Lecsapott a rántotthús-kommandó
Madari Gyula pedagógus, helyi képviselő december nyolcadikán szokás szerint sziráki szolgálati lakásából indult a helyi általános iskolába, ahol huszonkét éve tanít. Megtartotta óráit, majd benézett az iskola menzáján konyhásként dolgozó feleségéhez, aki a kezébe nyomott egy az ebédről megmaradt étellel megrakott táskát. Néhány perc múltán kilépett az iskola kapuján. Ettől kezdve pedig a történtek egészen abszurd fordulatot vettek. Amint ugyanis Madari tanár úr elhagyta az épületet, utánairamodott az addig lesben álló iskolaigazgató és helyettese. Utolérték, közrefogták és próbálták rábírni, hogy térjen vissza az iskolába, mert „táskavizitet” tartanak.
Madari Gyula háborgott, emiatt kisebb huzavona alakult ki, aminek során elszakadt táskájának a füle. Komolyabb atrocitás végül nem történt, mert engedett, és az igazgató, valamint helyettese őrizetében visszament az iskolába. Az egyik irodába kísérték, ahol kipakoltatták vele a táskában lévő dobozokat: néhány dekagramm felvágott, rizs, uborka, valamint tíznél több szelet rántott hús került elő. A rántott hús számlálásánál újból felcsaptak az indulatok, mert a jelenlévők nem értettek egyet abban, hány szelet volt a táskában. Madari tanár úr ezt később a rendőrségi vallomásában azzal indokolta: „Hárman számoltuk, egyszer ennyi jött ki, másszor annyi. Ez azért lehetett, mert néhány eltört”.
A tragikomikus eset után az iskola igazgatóhelyettese többek szerint már arról tájékoztatta a tantestületet, hogy „Gyula kollégát lopáson értük”. Később pedig feljelentették a rendőrségen, és fegyelmi eljárást indítottak a tanár, valamint a konyhán dolgozó felesége ellen, amiért fizetés nélkül vittek el ételt az iskolából. Február végén a fegyelmi vizsgálat lezárultával mindkettőjüket elbocsátották.
– Hihetetlen és megalázó, amit velünk tettek – mondja a történtek óta Szirákról szülőfalujába, Bajnára költözött pedagógus. – Természetesen szó sincs lopásról. Az iskola vezetése és a helyi polgármester csak ezzel az aljas akcióval akart félreállítani. Nem tetszett nekik, hogy a sziráki képviselő-testület tagjaként túl sokat firtattam egyes ügyeiket.
A házaspár 1989-ben költözött Szirákra, amikor a férfi elnyert egy tanítói állást. Felesége tíz évvel később kapott munkát az iskola konyháján. Majd két évtizeden át „békességben, nyugalomban” éltek, ám változott a helyzet, amikor Madari Gyula bekerült a helyi képviselő-testületbe. Ha nem értett egyet a döntésekkel, harciasan bírálta a faluvezetést, az utóbbi egy-másfél évben pedig már komoly konfliktusokba keveredett. Kritizálta a polgármester és az iskolaigazgató munkáját, sőt feljelentéseket is tett. Több képviselőtársával együtt az ügyészséghez fordult például azért, mert az iskola több millió forinttal nagyobb állami támogatást kapott, mint amennyire jogosult lett volna. Azt sem hagyta szó nélkül, hogy szerinte az iskolaigazgató visszaélt az útiköltség-térítésével. Mindezek miatt az utóbbi hónapokban elmérgesedett kapcsolata az igazgatóval és a polgármesterrel.
– Tudták, hogy csak úgy állíthatják félre a férjemet, ha munka nélkül marad, hiszen akkor a szolgálati lakásra sem lesz jogosult, így el kell költöznünk – veszi át a szót a tanár felesége, Madari Gyuláné, Margit. – Szakmailag nem tudták kikezdeni, ezért találták ki, hogy a maradék étel elvitele miatt, egy előre jól kitervelt akció nyomán, lopással vádolnak minket. A házaspár szerint az iskolában évek óta bevett gyakorlat, hogy a dolgozók elosztják egymás között azt az ételt, amit a gyerekek nem ettek meg. Szinte nem volt olyan nap – mondják –, hogy ne maradt volna meg több adag. Ilyenkor pedig Madari Gyuláné szerint elsőként a gyerekeknek ajánlottak repetát, s ha ők nem kértek, akkor olyan tanárok, takarítók is ehettek a menzán, akik nem voltak befizetve. Az asszony nem titkolja: „Köztudott volt, hogy mi is rendszeresen vittünk haza a férjemmel ennivalót, ha maradt, de ezt soha senki nem kifogásolta, december nyolcadikáig”.
Madari Gyula és felesége szerint van, ami alátámasztja, hogy csak ellenük irányult az akció. Mint mondják, a konyhán dolgozó másik asszony elismerte, hogy aznap épp ő pakolta el a maradékot nekik és magának is, őt mégsem bocsátották el. Emellett – teszik hozzá – különös módon csak az eltávolításuk után hoztak szabályt arról, hogy ki és miként viheti el az iskolából a maradékot.
– Már ügyvédet fogadtunk, bebizonyítjuk, hogy ártatlanul hurcoltak meg minket – jelenti ki Madari Gyuláné, és sírással küszködve teszi hozzá: – Csak azt nem tudom, addig miből húzzuk ki. Elvesztettük az otthonunkat, utcára kerültünk, és még egy hitel is ott a nyakunkon.
Noha a házaspár váltig állítja, hogy „koncepciós ügybe keveredtek”, az iskola igazgatója, Földi Balázs szerint szó sincs erről:
– Ősztől egyre több panaszt kaptunk arról, hogy nyoma vész a felesleges ebédadagoknak. Kiderült, hogy elsősorban Madariék viszik haza, ami megmarad. Többször figyelmeztettem őket, hogy a felesleget a gyerekek közt kell szétosztani, s ha még ezután is marad valami, akkor azt felajánlhatják a kollégáknak. Ennek egyébként decemberig csak azért nem volt írásos nyoma, mert hivatalosan nem is lehetne felhasználni a maradékot, az előírások szerint azt ki kellene dobni. Ezt mi pazarlásnak tartottuk, ezért alakult ki az a szokás, hogy a maradékot elosztják. Ehhez képest december nyolcadikán a megmaradt étel felét, körülbelül kilenc-tíz adagot találtunk a kolléga úr szatyrában.
Az igazgató kérdésemre elmondja, hogy a konyhán dolgozó másik alkalmazott ellen – aki elismerte, hogy aznap ő pakolta el az élelmiszert, s rakta tele Madariék táskáját – szintén fegyelmi eljárást indult, ami még nem zárult le. Földi Balázs arra a felvetésemre, hogy kissé súlyosnak tűnik a házaspár büntetése a körülmények ismeretében, azt válaszolta: Szirákon a lakosság túlnyomó része roma származású, a családok zöme mélyszegénységben él, a munkanélküliség több mint ötvenszázalékos, így különös jelentősége van annak, hogy a legrászorultabbak jussanak ennivalóhoz, senki ne kapjon jogosulatlan támogatást. Ennek kapcsán elismeri: Madariék soha nem a gyerekek elől vették el az ennivalót, de szerinte akkor sem jártak el tisztességesen.
Kómár Jánosné, a település polgármestere szerint indokolatlan bármiféle politikai vagy személyes bosszút keresni ebben az ügyben:
– Sok mindenben nem értünk egyet a képviselő úrral, de ez nem szokatlan, minden testületben vannak viták. Butaság ebből azt feltételezni, hogy bárki valamiféle bosszút akarna állni. Ennek egyébként már csak azért sem volna értelme, mert az általa kifogásolt ügyek közül két esetben kiderült, hogy nem történt szabálytalanság, egy harmadik vizsgálat pedig még folyamatban van. Nem történt más azon a napon, mint hogy egy tanár és a felesége elvitt az iskolából olyat, amit nem lett volna szabad. Ez pedig különösen súlyos tett egy pedagógus esetében, aki mintául szolgál a gyerekek számára.
Noha a megkérdezett szirákiak csak név nélkül és szűkszavúan beszélnek a történtekről, annyi azért kiderül: alaposan megosztotta a települést az ügy. Legalább annyian tartják a tanár urat „csapdába csalt áldozatnak”, mint ahányan „arcátlannak azért, mert ingyenebédet kapott rendszeresen, miközben ő, sok helybelivel ellentétben, nem szorult rá”. Azt, hogy mikor és miként kerülhet pont a sziráki rántotthús-ügy végére, még nem tudni. Alighanem csak a bíróságon derül majd ki, hogy Madariék ételtolvajok vagy áldozatok.
