A városvezető úgy jelentette be az állami egyetem klinikáinak és a részben állami, részben debreceni kézben lévő városi egészségügyi holding egyesülését (egy egészségügyi „gigaintézmény” létrehozását), hogy az érintett felek között nemhogy írásos megállapodás nincs a fúzióról, de a legfontosabb részletekben még csak nem is sikerült megegyezniük.

Kósa Lajos azt szeretné, ha a Kenézy diktálna az eü-holdingban, nem pedig az egyetem

Az senkiben sem kelthetett meglepetést, hogy napirenden van a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának (DEOEC) egyesülése a debreceni Kenézy Gyula megyei kórházat és más egészségügyi ellátószervezeteket működtető Önkormányzati Egészségügyi Holdinggal. Erről már másfél éve megkezdődtek az egyeztetések. Az viszont nyitott kérdés, hogy a DEOEC integrálódik-e a holdingba, esetleg az utóbbi az előbbibe, avagy a két nagy szervezetből jogilag új mamutcéget hoznak-e létre. A vita nem teoretikus, és nem is csupán a szakmai presztízsről szól, habár ez utóbbi szempontnak is van némi jelentősége: elvégre a debreceni klinikai ellátás és egyetemi oktatás nemzetközi hírű, magas színvonalú, ami nem mondható el a holding „zászlóshajójáról”, a megyei Kenézy kórházról. A nagy kérdés inkább a pénz körül forog: nem mindegy, hogy egy esetleges fúzió után miképpen osztják el a központi egészségbiztosítási kassza forrásait. Az ügy lényegi kérdése az, hogy az integrálódás után kinek lesz nagyobb beleszólása a forráselosztásba – az egészségbiztosításból jelenleg évi 2,5 milliárd forinttal részesedő DEOEC diktál-e majd, vagy a központi egészségügyi kasszából mindössze 600-700 millióra jogosult Kenézy. (Igaz, az idén kevesebb pénz van az OEP-költségvetésben, így kevesebb forrás jut valamennyi kórháznak.)

Milliárdok múlhatnak azon, hogy az egyelőre még létező – de az állam által delegált egyetemi biztosok révén megnyirbált – egyetemi autonómia sáncai mögött osztják-e újra az egészségbiztosító által utalt milliárdokat, avagy az OEP-támogatás elosztásáról és fölhasználásáról olyan önkormányzati érdekeltségű cég dönthet, amelynek működésére közvetve befolyással van a helyi politikai hatalom, nevezetesen a Fidesz egyik legerősebb embere, Kósa Lajos.

Mindenesetre jelzésértékű volt, hogy azon az egyetemi rendezvényen, amelyen Kósa Lajos az említett meglepő kijelentést tette, a háta mögött ott állt Réthelyi Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium vezetője – és nem valószínű, hogy a debreceni polgármester az állami egyetem sorsát illetően előzőleg nem egyeztetett vele. Amúgy a DEOEC és a Kenézy integrációjának ügyében Kósa érvei régóta ismertek. A polgármesternek és az őt támogató helyi – de nem egyetemi –egészségügyi elitnek az a meggyőződése, hogy a DEOEC és a Kenézy működésében pazarló párhuzamosságok vannak, amelyeket az egyetem kárára, a Kenézy javára kellene kiigazítani. Kósa és támogatói szerint az egészségügyben korábban befolyásos professzori lobbik szája íze szerint osztották a pénzeket, sőt lényegében ezen csoportok érdekei szerint alakultak maguk a betegutak is.

A polgármester szerint ideje lenne megtörni a professzori lobbik uralmát, ami Debrecen esetében azt jelenti, hogy bizonyos ellátási feladatokat el kellene venni az egyetemtől és a Kenézynek átadni. Ezzel Kósa és a Fidesz két legyet ütne egy csapásra. Egyrészt azt erősítenék a közvélemény előtt, hogy a párt elkötelezett a „párhuzamosságok” és az állami „pazarlás” megszüntetésében, másrészt a fideszes vezetésű Debrecen érdekeltségében lévő Kenézybe jutnának azok a milliárdok, amelyek eddig az egyetemre áramlottak. Kósa megkopott fényű imázsának jót tenne, ha azzal állhatna a debreceniek elé, hogy jelentős többletforrásokhoz juttatta a helyi egészségügyi rendszert, és el tudná feledtetni a közvéleménnyel, hogy a Fidesz által kitalált és megvalósított városi egészségügyi holding gazdaságilag egyáltalán nem nevezhető sikertörténetnek.

Az önállóságát és a forrásait őrizni igyekvő DEOEC ugyanakkor azzal érvel, hogy az egyetemi oktatás és gyógyítás színvonala veszélybe kerülhet egy olyan fúzióval, amelyet az egészségügyi holding szakmai és gazdasági érdekei határoznak meg. A forrásmegvonás következtében leépülhetnek különböző tanszéki és szakmai műhelyek, eshet az egyetem nemzetközi megítélése, és elmaradhatnak a bevételt jelentő külföldi diákok.

Az egyeztetések egyelőre a háttérben folynak, de az alkudozás részletei már kezdenek kiszivárogni. Információink szerint az egyetem nem hajlandó belemenni abba, hogy a fúzió után ne a DEOEC legyen a domináns fél, és ennek érdekében anyagi áldozatokat is vállal. Megbízható forrásból úgy értesültünk: miután a debreceni önkormányzat azt fontolgatja, hogy gazdasági okok miatt lemond az egyik nagy múltú középiskolájának fenntartásáról, az egyetem a számára kedvezően alakított fúzió reményében kész magára vállalni annak működtetését.