Ragyogott az arca Kumin Ferenc politológusnak, a Századvég Alapítvány vezető elemzőjének azon a budapesti konferencián, ahol a szélsőjobb iránti kereslet okait boncolgatták kutatók és civil szervezetek szakértői. A Political Capital szerint ugyanis az MSZP támogatói előítéletességüket tekintve közelítenek a jobbikosokhoz, és jócskán lehagyják a fideszeseket.

Erre az adatra csapott le Kumin Ferenc. Igazolva látta feltevését, hogy a szavazók – átugorva a „mérsékelt jobboldalt”, azaz a Fideszt – elsősorban a baloldal és a szélsőjobb között mozognak.

A politológus azonban figyelmen kívül hagyta a Political Capital egyéb megállapításait. A szélsőjobboldali eszmék iránti fogékonyságot a kutatók több kategóriára bontva vizsgálták. A másokkal szembeni bizalmatlanság és a pesszimizmus például sokkal inkább jellemző a fideszesekre, mint a baloldal szimpatizánsaira. A rendpártiság iránti igény a kormánypártok hívei körében a legerősebb, ebből a szempontból nem csupán az MSZP-seket, hanem a Jobbik támogatóit is megelőzik.

Sőt: bármilyen meglepően hangzik, a Political Capital vizsgálata szerint a magukat szélsőjobboldalinak vallók aránya is a Fidesz–KDNP táborában a legnagyobb. (Érdekességként említjük, hogy a vallásosság szintén a fideszesek körében a legerősebb, miközben a jobbikosok még a baloldali szavazóknál is kevésbé vallásosak.)

Egy a tábor, több a zászló

Merítsünk más forrásokból is!

„Elemzésünk egyértelműen cáfolja azt a magyar közéletet és sajnos a politikai elemzéseket is uraló tévhitet, miszerint a Jobbikra nagyrészt a volt MSZP-sek voksoltak” – hangsúlyozta a szélsőjobb számára áttörést hozó 2009-es EP-választás után készült tanulmányában Karácsony Gergely (jelenleg LMP-s képviselő) és Róna Dániel. Tény – jegyzi meg a szerzőpáros –, ahhoz képest sok volt szocialista szimpatizáns kötött ki a Jobbiknál, hogy a baloldal és a szélsőjobb között nagy a távolság. A kutatási adatok bizonyítják, hogy a Jobbik mindenekelőtt a bizonytalanok és a választástól előzőleg távol maradók köréből, valamint a Fidesz táborából tudta a legnagyobb részt kihasítani.

Grajczjár István és Tóth András felmérése szerint a jobbikosok mintegy harmada érkezett a szocialisták hajdani támogatói közül, több mint fele azonban 2006-ban még a Fideszre szavazott. (Más vizsgálatok alapján a Jobbik szavazóinak 26 százaléka voksolt korábban az MSZP-re, míg 48 százaléka a Fideszre – az arányok hasonlók.)

Visszatérve a Political Capital megállapításaihoz: Magyarországon a szélsőjobboldali ideológia iránt a legerősebb igényt a nyugdíjaskor előtti, illetve az alacsonyabban iskolázott csoportokban találjuk. Az, hogy a Jobbik szavazóinak többsége nem ebből a közegből kerül ki, részint a Jobbik „generációs párt” jellegével, fiatalokat megszólítani képes stílusával és nyelvhasználatával magyarázható. A szélsőjobboldalhoz való csatlakozás mögött nem kizárólag ideológiai megfontolások állnak, fontos a szélsőjobb körül felépülő ifjúsági szubkultúra és divat is. A Jobbik üzeneteinek tartalma ugyanakkor az előítéletesebb, rendszerkritikusabb és elégedetlenebb idősebb szavazók között is jó visszhangra lelhet, itt még – mondja Krekó Péter, a Political Capital kutatási igazgatója – van lehetősége a Jobbiknak a bővülésre.