– A Fidesz nem mostanában lett ennyire szemérmes –véli Eörsi László. – Orbánék 1993 óta verbálisan küzdenek. Most már olyanok is nemmel szavaztak, mint Pokorni Zoltán, aki korábban úgy fogalmazott, hogy inkább dőljön be az állambiztonság, de kerüljenek az adatok nyilvánosságra. Wittner Mária tartózkodása is talányos. Ő az egyetlen élő ’56-os a parlamentben. Hogyan képviseli őket így? Az MSZP és a DK soraiból mindenki igennel szavazott – megtehették volna korábban is. Az, hogy Biszku Bélát bepereli a Jobbik, nem fáj a Fidesznek, mert a Jobbik Szűrös Mátyást vagy Pozsgay Imrét nem pereli. A múlttal való szembenézés helyett maffiaszerű döntések születnek, a pillanatnyi politikai érdekek számítanak, ami szégyen – mondja Eörsi László.

– Túl sok a mítosz az állambiztonsági iratok körül – felelte kérdéseinkre Varga László történész, levéltáros. – Aki megfi gyeltként kapcsolatba került a szolgálattal, nem tudhatja, hogy maradt-e ennek nyoma. Sok volt a beszervezési próbálkozás.

Varga László kitért a 6-os kartonok körüli évtizedes problémára is. Ezt legtöbbször már a beszervezés előkészítésekor „lefektették”.

– Orbán Viktorról is fölfektettek egy 6-os kartont –mondta a levéltáros. – A felesége dossziéjából pontosan kiderült, hogy be akarták szervezni, mert elkészült a környezettanulmány, de aztán letettek róla. Tehát nem szervezték be. Ezerkilencszázkilencvennyolcban valakik a 6-os karton előlapját a választások előtt (lejárató céllal) több külföldi hírügynökségnek megküldték. Nem jelent meg sehol. Én viszont annak bizonyítására, hogy manipulálnak az iratokkal, a választások után nyilvánosságra hoztam. Létezett a zsarolási adatbank: ez is kísérlet volt a választások előtti támadásra. Azt is kifejtettem, hogy a 6-os karton hátoldala lett volna a mérvadó, amit természetesen nem küldtek meg a sajtónak. Abból derül ki, hogy a beszervezés sikeres volt-e, meddig tartott az együttműködés, az illetőt melyik osztály foglalkoztatta.

– A leszavazás nem lepett meg – jelentette ki Rainer M. János történész. – A Fideszt ugyanaz vezette, mint Antall József kormányát, Horn Gyuláét és másokat. Az első Orbán-kormány sem tett semmit. 1995-ben és a második Gyurcsány-kormány idején legalább fölmérték, mekkora a megmaradt dokumentáció. Megvolt a szándék is arra, hogy ezt hogyan lehetne demokratikusan, széles körben hozzáférhetővé tenni. De minden kísérlet kudarcba fulladt. Attól kezdve, hogy a volt titkosszolgálatok átkonstruálhatták magukat a demokratikus rendszerbe, minden kormányt meggyőztek arról, hogy a nyilvánosság súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Vörös szálként vonul végig az ügyön az intézményi érdek, amely magát nemzetbiztonsági érdeknek állította be. Csakhogy ez nem más, mint a hálózat maradványainak, leágazásainak, piacosításának, privatizációjának az elfedése.

– 1990-ben kellett volna kezdeni – jegyezte meg Rainer M. – Voltak jó példák rá, hogy a történet kibeszélhető. Tar Sándor és Kenedi János párbeszéde vagy Esterházy Péter könyve – amelyet halott apjáról ír – a jó példa. Szabó István esetében a szőnyeg alá söpréssel próbálkoztak. Még sincs olyan meggyőző érv, hogy a legjobb lenne nem beszélni róla. Ha a Fidesz rászánná magát, hogy a végére jár az ügynek, akkor kötelezni kellene a szolgálatokat arra, hogy a náluk lévő történeti iratokat helyezzék el a levéltárban, a levéltár ezeket hozzáférhetővé tenné, és akkor elkezdődhetne az értelmes gondolkodás arról, hogy 22 év elmúltával a magyar társadalomnak érdeke-e bizonyos típusú adatok széles körű nyilvánosságra hozatala.

(Részletek a NolTV Dr. Nols orozatában: www.noltv.hu.)

Rejtélyes akták