A korábbi szabályok szerint a bírák hetvenesztendős korukig ítélkezhettek, ám a tavaly elfogadott jogszabályok szerint – az állítólagos egységesítés jegyében – rájuk is az általánosan érvényes öregségi nyugdíjkorhatár az irányadó. A döntés a bírói kar körülbelül nyolc százalékát érinti.

A bírák már számos alkalommal hangoztatták: a rendszer átalakítására semmi szükség nem volt, hiszen saját kérésére bárki nyugdíjba mehetett, aki arra életkora okán jogosulttá vált. Mostantól viszont a bírói karból a törvény erejénél fogva kell távozniuk mindazoknak, akik „túlkorosak”. Vagyis: aki betöltötte a 62-t – a felső korhatár 2014-ig 65 évre emelkedik –, az automatikusan elveszíti bírói szolgálati jogviszonyát.

Ez egyetlen más foglalkozási ág esetében sincs így, mert másutt a nyugdíj igénybevétele csak lehetőség. Ha pedig a felek – tehát a munkavállaló és a munkaadó – úgy kívánják, az idősebb emberek bármeddig munkaviszonyban maradhatnak. Egyébként a kormányfő korábban épp ezt szorgalmazta. Néhány területen van azonban felső korhatár, például a kormánytisztviselők, az alkotmánybírák és az egyetemi tanárok legfeljebb hetvenéves korukig tölthetik be a hivatalukat, de egy nagykövet életkori megkötés nélkül láthat el külszolgálatot. Ám ez nem zárja ki, hogy az általános öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor ők is nyugalomba vonuljanak – esetleg nyugalomba helyezzék őket.

A bírákhoz képest lényeges különbség viszont, hogy az Alkotmánybíróságon vagy a közszolgálatban a nyugdíjjogosultság megszerzése önmagában nem jár kötelező állásvesztéssel. Sőt az alkotmánybírák – akik a bírákhoz hasonló függetlenséget élveznek – hetvenéves korukig elmozdíthatatlanok, míg a kormánytisztviselők esetében a kinevezésre jogosult dönthet arról, ha valakinek a nyugdíjkorhatár betöltése után is igényt tart a munkájára. Ám a bíró akkor sem maradhatna, ha nagyon kérnék, mert az alaptörvény – ahol ilyen összefüggésben egyetlen más foglalkozási ágat sem nevesítenek – ezt kizárja. Emiatt sokan a bírói függetlenség súlyos sérelmét emlegetik, és tisztogatási szándékot sejtenek a háttérben.

A bírák esetében tehát felvetődik a diszkrimináció kérdése: hátrányosabb helyzetbe kerültek, mint a többi foglalkoztatott, ugyanakkor köztük is megkülönböztetést tesznek, mert előbb küldik nyugdíjba azokat, akik már betöltötték a 62-t, míg a ma 55 évesek 65 esztendős korukig maradhatnak. Emiatt az érintettek az AB-hez fordultak, s az Európai Bizottságban Magyarország ellen folyó egyik kötelezettségszegési eljárásnak is ez a tárgya. Ez vélhetően nem menti meg az érintetteket, mert június végéig nem lesz érdemi döntés; az alkotmánybírák még a beadvány befogadásáról sem döntöttek.

A nyugdíjrendszer biztosította lehetőséggel egyébként számos bíró élt: a most menesztendő 236 fő közül tényleges nyugdíjkorhatára betöltése után 184 kérte nyugellátása megállapítását. Volt, aki már évekkel korábban megtette ezt, míg többen a tavalyi jogszabályváltozások hatására léptek, mondván, ha az állásukat esetleg el is veszítik, legalább nyugdíjat kapjanak. Az persze kérdéses, hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatottak esetében mennyire helyeselhető, ha valaki a nyugdíját is felveszi. Néhány általunk megkérdezett bíró ezzel kapcsolatba kijelentette: évek óta nem kaptak fizetésemelést, a szigorú összeférhetetlenségi szabályok miatt pedig csak oktatói és tudományos tevékenységet folytathatnak. Így ez a „mellékes” mindenkinek jól jött. Ugyanakkor másutt is bevett gyakorlat volt, hogy nyugdíjasok – közöttük nem kis részben volt rendvédelmi dolgozók – köztisztviselői illetményért dolgoztak, illetve máig dolgoznak a közszférában; még miniszter is van, aki felveszi a nyugdíját.

A képet árnyalja, hogy akinek évekkel ezelőtt megállapították a nyugdíját, most, amikor tényleg távoznia kell, sokkal kevesebbet fog kapni – ilyenkor az eredetileg megállapított ellátás jár, ami csak az általános szabályok szerint emelkedett –, mint más, a nyugdíj kiszámítása idején már hosszabb munkaviszonnyal rendelkező bírókollégái. Egy megyei elnöknél a különbözet száz-százötvenezer, beosztott bíráknál ennek a fele-kétharmada lehet. Ha tehát valaki felélte az extra jövedelmét, igencsak pórul járt.

A Pesti Központi Kerületi Bíróságon – a túlkorosaknak menniük kell