Sosem szabadulunk az 'átkos' múlttól?
Az „ügynöksaga” legutóbbi felmelegítése az LMP nevéhez köthető. Miután múlt hétfőn a fideszes többség nem engedte tárgyalásra az ügynökakták nyilvánosságát célzó törvényjavaslatukat, Schiffer András nyílt levélben kérte színvallásra Orbán Viktor miniszterelnököt. Schiffer azt tudakolja, hogyan egyeztethető ez össze a múlt lezárásáról szóló retorikával, illetve hogyan kívánja lezárni a kormányfő az „általa húsz zavaros esztendőnek nevezett” időszakot, ha a mai napig nem lehet tudni, hogy „milyen módon hálózták be a régi állambiztonsági hálózatok a rendszerváltó politikai erőket”.
Schiffer lapunknak azt nyilatkozta, a választól teszik függővé, tesznek-e újabb kezdeményezést a múlt héten elbukott törvényjavaslatuk után. – Úgy gondoljuk, nemcsak az egykor megfigyelteknek van joguk a tisztánlátáshoz, hanem minden állampolgárnak joga van megtudni, hogyan működött és élt tovább a hálózat – jelentette ki az ellenzéki képviselő.
A választások óta az LMP és a Jobbik is benyújtott már javaslatokat az egykori szolgálatok ügynökei, besúgói leleplezéséért, de a Fidesz – ahogy ellenzékben is leszavazta a szocialista–liberális kezdeményezéseket – láthatóan most is inkább csak szimbolikus gesztusokig merészkedik ügynökügyben. Szavakban a kormánypárt régóta hirdeti elkötelezettségét a pártállami múlt megismerhetősége ügyében, és több kezdeményezést tettek itthon és Brüsszelben is a kommunizmus bűneinek elítélésére.
Legutóbb Biszku Béla büntethetőségének vitájától „inspirálva”, az új alaptörvénybe öntötték a számonkérés lehetőségét. Maguknak az ügynöklistáknak a nyilvánosságát azonban a Fidesz mindig óvatosan kezelte – kormányon a szocialisták is.
Ez a kettősség volt tettenérhető akkor is, amikor a Jobbik, majd az LMP iratnyilvánosságot előíró javaslatairól kellett dönteni: mindkét előterjesztés megosztotta a kormányoldalt, többségük „nemzetbiztonsági kockázatokra” hivatkozva mindkettőt leszavazta, előbbire tavaly decemberben 55, utóbbira – múlt hétfőn – 24 kormánypárti képviselő szavazott igennel.
Az LMP-előterjesztés elkaszálása után Lázár János frakcióvezető több nyilatkozatában ismét arról igyekezett biztosítani a közvéleményt, hogy nyilvánosságra kell hozni az aktákat, de ezzel kisebbségben maradt a képviselőcsoportban. A minap arról beszélt például, hogy a Fideszben nagy vita van arról, hogy egy illegitim társadalmi-politikai rendszerben megszerzett információk kinek a tulajdonát képezik. „Én abba a csoportba tartozom – kisebbségben vagyok a Fidesz-frakcióban –, aki azt mondja, hogy minden adatot nyilvánosságra kell hozni, még akkor is, ha ez egyébként személyiségi jogokat sért”. Egy másik csoport szerint az információk az államé, míg vannak, akik szerint az érintettet illeti meg az adat, vagyis a rá vonatkozó, törvénytelenül gyűjtött információkat vehesse magához, vihesse haza, mert az csak rá tartozik.
Ez volt egyébként a Fidesz első komolyabb kezdeményezése ügynökügyben kormányra kerülésük óta, bár még közismerten jobboldali szakértők is megkérdőjelezték a szándék komolyságát. A listák teljes nyilvánosságra hozatalához hasonlóan, a dossziék „széthordhatósága” is megosztotta a pártot, főleg miután ez a személyiségi jogokat védő szabályok szerint gyakorlatilag kivitelezhetetlen lett volna – vissza is vonták az erről hozott kormányrendeletet.
Szintén a személyiségi jogi garanciákat hangoztatta kedden az Európai Parlamentben Hankiss Ágnes fideszes EP-képviselő, aki arról beszélt: mivel a rendszerváltáskor számos országban, így Magyarországon is komoly iratmegsemmisítések történtek, a kommunista titkosszolgálati múlt nyilvánossá tétele nem történhet kapkodó módon és kampányszerűen.
„Mélyreható helyzetfeltárás és megfelelő személyiségi jogi garanciák kiépítése szükséges ahhoz, hogy az állambiztonsági múlt dokumentumainak nyilvánossá tétele katartikus megújulást és ne romboló társadalmi konfliktusokat gerjesszen”. A személyiségi jogok, a nemzetbiztonsági érdekek védelme és a múlt feltárásához fűződő érdekek örökös harcából tehát továbbra sem látszik a kiút – ami persze az elmúlt „zavaros” húsz év távlatából annyira nem meglepő.
A kétezres évek iratfeltárásai sok újdonsággal szolgáltak a történészek számára. Az úgynevezett Kenedi-bizottság munkája révén derült ki például, hogy a rendszerváltáskori törvénytelen iratmegsemmisítések egészen 1994-ig folytatódhattak, ahogy az is, hogy sokszor indokolatlanul tartottak vissza levéltárba való iratokat a mai titkosszolgálatok. A legutóbbi, három évvel ezelőtti feltárás derítette ki, hogy létezik és meg is menthető a minden ismertnél alaposabb és kiterjedtebb gépi nyilvántartás.
Összesen 19 mágnesszalagról van szó, a hálózati személyek, a kémelhárítók, a megfigyeltek, az előzetes nyomozások és a bizalmas nyomozások adattárának másolatairól. A 40 megabyte-nyi nyilvántartásokban akár százezres nagyságrendben szerepelhetnek megfigyelőkkel és megfigyeltekkel összefüggésbe hozható adatok. A szalagokat a Bajnai-kormány felhatalmazásával kutatók archiválták, de a 2010-es választások ezt a folyamatot is megakasztották.
A második Orbán-kormány első évét is a kettősség jellemezte: miközben ígéretet tettek a mágnesszalagok hozzáférhetővé tételére, a munkával még a Bajnai Gordon kormánya által megbízott szakemberek mandátumát megszüntették, ahogy a titkosszolgálatok és a levéltárak közötti átadás civil felügyeletét is. Így továbbra is úgy fest: a megfigyelteknek, történészeknek és ügynökvadászoknak be kell érniük szimbolikus gesztusokkal – teljes nyilvánosságra már csak azért sem számíthatnak, mert még ha hirtelen mágnesszalagok tömkelegét zúdítanák is a levéltárakra, akkor se publikálhatná senki a nem közszereplők neveit.
Ezt erősíti Ungváry Krisztián történész lapunknak adott nyilatkozata is: a jelenlegi törvények között hiába tennék kutathatóvá a mágnesszalagos nyilvántartásokat, annak nem lenne sok értelme. „Az érintettek mindenkit beperelhetnének, aki publikálni merné a nevüket, és meg is nyernék, mivel a jelenlegi törvényi szabályok kilencvenkilenc százalékos védettséget adnak az egykori ügynököknek a kutatókkal szemben”. Éppen ezért van szükség szerinte új törvényi keretekre.
Azt pedig Ungváry megdöbbentőnek tartja, hogy a magát antikommunistának nevező Fidesz, amely személyre szabott törvényeket alkot, mégsem tud érdemi alternatívát felmutatni az ügynökmúlt rendezése területén.
Ungváry – aki részt vett a Kenedi János vezette civil iratfeltáró bizottság munkájában is – szerint mindez azt igazolja, hogy a szocialista múlt örökségét tovább akarják magukkal hordozni. Az ügynökügyben tett erőfeszítések (a mindenki hazaviheti az aktáját akció és a mágnesszalagok ígért feltárása) kapcsán kérdésünkre a történész azt mondta, az egy vicc volt, hogy mindenki hazaviheti a dossziéját, nem lehetett volna kivitelezni.
Az elmúlt időszakban a mágnesszalagok ügyében semmi nem történt, ahogy a titkosszolgálatoknál maradt iratok átadásában sem. A jelenlegi állás szerint a mágnesszalagok továbbra is a titkosszolgálati irattárakban pihenhetnek. A „szalagügy” egyébként szakértők szerint még a szolgálatok és a kormány „körmére éghet”, mivel már a létezése is mulasztásos törvénysértés: egyes részeinek már rég levéltárban volna a helyük, viszont az egészet titkosították 2060-ig.
A háromévenkénti kötelező felülvizsgálat nyilvánvalóan elmaradt az archiválás előtt, így tehát megkérdőjelezhető azok birtoklásának jogalapja is. Kivéve persze, ha „nemzetbiztonsági érdek” fűződik a visszatartásukhoz. Ez a kitétel, avagy a parlamenti szlengben „nagykoalíciós gumiparagrafusnak” csúfolt szabály biztosította az elmúlt évek során is, hogy ne kelljen mindent felhánytorgatniuk „átkos”múltjukból a titkosszolgálatoknak – szennyesük pedig ideális esetben még ötven évig várhat a mosásra.
Eljárás Biszku ellen
A Fővárosi Főügyészség a Jobbik feljelentése nyomán eljárást indított Biszku Béla egykori belügyminiszter ellen az 1956-os forradalmat követő megtorlásokban vállalt szerepe miatt. A Jobbik a január elsejétől hatályos – az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről és a kommunista diktatúra alatt elkövetett bűnök üldözéséről szóló – törvényre hivatkozva tett feljelentést Biszku Béla ellen. (MTI)
