A Fidesz identitásproblémái immár a hidrofób víziló hasonló jellegű gondjainak súlyosságát idézik. Az úgynevezett jobboldali párt politikusai és támogatói leplezetlen örömmel elemezgetik a magyar baloldal önmeghatározási válságát, miközben szenvedélyesen szeretett szervezetük szörnyű tempóban száguld a totális értékvesztés felé.

A polgári Magyarország barátai megtámadták már a magántulajdont, a polgári létezés fundamentumát, amikor kvázi államosították a magánnyugdíjpénztárakat. A szabadelvű konzervatívokat azóta inkább csak a lojalitás és a bizalom kötheti a Fideszhez. Főként, mert a párt a jogállamot is vesén rúgta, amikor visszamenőleges hatályú törvényt fogadott el. A piac- és EU-ellenes kirohanások tovább mélyítették a szervezet identitásválságát, amelyet betetőzött a narancssárga képviselők múlt heti akciója.

A Fidesz politikusainak többsége a Schiffer András által benyújtott, a kommunista állambiztonság ügynökaktáinak nyilvánosságra hozataláról szóló javaslat tárgysorozatba vétele ellen szavazott. A párt ezzel alighanem végleg megszűnt egy értékközösség képviselőjének lenni, és átalakult hatalomtechnikai újdonságokat kínáló részvénytársasággá.

Szemezgetünk is a vállalatról szóló friss piaci hírek közül: Lázár frakcióvezető dohánycég potentátjával írt trafiktörvényt, Némethné miniszter több mint kétmilliárdos megrendelést adott a közeli Századvégnek tanulmányírásra, Ángyán államtitkár pedig maffiahálózatok és oligarchák miatt távozott a vidékfejlesztésért felelős posztról.

És mindennek tetejébe még a harcos antikommunizmus is odalett. Csupán a röhej lehet a megfelelő reakció, amikor a minden villamoson illegális kommunistát sejtő Wittner Mária tartózkodik az „ügynökszavazásnál”, miközben a megannyiszor lekommunistázott Szekeres Imre igennel voksol. Mit érezhettek vajon a narancssárgák támogatói az MSZP-s igenek és a fideszes nemek láttán? (Nem szólva arról, végleg világossá lett, amit eddig igyekeztek elhazudni: az LMP előtt az elátkozott SZDSZ volt az egyetlen következetes képviselője ennek az ügynek, bármit is állított a jobboldali médiagépezet meg a Fidesz.)

Akárhogy is, erre a voksolásra nem létezik más magyarázat, mint az: a Fidesz tényleg nem jelent semmit. Képtelenség a pártot polgári jobboldali szervezetként meghatározni, mert alkalmilag már mindent megtagadott, ami egy ilyen formáció önmeghatározásának alapja, és a szabadsághoz fűződő kaotikus viszonyát még csak nem is analizáltuk.

Lehet persze triumfálni a progresszívek kudarcán, de egyszer őszinte választ lehet majd adni arra a kérdésre is: Orbán győzelme, az úgynevezett nemzeti oldal uralkodása egyben a szabadságpárti jobboldal sikere-e? Lehet a felvetésre lelkes igennel is válaszolni. Hasonló bólintások vezették a magyar baloldalt 2010 tavaszáig, a totális leépülésig, a teljes társadalmi bizalomvesztésig.

Ha ez a cél, akkor 2012 mégis az elrugaszkodás éve lesz.