Húsz százalék vágás
A Policy Agenda elemzése rámutat arra, hogy a közmunkások többsége ebben az évben hatórás munkára lesz fogva, így a bérük a 47 ezer forint töredéke, mindössze 35 ezer forint lesz. Ráadásul a hat órában foglalkoztatottak zömét nem egész évben alkalmazzák majd, hanem csak néhány hónapig, így a munkabérük egy évre vetítve átlagosan 30 ezer forint körül alakul majd. Ennek fényében látható, hogy Matolcsy György vagy nincs tisztában azzal, mekkora összegű költségvetési tételeket csoportosított gazdasági miniszterként a legszegényebb háztartásokhoz, vagy nem mondott igazat. A tartósan munka nélkül élő rászorulók zöme nem fog éves szinten átlagosan havi 47 ezer forintot keresni, akik pedig munka nélkül maradnak, nem 28 500 forintot, hanem csupán 22 800 forintot kapnak havonta a magyar államtól. Ha egyáltalán. Ha ugyanis a rászoruló nem fogadja el a számára felkínált közmunkát (függetlenül attól, az illetőnek milyen az iskolai végzettsége), évekre kiesik a szociális ellátórendszerből, és semmilyen juttatásra nem lesz jogosult. Ez a rendelkezés kisebb eltérésekkel ugyan, de a korábbi, szocialista kormányok alatt is létezett. Az viszont már az Orbán–Matolcsy-féle szociálpolitika újítása, hogy az önkormányzatok dönthetnek arról, ki érdemes és ki nem a foglalkoztatáshelyettesítő támogatásra. A rászoruló így akkor is repül a rendszerből, ha nem teljesíti az önkormányzatok segélyezéshez kötött feltételeit, amelyek többségükben nemcsak megalázóak, hanem gyakran teljesíthetetlenek is a mélyszegénységben élőknek.
Az Orbán–Matolcsy-féle szociálpolitika a Gyurcsány-kormány Út a munkához programjának vázára épül. Az is tény, hogy az előző kormányok is csökkentették a segélyt azzal, hogy azt befagyasztották, vagyis a 28 500 forintos összeg 2008-tól egyetlen fillérrel sem emelkedett, viszont folyamatosan veszített az értékéből a lakhatási költségek és az élelmiszerárak emelkedése miatt. A szegény családokat a változatlanul hagyott segély és az egyéb szociális kiadások megvágása már korábban is tarthatatlan helyzetbe hozta. Ezért különösen érthetetlen, hogy az Orbán-kabinet miért éppen ezt a réteget találta meg, hogy költségvetési forintokat spórolhasson.
Mózer Péter szociálpolitikus rámutat: a segély azért csökkent, mert a kabinet a költségvetési törvényben megváltoztatott egy szabályt: míg korábban az öregségi nyugdíjminimum száz százalékát kaphatták meg a tartós munkanélküliségben élők, addig 2012-től ennek csak a nyolcvan százalékát. A szociálpolitikus arra is felhívja a figyelmet, a tartós munkanélküliségben élők ellátásával kapcsolatos jogszabályokat az elmúlt évben többször megváltoztatták.
Amikor Orbán Viktor kormánya felállt, a tartós munkanélküliséggel kapcsolatos feladatok a szociális tárcától átkerültek a nemzetgazdasági tárca foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkárságára. A segély nevét – a szocialistáktól örökölt rendelkezésre állási támogatásról – bérpótló juttatásra keresztelték. Az államtitkárság pedig annak ellenére szabta a juttatás feltételéül a harminc nap foglalkoztatásban töltött időt, hogy az Út a munkához program bevezetése óta felgyülemlett tapasztalatok világosan mutatták, az önkormányzatok nem minden rászorulónak képesek munkát biztosítani. Ahogy aztán a szociális ügyek megoldását az Orbán-kabinet egyre inkább a büntetőpolitikában látta (hajléktalanokkal kapcsolatos jogszabályok), úgy került át a tartós munkanélküliség kérdése is a rendészeti ügyek közé, azaz a Belügyminisztérium fennhatósága alá. A segély neve ismét változott: 2012-ben tehát már foglalkoztatáshelyettesítő támogatásnak hívják, és húsz százalékkal csökkentették.
Hogyan érzékelik ezt a változást az önkormányzatok? Sértő Radics István, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Uszka 1994 óta többször újraválasztott polgármestere azt mondja, a húsz százalékkal csökkentett segély által okozott bajokkal most kezdenek szembesülni.
– A kormány abból indul ki, hogy az alacsonyan tartott segélyekkel ösztönözni lehet az embereket, hogy helyezkedjenek el. A baj az, hogy hetedhét határban sincs munka. A hozzánk legközelebbi város 36 kilométerre fekszik, a munkanélküliek a bejárási költségeket ki se bírják fizetni, ráadásul Fehérgyarmaton is folyamatos leépítés zajlik, nem munkahelyteremtés. A nullával egyenlő az esély az elhelyezkedésre. Munkát csak az önkormányzat tud adni. Uszkán a százhúsz tartósan munka nélkül élő ember közül mindössze negyvenet tudunk a Belügyminisztérium Start munkaprogramjának keretében foglalkoztatni. A többieknek marad a 22 800 forint – fogalmaz a polgármester, hozzátéve, a legutóbbi testületi ülésen kimerítette a falu a szociális juttatásokra fordítható éves keretet, annyira sokan kérnek segítséget az önkormányzattól. Hogyan élnek túl az emberek? Sértő Radics István szerint illegális jövedelemszerzésből, ami a határ mentén élőknél elsősorban a csempészetet jelenti. – Törvényesen ennyi pénzből nem lehet megélni – szögezi le.
– A 28 500 forint sem volt elég semmire! Ráadásul a kormány csak szigorít, viszont nem ad mindenkinek munkát – ezt már a Nyílteleken élő Bucsák Mária mondja, aki szociális gondozóként jól ismeri a település gondjait. A Magyar Szegénységellenes Hálózat észak-alföldi régiós képviselője hozzáteszi: Nyírteleken a szociális feszültségek hatására elkeserítő mértékben nő az alkoholproblémával küszködők száma. – Évek óta kijárok az emberekhez. Egyetlenegyszer sem találkoztam olyannal, aki ne akart volna dolgozni. Itt a közmunkáért is harcolni kell. Ráadásul minden program késik. Tavaly mindössze két hónapig tudtak az emberek a szociális földprogramban dolgozni – fűzi hozzá.
