Hogy gondolják a rendeleti kormányzást?
„Alkotmányos alapjogokat, illetve alkotmányos intézményekkel való szabályozást nem érinthet az sem, ha valóban szélesítik a kormány rendeletalkotási jogkörét. Most nem látszik olyan törvényhozási tárgykör, mely esetén a parlamenti törvényalkotás helyett kormányrendeleteket kellene hozni” – mondta lapunknak a Fidesz egyik ismert politikusa.
Az egyik kormányzati szereplő viszont munkatársunknak a Kövér-nyilatkozat kapcsán – szintén konkrétumok ismerete nélkül – azt mondta, általános, húsz-harminc éves folyamat Európában, hogy egyre több szabályozást oldanak meg kormányrendelettel. – Az is elképzelhető, hogy ha bizonyos tárgykörben a parlament helyett a kormány rendeletet alkot, arról utólag az Országgyűlésnek kétharmados döntést kell hoznia. De akkor ez bizalmi szavazásnak minősülne – vázolt egy lehetséges szcenáriót forrásunk. Erre viszont a Fidesz-vezetés egy másik tagja úgy reflektált: nincs ilyen elképzelésről tudomása, „erről eddig nem esett szó” a Kövér László által jegyzett országgyűlési törvényjavaslat kapcsán.
A fideszes házelnök nyilatkozata azt érzékelteti, hogy a frakciókkal is szeretne erről egyeztetni, noha az MSZP, az LMP és a Jobbik már tavaly, az Országgyűlés házszabályának a módosítása ellen is tiltakozott, az ellenzéknek már az „sok” volt. Korábban a képviselők négyötödének szavazata kellett a házszabálytól való eltéréshez, azaz: kivételes alkalmakkor és törvényjavaslatok, határozati javaslatok esetén expressz eljárással alkothasson törvényt a parlament. A „négyötöd” mindenképpen garancia volt arra, hogy még a kétharmados többséggel rendelkező hatalom se élhessen vissza a hatalmával, rá legyen kényszerítve, hogy rendkívüli ügyekben párbeszédet folytasson az ellenzékkel.
Azzal, hogy a Fidesz úgy módosította a házszabályt, hogy az Orbán-kormány, illetve a mögötte álló Fidesz–KDNP-kétharmad – legfeljebb hat alkalommal egy ülésszak alatt – kétharmaddal eldöntheti, hogy mikor van „rendkívüli helyzet”, éppen a kompromisszumkényszert iktatta ki. Sőt a kormány közvetlenül a zárószavazások előtt beadhat lényegi változtatást eredményező (azaz nem koherenciazavart kiküszöbölő) módosító indítványokat úgy, hogy a zárószavazás előtt már csak záróvitát folytathat róla a parlament.
Az ellenzék, az MSZP, az LMP, de a Jobbik is már a házszabály-módosítás megszavazása után azt állította, hogy a Fidesz voltaképp rendeleti kormányzást vezetett be. Az LMP az Alkotmánybírósághoz is fordult, mert megítélése szerint az új házszabály alkotmányellenes, sérti a többpárti demokrácia alapelveit. A jobbikos Gaudi-Nagy Tamás pedig a „zsebkendőszavazást” idézte fel: az Országgyűlés 1904. november 18-án este – Tisza István első kormánya alatt – úgy fogadta el az ellenzéki képviselők jogköreit szűkítő házszabály-módosítást, hogy Perczel Dezső házelnök a leírások szerint meglengetett egy zsebkendőt, mire a képviselők többsége kíváncsiságból felállt. Ez jelentette akkoriban az igen szavazatot, míg az ülve maradás a nemet, így az ülést vezető elnök kihirdette a javaslat elfogadását.
Korábban a Fidesz frakcióvezetője, Lázár János a házszabály-módosítás kapcsán azt mondta, „vannak olyan helyzetek, amikor 48 óra alatt kell a kormánynak a gazdasági problémákat megoldania. Ma erre a zárószavazás előtti módosítót használjuk. Ennek szeretnénk véget vetni, ezért lehetőséget teremtünk egy különleges eljárásra. A házszabály-módosítás ennyit jelent, és nem többet. Inkább ez, mint a rendeleti kormányzás. Egyébként Nyugat-Európában minden országban bővítik a kormányok rendeletalkotási jogkörét.”
Mindazonáltal kormányoldalon az a vélemény: nincs „rendkívüli helyzet”, a parlament ülésezik, ezért nincs szükség „rendkívüli jogrendre sem”.
Harrach Péter, a KDNP parlamenti frakcióvezetője szerint a parlament törvényalkotási munkájával kapcsolatosan jogos az a vád, hogy lassú, nehézkes, túl sok vita követ egy-egy törvénytervezetet. Erre részben megoldás lenne az időkeret meghatározása. A házszabály-módosításról annyit mondott: a Horn-kormány alatt is a „gyorsításon” gondolkodtak, ezt fejlesztettük tovább. Más kérdés a kormány rendeletalkotási lehetőségének a szélesítése. Ez nyilván nem terjedhet ki olyan tárgykörökre, területekre, amelyekről a parlamentnek kell döntenie. De egy-egy parlamenti döntésben, például a sarkalatos törvényekben lefektetett irány végrehajtásának kormányrendeletben való meghatározása nem ördögtől való – közölte a kereszténydemokrata politikus, aki azt a példát hozta fel, hogy a fiatalkorúak utcán történő éjszakai jelenlétét a KDNP által jegyzett kétharmados családvédelmi törvény korlátozza. De ennek részletes szabályozását indokolt kormányrendeletben megalkotni. „Ha így gondolja a házelnök úr, az természetesen elfogadható a számunkra.”
Főtitkár helyett háznagy
A Kövér László házelnök által fémjelzett, még készülő országgyűlési törvényjavaslat megszüntetné az Országgyűlési Hivatal főtitkári tisztségét is, noha a főtitkár is a parlamentarizmus egyik őre: olykor a pulpituson ül, és ellenőrzi, hogy a különböző beadványok, rendelkezések megfelelnek-e a házszabálynak. A főtitkár eddig pártokon kívüli köztisztviselő volt. Szerepét a háznagy veheti át, akinek a jogköréhez tartozna az is, hogy a renitens képviselőket kitilthatná a parlamentből.
