– Többek szerint a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökét – akit 2008-ban hat évre választottak meg – jogállamban elfogadhatatlan módon állították fel. Nem érzi ezek után kellemetlenül magát Baka András székében?

– Ez elsősorban Juhász Andor széke, aki a múlt század harmincas éveiben, tehát szintén nem könnyű időszakban töltötte be ezt a posztot, s minden idők legtekintélyesebb elnöke volt a Kúria élén. Ezt a széket elfoglalni minden jogász, minden bíró számára óriási kihívás, ezért ha valaki komolyan veszi a szakmáját, szóba sem jöhet, hogy ne vállalná. Amikor a magyar Országgyűlés úgy döntött, hogy én töltsem be ezt a posztot, természetesen vállaltam.

– Annak tudatában is, hogy a parlament időnként egyes választott tisztségviselőket megbízatásuk lejárta előtt meneszteni szokott?

– Ez bonyolult jogi kérdés, de hadd idézzek egy korábbi alkotmánybírósági határozatból: „a jogbiztonság követelményét az államigazgatási szervek átszervezése csak akkor sérti, ha az átszervezés a szerv hatósági tevékenységének veszélyeztetését eredményezi, vagy ha a szerv az átszervezés következtében nem tud eleget tenni feladatainak”. Ez nagyon fontos megállapítás. Az átszervezést pedig én abból a szempontból közelítem meg, hogy a magyar közjogi rendszerben nagyon jelentős változás következett be: az Alkotmánybíróságnak az eddig a jogalkotásra – az utólagos normakontrollra – koncentráló hatásköre részben átalakult, miközben a bírósági ügyek felett alkotmányossági kontrollt gyakorolhat. Ezzel együtt a legfelső ítélkező fórum is új feladatokat kapott: januártól a Kúria jár el a népszavazási ügyekben, ha pedig konkrét bírósági ítélet ellen benyújtott alkotmányjogi panaszok kapcsán az AB megállapítja, hogy a verdikt az alaptörvénnyel ellentétes – tehát alkotmányellenes helyzet áll fenn –, a Kúriának kell kitalálnia, miként állítható helyre az alaptörvénynek megfelelő állapot. Itt tehát jelentős funkcióváltás történt. Ebben az esetben szerintem a jogalkotó dönthet arról, hogy a korábbi szervezeti struktúrában működhet-e tovább a rendszer.

– És arról is, hogy idő előtt menesztik a parlament által választott vezetőt?

– Én úgy fogalmaznék, hogy a korábbi szervezeti struktúrában nem működhetett a rendszer. A legfontosabbnak nem a személyi változást tartom, hanem azt, hogy a korábbi, a sajtóban gyakran főbíróként emlegetett személy funkciója megkettőződött: feladatainak hetven százaléka – ezek a bíróságok igazgatásával kapcsolatos hatáskörök – átkerült az Országos Bírósági Hivatal (OBH) vezetőjéhez, és csak a többi maradt a Kúria elnökénél.

– Szerencsésnek tartja-e, hogy a bíróságok igazgatásával kapcsolatos hatásköröket az OBH vezetője egy személyben, érdemi külső kontroll nélkül gyakorolhatja?

– Azt gondolom, a nyilvánosság előtt csak arról kell beszélnem, ami az én dolgom. Ha a hivatal működésével kapcsolatban vannak kérdései, forduljon oda.

– Akkor másként kérdezem: a hatályos szabályozás szerint az OBH véleményezheti a bíróságokkal kapcsolatos törvénytervezeteket, illetve a hivatal kezdeményezheti új jogszabályok megalkotását, miközben a szakmát a Kúria képviseli. Jól van ez így?

– A gyakorlat eddig is az volt, hogy amikor az ítélkezéssel kapcsolatos jogszabályok kerültek napirendre, a Legfelsőbb Bíróságot mindig megkérdezték. Meggyőződésem, hogy ez a továbbiakban is így lesz, hiszen a jogalkalmazással kapcsolatos szakmai ismeretek a Kúriánál állnak rendelkezésre.

– És arról miként vélekedik, hogy az OBH vezetője – illetve a legfőbb ügyész is – dönthet arról, hogy egyes ügyek tárgyalására más bíróságokat jelöljenek ki?

– Ez büntetőjogi szakkérdés, és elnökként tartózkodom attól, hogy olyan kérdésben nyilvánítsak véleményt, amelyben esetleg szakmai fórumok megszólalnak majd. Így csak azt hangsúlyozom: amikor az általános illetékességi szabályoktól eltérően jelölnek ki egy bíróságot, annak objektív szempontokon kell alapulnia.

– Ön úgy látja, az új feladatokhoz új struktúrára van szükség. A 62 évnél idősebb bírák kényszernyugdíjazása kapcsán felvetődik a kérdés: új emberekre is?

– A kérdést megfordítanám. Amikor hivatalba léptem januárban, a szabályok azt írták elő, hogy bizonyos korhatár felett a bíráknak 2012. június 30-án nyugdíjba kell vonulniuk. Munkáltatóként az a dolgom, hogy ezt a helyzetet kezeljem. Mindent meg is fogok tenni annak érdekében, hogy tisztességes és emberséges megoldást találjunk, ugyanakkor célom, hogy a Kúria ne veszítse el azt a tudást, ami a nyugdíj előtt álló embereknek a fejében van. Ezért mindenkit, akinek a jelenlegi szabályok szerint távoznia kell, arra kértem, igazságügyi alkalmazotti besorolásban tanácsadóként maradjon közöttünk.

– Kormányzati körök már jelezték, hogy készek a változtatásra, s akkor júniusban mégsem kellene minden, 62 évnél idősebb bírónak távoznia.

– Munkáltatóként a hatályos szabályozásból kell kiindulnom.

– És ha pár hónapon belül ez a szándék jogszabályokban is megmutatkozik, az jelent önnek gondot?

– Nem, sőt könnyebbséget jelentene, mert nem egyszerű feladat, hogy igen rövid idő alatt húsz bírót pótoljunk. Ez nálunk a bírói kar körülbelül negyede.

– Korábban azt nyilatkozta, szükség van a bírói kar megújulására, de ha jól értem, nem új emberekben gondolkodott, hiszen a jogalkotó a több mint 270 bíró menesztésével kész helyzetet teremtett. Akkor mit kell érteni ezen?

– A megújulás igénye nem személyes elhatározás, hanem következik azokból a törvényi változásokból, amelyek a Kúria munkájára is vonatkoznak. A Legfelsőbb Bíróság korábban jogszabályi felhatalmazás nélkül vizsgálta a bírói gyakorlatot, most viszont törvényes kötelezettségünk, hogy joggyakorlat-elemző csoportokat állítsunk fel. Ezen szakértők bevonásával dolgozunk. Azt nem akarjuk majd megmondani a bírónak, hogy adott ügyekben miként döntsenek, azt viszont már igen, milyen szempontokra figyelemmel hozzanak ítéleteket.

– Mi történhet, ha az elemzés során elhibázott verdiktet találnak?

– Azt, hogy egy ítélet hibás, csak valamilyen jogorvoslati fórum mondhatja ki, tehát az elemzés során tartózkodni kell attól, hogy efféle következtetést vonjunk le, de – ha esetleg szükség lesz rá – a magyar nyelv alkalmas ennél árnyaltabb megfogalmazásra is.

– Sokat emlegetik, hogy a bírósági ítéletek kiszámíthatatlanok, és a különböző fórumokon egymásnak ellentmondó verdikt születik. Várható változás?

– Ennek a dolognak nagyobb a füstje, mint a lángja. Úgy gondolom, a jogegységgel alapvetően nincs gond. Inkább az jelent problémát, amikor új joganyagot kell beépíteni a klasszikus bírói tudásba, ilyen az uniós jog alkalmazása. Azt persze nem várhatjuk el minden bírótól, hogy a közösségi jog valamennyi területén jártasságot szerezzen, de úgy látom, az utóbbi időszakban már tapasztalható előrelépés.

– Néhány napja jelent meg a hír, hogy a Kúria vezetői Balatonőszödön személyiségfejlesztő tréningen vettek részt, ahol találkoztak az igazságügyi tárca államtitkárával. Egyes vélemények szerint politikusokkal a bíráknak nem kellene közösen tréningezniük.

– Az új feladatokhoz újfajta vezetői módszerekre van szükség, emellett úgy láttam, a Kúria vezetői közti együttműködési készségben is előrelépésre van szükség. Ezért január utolsó hétvégéjén valóban volt vezetői továbbképzés. E fórumon csak a Kúria tagjai vettek részt, és ezen túl semmilyen más hivatalos programra nem került sor.

– Tehát nem volt ott az államtitkár?

– Nem volt semmilyen hivatalos program.

Mi lesz, ha a tavaly decemberben menesztett főbírót az unió nyomására vissza kell helyezni a posztjára?

– A kötelezettségszegési eljárásnak ez nem része, így szerintem korai erről beszélni, feltételezésekbe pedig nem kívánok bocsátkozni.

Névjegy

DARÁK PÉTER

1981-ben érettségizett Zalaegerszegen, jogi diplomát a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen szerzett 1987-ben. Az egyetem után Zalaegerszegen a városi ügyészségen fogalmazó, majd ügyész volt. 1991-ben nevezték ki a városi bíróság bírájának, 1997-től csoportvezető bírájának. 1999 óta a Legfelsőbb Bíróság közigazgatási kollégiumának bírája. Darák 2001 óta tagja az új polgári törvénykönyv kodifikációs munkabizottságának, 2002-től elnöke a Magyar Közigazgatási Bírák Egyesületének.

„Azt nem akarjuk majd megmondani a bírónak, hogy adott ügyekben miként döntsenek, azt viszont már igen, milyen szempontokra figyelemmel hozzanak ítéleteket”