Jövőre az állam többet vesz el

Kétszázötven aláírást gyűjtöttek össze a szülők az orosházi „kisgimnázium” megmentésére, de nem merték átadni a petíciót, mert az iskolaszék elnöke féltette az állását. Szegeden felhívták a kollégisták szüleinek figyelmét, a tanulók ne maradjanak hétvégére a diákotthonban, mert túl sok pótlék kell a felügyelő tanároknak. Szintén Szegeden, a Béke utcai iskolában csökkentették a napközis foglalkozások számát, felkérték a szülőket, „rendezzék a gyerekeik délutáni sorsát”.

A szigorúság oka, hogy most készítik elő az önkormányzati költségvetéseket. Idéntől azonban nem lehet veszteséges költségvetést tervezni – márpedig csökkent az állami normatíva, csökken az önkormányzatok saját bevétele; egyre kevesebb a pénz. Az önkormányzati vezetők nyomást gyakorolnak az intézményvezetőkre: spóroljanak, de ne bocsássanak el senkit, mert sokba kerülne a végkielégítés.

Az orosházi kisgimnázium
Az orosházi kisgimnázium

Szegeden egy péntek délelőtt váratlanul behívatták az iskolaigazgatókat az oktatási irodára. Mindegyiknek mondtak egy számot, hogy aznap délutánra hány millió forintot spóroljon meg. Szegeden kettős hatalom van: Botka László polgármester MSZP-s, az apparátust ő irányítja. A testületben viszont jobboldali többség van. A többség eddig hagyta Botkának az intézményeket, amelyek viszik a pénzt, a lukratívabb önkormányzati cégeket viszont telerakta a sajátjaival. A konfliktus arról szól, az iskoláktól vagy a cégektől vegyenek-e el több pénzt. Az iskoláktól már nem nagyon van mit – a cégektől viszont nem könnyű: ott a Fidesz és a Jobbik által kinevezett vezetők dirigálnak. Az MSZP közleménye szerint a Fidesz-klientúra 500 millió forinttal drágábban működteti a cégeket, mint a korábbi vezetőik. Az iskolaigazgatói raport után azonban a helyi Fidesz képviselői tartottak sajtótájékoztatót arról, hogy Botka tönkre akarja tenni a város iskoláit. Más városokban is hasonló a helyzet.

Orosházán, a Táncsics Mihály Gimnáziumban a rendszerváltozás óta működött a nyolcosztályos gimnázium, amelyet a környéken „kisgiminek” becéztek. A jó hírű iskolát átnevezték Táncsics Mihály Közoktatási Intézmény és Tehetségközpontnak – de a „kisgimi” jelentkezési lapját még idén januárban is le lehetett tölteni az intézmény honlapjáról. Aztán egyszer csak eltűnt onnan. Az iskola pedagógusai is csak ebből értesültek róla, hogy a „kisgimi” megszűnik. Pontosabban: „a nyolc évfolyamos képzés beiskolázása ebben az évben nulla fő”. A meglévő osztályokat nem zavarják szét, de újat sem indítanak.

A tanárok és a szülők az ellenzékkel együtt keresni kezdték: egyáltalán ki döntötte el, hogy véget vet a nyolcosztályos képzésnek? A döntésre az orosházi önkormányzat szép nevű társadalmi kapcsolatok bizottságának lett volna joga, de ott napirendre sem került a kérdés. A városházáról elkezdtek az igazgatóra mutogatni: ő vetette le a jelentkezési lapot a honlapról.

Az igazgató sarokba szorult: tényleg ő vetette le, de nem ő döntött arról, hogy nem indul új osztály. Kiderült, tulajdonképpen nincs is döntés: majd csak a társadalmi kapcsolatok bizottság ülésén lesz! Ha nincs döntés, akkor még van idő, hogy megvitassák a kérdést – gondolták az orosháziak. Fölbolydult minden, majd ők megvédik a „kisgimit”. Gyűltek az aláírások, amelyeket végül senki sem mert átadni. Az egyik szülő elmondta: megértették, a közalkalmazottak joggal féltik az állásukat. Volt azonban olyan szülő, aki fogadkozott, majd ő kiáll a petícióval, mert magánvállalkozásnál dolgozik. A polgári kurázsi addig tartott, amíg nem szólt neki a vállalkozó, hogy ha sokat ugrál, a cégük nem kap munkát a várostól.

A nyilatkozatháborúban előkerült az az érv, hogy a „kisgimit” azért kell megszüntetni, mert a szegregációt szolgálja: egyes szülők azért viszik át oda a gyerekeiket, hogy kimenekítsék őket a körzeti iskolákból, ahol sok roma gyerekkel kellene egy osztályba járniuk. Egy név nélkül nyilatkozó szülő azt mondta erről: a „kisgimi” nem a szegregációt, hanem a tehetséggondozást szolgálta. – Az talán nem diszkrimináció, ha az ember gyerekét összezárják olyanokkal, akik miatt nem lehet rendes órát tartani? – kérdezte. Kiderült azonban, hogy a tehetséggondozásra hivatkozó érv sem stimmel: a „kisgimiben” legutóbb végzett osztályban 30-an indultak, de csak 17-en érettségiztek le.

Kiskunhalason a költségvetés előkészítése során kicsit javult a helyzet.

– Volt olyan változat, amely előrevetítette, hogy az utolsó 1-1,5 hónap nem finanszírozható az intézményekben – ismerte el kérdésünkre Gyovai István polgármester. A pedagógusok közalkalmazottak, a fizetésüket nem lehet csak úgy megkurtítani. De a polgármester szerint minden intézményvezető tudomásul vette, kevesebb pénzből kell gazdálkodni, „és olyan ésszerű szervezéssel kell megoldani a dolgokat, amely nem ront az intézmény szakmai színvonalán”.

Ilyen megoldás valószínűleg nincs, véli Várnai László volt polgármester, a Halasi Csipke Alapítvány elnöke. Az alapítvány önkormányzati támogatását 22 millió forintról 12 millió forintra csökkentették. Az elnök az mondta: ez annyira kevés, hogy a csipkevarrónők fizetésére sem jut belőle, holott a városnak mégiscsak a csipke az egyik jelképe. Gyovai polgármester erre úgy reagált: mind őtőle, mind az önkormányzat bármely tagjától távol áll, hogy beleavatkozzék a technikai részletkérdésekbe, amelyeket az intézményvezető ismer a legjobban. A polgármester szerint nagyon egyoldalú dolog, hogy az intézményvezető a támogatástól tegye függővé a csipkevarrónők fizetését, ahelyett hogy saját bevételeket szerezne.

Kiskunhalason vegyes összetételű többség alakult ki. A helyi Fidesz-frakció rövid időre kisebbségbe került, de aztán egyre több képviselő állt át hozzájuk. A fideszesek elhatározták, jót tesznek a halasi néppel, és eltörlik a helyi háztartásokra kivetett évi hétezer forint kommunális adót. A Fidesz polgármesterjelöltjét egy helyi civil szervezet képviseletében legyőző Gyovai István hiába mondta, hogy ezzel romba döntik az intézményrendszert, nem hallgattak rá. A polgármester „megkeresett magasabb szintű fideszes vezetőket”, akiknek a közvetítésével elérte, hogy ne nullára, hanem öt százalékra csökkentsék a kommunális adót. Még így is 40 millió forint veszteség érte a költségvetést – azt kellett volna az igazgatóknak megspórolniuk a tanárok túlóráján. Ezzel együtt a legutóbbi tervezetben visszaállították a törvény által előírt béreket.

Ez okozza a félelmet és a rettegést. Idén azonban még nem eszik olyan forrón a kását, súgja ismerősöm, aki régi motoros az önkormányzati szakmában. „Trükkök százai” mindig vannak. Ha nem is lehet mínuszos költségvetést tervezni, azt senki sem akadályozhatja meg, hogy olyan nullásat tervezzenek, amelyről a megszavazása pillanatában tudni lehet, hogy semmi realitása. Be lehet tervezni például a még meglévő ingatlanok eladását és a belőlük származó pluszbevételt.

– Leghamarabb jövőre úgyis kiderül, hogy az ingatlan nem kellett senkinek, ezért a költségvetés mégiscsak veszteséges lett – mondom.

– Amikor a remélt bevételt beállítottuk a költségvetésbe, azt hittük, majd elkel az a ház. De aztán úgy alakul, hogy mégsem kel el. Előfordul az ilyesmi. Felelősségre lehet ezért vonni bárkit is? – kérdezett vissza.

– Nem hiszem, hogy bármelyik közalkalmazottnak oka lenne remegnie az állásáért, amíg mi vagyunk a fenntartó – jegyezte meg Gyovai István. – Amit azonban a megyei fenntartású iskolák állami kézbe adásakor látunk, már tényleg okot ad a szorongásra. A megyei Fidesz által kinevezett igazgatókat pár hónap után újrapályáztatja az állami Fidesz, de az államnál már nem lesz kivel egyeztetni meg nyomást gyakorolni. 2013-tól a helyi önkormányzatok iskolái és egészségügyi intézményei is átkerülnek az államhoz. Nem attól kell félni, hogy mi lesz idén, hanem attól, hogy mi lesz jövőre.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.