A vallásszabadságról szóló 1990-es törvény csupán száz támogatóhoz és könnyen teljesíthető formai követelményekhez kötötte az egyházak bírósági nyilvántartásba vételét. A jobboldali pártok – hol a szektaveszélyre, hol a bizniszegyházak elszaporodására hivatkozva – meg akarták változtatni a jogszabályt, de ehhez nem volt meg a kétharmados többségük a parlamentben. A baloldalon is érzékelték, egyre nagyobb számban tűnnek fel egyházként bejegyzett gazdasági vállalkozások (és extrém, esetenként szélsőjobboldali nézeteket valló szervezetek). Az MSZP ennek ellenére megakadályozta a törvényi szigorítást. Attól tartottak: a jobboldal csak az alkalmat keresi, hogy privilegizált helyzetbe juttassa a számára kedves felekezeteket, mindenekelőtt a nagy keresztény egyházakat.

A 2010-es fülkeforradalommal a Fidesz–KDNP elég mandátumot szerzett ahhoz, hogy az ellenzék kiiktatásával alkosson új egyházi törvényt. A kormányzaton belüli munkabeosztásban a kereszténydemokratákra hárult az előkészítés feladata. A vallási közösségekkel folytatott egyeztetéseket Szászfalvi László államtitkár vezette.

A kulisszák mögött hónapokon át tárgyaltak, a KDNP-s képviselők végül tavaly nyáron álltak elő javaslatukkal. Ahogyan előre sejteni lehetett, az előterjesztés alaposan megrostálta a mezőnyt. (Magyarországon az egyházként bejegyzett szervezetek száma mára becsülhetően a 300-at, sőt a 350-et is meghaladja, közülük 2011-ben csaknem 190 gyűjtött egyszázalékos adófelajánlást.)

A KDNP-s javaslat három kategóriát állított fel, és 44, majd 45 felekezetet tartott érdemesnek arra, hogy külön procedúra nélkül megkapja az egyházi státuszt. A többi vallási közösséget – ha nem elégedett meg a szerényebb lehetőségeket nyújtó egyesületi formával – újbóli bírósági regisztrációra kötelezték volna.

Az egyházi rang elnyeréséhez a korábbi száz helyett már legkevesebb ezer támogatót, valamint húszéves magyarországi működést kellett volna igazolni. Bár az előterjesztést a kormány is jóváhagyta, a Fidesz a végszavazás előtti utolsó pillanatokban mégis egy másik változatot vert át. Az eszement kapkodásban elfogadott új törvény az elismert egyházak számát 14-re csökkentette. Túlnyomórészt keresztény egyházak kerültek be ebbe a körbe (köztük a Hit Gyülekezete, a szélsőjobb nagy felháborodására), valamint három zsidó felekezet. A keleti vallások képviselői egytől egyig kimaradtak. Jelentősen módosult az egyházi bejegyzésüket kérelmező szervezetek elbírálási rendje is. A bíróság helyett az egyházpolitikáért felelős minisztérium (a Navracsics Tibor vezette közigazgatási és igazságügyi tárca) kapott felhatalmazást arra, hogy megvizsgálja, melyik jelentkező tesz eleget a feltételeknek. A jogszabály az Országgyűlést ruházta fel azzal a joggal, hogy döntsön az egyházi státuszról. A parlament elé már csak azok a kérelmek juthattak volna, amelyek átmentek a minisztériumi szűrőn. Fellebbezési lehetőségről a törvény nem szólt.

A fideszes Lázár János előzőleg bejelentette, hogy a kisebb közösségekre tekintettel a KDNP-s verzióból kiveszik az egyházzá nyilvánításhoz szükséges ezerfős limitet. Az egyik paragrafus esetében ez megtörtént, a másik paragrafusban viszont benne felejtették. A súlyos hiányosságokkal terhelt jogszabály értelmezhetetlen határidőket, ellentmondásokat tartalmazott.

Ahhoz képest, hogy a Fidesz látványosan megalázta politikai szövetségesét és kormányzati fegyverhordozóját, a KDNP-t, a kereszténydemokraták kifejezetten vidám arcot vágtak. Semjén Zsolt KDNP-s pártelnök kodifikációs remekműnek minősítette a sok sebből vérző törvényt. (Igaz, Szászfalvi államtitkár azóta mintha kerülné a nyilvánosságot e témában.) Talán mondanunk se kell: Schmitt Pál köztársasági elnök gond nélkül aláírta a jogszabályt.

A törvény rendelkezései 2012. január elején léptek (volna) hatályba. Ahogy közeledett az időpont, úgy gyülekeztek a viharfelhők. Híresztelések keltek lábra arról, hogy az AB biztosan elkaszálja a jogszabályt. A Fidesz fülébe is eljuthatott valami, mert december közepén Lázár János váratlanul ismét előállt, és közölte, hogy „jogtechnikai megfontolásokból” sürgősen visszavonják a nyáron elfogadott törvényt. Az Alkotmánybíróságnak ebben az esetben nem lett volna mit visszadobnia. Csakhogy az Alkotmánybíróság bekeményített, és mielőtt a Fidesz léphetett volna, „közjogi érvénytelenség” miatt megsemmisítette az egyházi törvényt.

A parlamenti kapkodás folytatódott, az új – azaz a legújabb – törvény pár héten belül, december végén megszületett. Az alanyi jogon elismert egyházak száma maradt 14, a bejegyzési eljárás azonban ismét változott.

A mostani törvény a Navracsics-féle minisztérium szerepét adminisztratív feladatok ellátására korlátozza. (A tárca, úgy látszik, kifarolt a kínos ügyből.) Lázár János korábbi ígéretével szemben jelenleg is szükség van ezer támogatóra és húszéves magyarországi jelenlét bizonyítására, de utóbbi helyett a törvényhozó a százéves nemzetközi működés igazolásával is megelégszik. A vallási közösségek kérelmeit a parlament vallásügyi bizottsága vizsgálja, kikérve a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását. A döntő szót továbbra is az Országgyűlés mondja ki. Az aktuális törvény szerint azok a szervezetek, amelyek a minisztériumhoz tavaly december 20-ig benyújtották kérelmüket, január elejével nem vesztették el egyházi státuszukat. (Sorsukról február végéig határoz a parlament.) A gond csak az, hogy a Fidesz–KDNP a tavaly nyáron elfogadott egyházi törvényt vette alapul: tehát egy olyan törvényt, amely nem tartalmazott jogvesztő határidőt, amelynek rendelkezései eleve nem léptek hatályba, és egyébként is, amelyet megsemmisített az Alkotmánybíróság.

A tárca közzétette az egyházi státusz iránti kérelmét benyújtó 82 vallási közösség listáját. (Ez a szám aztán rejtélyes módon 84-re nőtt.) Pálinkás József, az MTA elnöke időközben létrehozott egy tudományos testületet. Lukács Tamás, a parlament vallásügyi bizottságának KDNP-s elnöke átadta az Akadémiának annak a 37 (az MTA úgy tudja: 32) szervezetnek a kérelmét, amely szerinte megfelel az egyházzá nyilvánítás feltételeinek. Ekkor jött a hideg zuhannyal felérő fordulat: Pálinkás József kétszer is levélben közölte Lukács Tamással, hogy a tőle kapott dokumentumok – főként kiadványok és szórólapok – nem alkalmasak a valós vallási tevékenység megítélésére, egyéb tekintetben pedig nem tudományos kérdésekről van szó.

„Meggyőződésem szerint tudománytalanul járnék el, és félrevezetném az Országgyűlést, ha egy, adott fogalmi keretek között tudományos megalapozottsággal és hitelességgel meg nem ítélhető kérdésben iránymutató tudományos állásfoglalást adnék” – írta Pálinkás. Lukács azzal vádolja az akadémiát, hogy nem tett eleget törvényi kötelezettségének. Holott csak annyi történt: az MTA nem volt hajlandó a nevét adni a politikai színjátékhoz. A vallásügyi bizottság kormánypárti képviselőit a tudományos állásfoglalás hiánya nem akadályozta abban, hogy elbírálják a szervezetek kérelmeit. A bizottság 17 közösséget tartott érdemesnek az egyházi státusz elnyerésére, 67 kérelmet viszont – érdemi tárgyalás és indoklás nélkül – elutasított.

A már feledésbe merülő eredeti javaslat még 45 egyház nevét tartalmazta. A parlamenti bizottság KDNP-s elnökének közlése szerint is több mint harminc közösség tesz eleget a törvényi feltételeknek – és nem csupán 17. A kormányszóvivő nemrég arról beszélt, hogy „minden olyan szervezet, amely megfelel a kritériumoknak, bejegyzésre kerül”. A jelek szerint mégsem. Az Országgyűlés rövidesen dönt. Jönnek-mennek a hírek arról, mely közösségeknek lehet még esélyük felkerülni a listára. A kimaradók elveszítik egyházi státuszukat, valószínűleg a szociális létesítményeik és iskoláik fenntartásához szükséges támogatást is. Egy év múlva próbálkozhatnak újra.

Tiltakozás és helyezkedés

A kisebb felekezetek egy része demonstrációt, virrasztást, sajtótájékoztatót, éhségsztrájkot és aláírásgyűjtést szervezett, petíciókat és alkotmánybírósági beadványokat fogalmazott. Az egyházak nagy része azonban csekély szolidaritást mutatott. A már elismert felekezetek jellemzően csendben meghúzták magukat. A körön kívül rekedt szervezetek pedig a tiltakozókkal való összefogás helyett inkább az „egyéni kijárás” módszerét választották. A törvény által már elismert 14 egyház közé a katolikusok, a reformátusok, az evangélikusok kerültek, valamint három zsidó felekezet – a Mazsihisz, az EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) és az autonóm ortodox izraelita hitközség –, öt keleti ortodox egyház, az unitáriusok és a baptisták, továbbá a Hit Gyülekezete. Jelen állás szerint egyházi státuszt kapna a Magyarországi Metodista Egyház, a Magyar Pünkösdi Egyház, az anglikán egyház, az Erdélyi Gyülekezet, az adventista egyház, a kopt egyház, a Magyar Iszlám Közösség, a nazarénus és a krisnás közösség, az üdvhadsereg, a mormon egyház, a Jehova tanúi egyház és öt buddhista közösség. Maradva az utóbbiaknál: ennél jóval több buddhista szervezet létezik Magyarországon. Esetükben sem lehet tudni, hogy a jobboldal milyen szempontok alapján válogatott. (Munkatársunktól)

Demonstráció a Parlamentnél