Felnőtt, felelősen gondolkodó tévénézők vagyunk, mi magunk is evidenciának vesszük, hogy havi 47 ezer forintból nemhogy meg lehet, de „nagyon jól meg lehet élni ma Magyarországon”, ekképpen a kérdés valójában nem is kérdés volt, hanem a Matolcsy miniszter által kidolgozott és széles tömegek által visszaigazolt alapvetés elismétlése, amin nem megsértődni kell, hanem erőteljesen helyeselni. De nem erről van szó.

Zsiga képviselő kifakadását nem a kérdés tartalma váltotta ki, hanem, hogy a riporternő egyáltalán kérdezett. A mai napig nem tudni, honnét vette hozzá a bátorságot, kik állhatnak mögötte, mindenesetre jól belerondított a nagy nemzeti együttműködés rendszerébe, amelynek a kohéziós ereje épp abban van, hogy a katona nem kérdez, hanem menetel, amerre mondják.

Ám Zsiga képviselő mérhetetlen toleranciáját mutatja, hogy e súlyos provokáció ellenére is válaszolt a kérdésre, s szó szerint ezt mondta: „biztosan meg lehet élni 47 ezer forintból, biztosan meg lehet élni 47 ezer forintból, igen, azt hiszem, igen”.

Aki nem látta esetleg a riportot, e pár szóból azt is érzékelheti, hogy itt egy töprengő, önmaga gondolataival viaskodó, nagy kaliberű férfiú tárja elénk kételyeit, amennyiben egy pillanatra felötlik benne, hogy Matolcsy miniszter esetleg tévedett, és ma Magyarországon legfeljebb havi 48 ezerből lehet nagyon jól megélni, ám aztán győz benne a józan felismerés, hogy de hiszen Matolcsy miniszter még soha sem tévedett, ezért aztán igent mond ő is; tán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a nemzeti köztelevíziózás kivételesen nagy pillanatai voltak ezek.

Hanem a képviselőnek leginkább az fáj, hogy nem az egész nyilatkozatát adták le, holott az más értelmet adott volna szavainak. Ő ugyanis azzal kezdte, hogy korábban a szocik csak 28 ezer forint segélyt adtak, amihez képest a 47 ezer forint közmunkabér annyira jelentős emelkedés, hogy immáron meg lehet belőle élni.

Sőt, tesszük hozzá Matolcsy miniszter iránymutatásai alapján, mivel a rászorulók a 28 ezerből is valahogy megéltek, hiszen nem fordultak föl, a 47 ezerből már szinte dőzsölhetnek.

Nem tudom, értjük-e kellőképpen: ha az előző kormány előrelátó módon egyáltalán nem ad segélyt a rászorulóknak, akkor ahhoz képest a mostani 47 ezer már olyan életszínvonalat von maga után, hogy az még tán a brunei szultán érdeklődését is kiváltja, amivel csak utalni szerettem volna arra, hogy milyen távlatok nyílhatnak meg, ha a nemzeti hírcentrum nemzeti potentáttal készít riportot nemzeti nézőknek.

Moldova-parafrázissal szólva, azt már látjuk, hogy a kétezer-tízes évek elejére a köztévénél (közrádiónál, MTI-nél) a hülyék és a hírhamisítók maradtak; ha nem tévedek, ez is volt a cél. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy a nemzeti hírcentrum nem védi meg tán egyedüli használható munkatársát, hanem leáll magyarázkodni, ahelyett, hogy elküldené a képviselőt a bánatba.

Igaz, Zsiga képviselő nem akárki: tavaly tavasszal teli volt vele a sajtó, részben, mert több helyről vett fel költségtérítést, részben, mert mint miskolci alpolgármester, a rokonait rakta be városi intézményekbe, mondhatni tehát, hogy a Fidesz-káder tökéletes mintapéldánya.

Amikor mi már nem leszünk, sőt ellenség se lesz, mert Európa nyugati része sóval lesz behintve, ezekkel lesz elárasztva az ország; nem szerencsés provokálni őket.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa