'A rendszert támadjuk'
Milyen célkitűzései vannak a magyar Anonymous-csoportnak?
A magyar Anonymous-csoport, összhangban a nemzetközi csoportokkal, a saját működésében is a részvételi demokráciát támogatja eszmeként. Mi nem egy adott párt vagy egy adott személy ellen lépünk fel. Mi a rendszert támadjuk célpontjainkon keresztül. Azokat, akik visszaélnek hatalmukkal, és nem egyeztetnek döntéseikről az érdekelt és érintett tömegekkel. Célunk egy teljesen más, emberközpontú paradigma hirdetése és megvalósításának elősegítése: olyan pártok nélküli közösségi döntéshozatali fórumok kialakítása, ahol folyamatosan jelen van a polgárok érdeke, akarata és érdeklő tekintete független képviselőik és független média által. Mi a 99 és nem az 1 százalék uralmát támogatjuk, így nagyban kapcsolódunk az Occupy mozgalom eszmeiségéhez. Az Anonymoust a világban nem létrehozták mint egy szervezetet, hanem e züllött kor hangulata és az emberek jobb világ utáni vágya termelte ki az egymással arc és név nélkül érintkezők és önmagukat megszervezők csoportját. Nálunk nem számít, ki kicsoda, csak az, hogy mennyit tesz a közösségért, a közös célokért. Nálunk nincsenek sztárok és celebek, és nem is akar azzá válni senki, sőt a közösség kiszorítja magából a túlzott egóval vagy exhibicionizmussal bíró tagokat.
Vannak -e újabb támadási terveik?
Természetesen vannak! De ezekről még ha akarnánk, sem tudnánk nyilatkozni.AzAnonymous ugyanis nem egy főnök-beosztott struktúrájú szervezet. Nálunk nincs tagság és vezetőség. Nincsenek ötéves tervek. Bárki bármikor felteheti a Guy Fawkes-maszkot, és teljes jogú tagként részt vehet megbeszéléseinken. Az Anonymous képlékeny csoport. Folyamatos új arcokkal és új ötletekkel, új, elkeseredett, a politikusokból és a cégek uralta világból kiábrándult emberekkel.
Támogatják-e a Black March (a világ legnagyobb médiaipari cégeinek bojkottálása – A szerk.) és az Anonymous más hasonló bojkottkezdeményezéseit?
Támogatjuk, mivel a globalizáció olyan mértékben tette függővé egymástól a népeket és nemzeteket, hogy a közös ellenség ellen vagy közös célért csak közösen vehetjük fel eredménnyel a harcot. Tagjaink nagy része már élt vagy jelenleg is külföldön él, így régi ismerősökön keresztül jó kapcsolatokat ápolunk az angol, német, cseh, lengyel, finn vagy amerikai csoportokkal. A magyar Anonymous épp most hoz tető alá egy olyan kölcsönös segítségnyújtási egyezményt, amely a visegrádi országok mintájára a kelet-európai Anonymous-csoportokból áll majd. A már baráti és segítő cseh, lengyel és horvát, a még bizalmatlan román, bolgár és szerb, valamint a szlovén és szlovák csoportok itt közös európai célokat tudnának meghatározni, véleményt cserélni és adott műveleteikhez támogatást kérni egymástól.
Van-e információjuk más külföldi „sejtek” magyarországi akcióterveiről?
Ahogy mi, magyarok elborzadva figyeljük a hírekben a közel-keleti és arab eseményeket és az ott élők sorsát, úgy Európa fejlettebb országaiban élő Anonymous-tagok is dühösen reagálnak arra, ha idehaza az 1 százalék olyan kijelentést tesz, hogy meg lehet élni 47 ezer forintból, az emberek pedig szemlesütve, jobb ötlet nem lévén, kipróbálják (ezzel Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter kijelentésére utalnak – A szerk.). Görögországban a 175 ezer forintos minimálbér bevezetésének hírére városrészek borultak lángba. Mert mi értelme a sétálóutcáknak és a kávéházi teraszoknak, ha csak 1 százalék használhatja, a 99 százalék meg éhezik és fedél nélkül marad? Ugyanígy felháborítja őket, ha a kormánymegpróbál elhallgattatni minden őt bíráló csoportot vagy médiát. Tudunk a hazánkat érintő eseményekről és tervekről. De hazánk politikai egyoldalúsága néha furcsa meghátrálásra késztet bennünket. Nem láttuk volna hasznát egy olyan szimbolikus csapásnak, mely az akkor még többségi támogatottságot élvező kormánypártot célozta volna meg. Értelme sem lett volna – mi nem puccsisták vagyunk. Nem akarunk hatalomra kerülni, hatalomellenesek vagyunk. Mi a polgárok véleményét és érdekét akarjuk érvényre juttatni, de sokszor várnunk kell, míg az emberekben megérnek az események, elfogy a hitük a hazugságok miatt, s felébred a vágyuk a változás iránt. A kormánypárt és a politikusok fanatikus híveit igyekszünk apasztani videókkal és szórólapokkal, de siettetni nem tudjuk őket, és nem segíti ügyünk, ha ellenünk fordíthatóvá teszi a pártok szimpatizánsait.
„Átvesszük a félelmet”
Január elején nyilvánosságra hozta a keretszámokat az oktatási államtitkárság. Kiderült: a kormány gyakorlatilag bevezette a tandíjat. A tavalyi 53 ezer hallgató helyett idén ugyanis mindössze 30 ezer fiatal képzését finanszírozza. Emellett megalkották a részösztöndíjas hallgató fogalmát, ami lényegében ötvenszázalékos tandíjkedvezményt jelent, és 15 ezer hallgatónak nyílik majd lehetősége ilyen feltételek mellett tanulni.
A többiek tandíjkötelesek. A keretszámok alapján gyakorlatilag kinyírták az állami jogász- és közgazdászképzést, radikálisan szűkítették az egyes bölcsész-, társadalomtudományi szakokat is. Január végén, néhány héttel a jelentkezési lapok leadása előtt, Hoffmann Rózsa államtitkársága nyilvánosságra hozta az intézményekre bontott keretszámokat is. Ez sokkolta a végzős diákokat és szüleiket. A hirtelen és radikális változások miatt az ombudsman is felemelte a szavát. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája tüntetést szervezett, de náluk hangosabban és nagyobb tömegeket megmozgatva tiltakozik a Hallgatói Hálózat, amely első nagyobb szabású megmozdulását éppen az intézményi keretszámok kihirdetésének napján az Educatio oktatási szakkiállításra szervezte. Néhány végzős gimnazista és egyetemi hallgató percekig nem engedte felszólalni az Oktatási Hivatal vezetőjét. A tegnapi akcióval a csalódott diákokat, a végzősöket mozgósították. A felsőoktatási jelentkezés előtt álló diákok már évekkel a felvételi előtt stratégiát építenek arra, hogy az áhított egyetem szakjára bejuthassanak. Sokan csalódtak ugyanis, mert hiába fordítottak pénzt, energiát arra, hogy jogásznak vagy közgazdásznak tanuljanak, az utolsó pillanatban megváltozott szabályokkal kell szembesülniük.
A Hallgatói Hálózat egyik tagja tegnap azt nyilatkozta lapunknak, a feszültség most már akkora a diákságban, hogy végre tömegek mozgósíthatók, és meg tudják fogalmazni követeléseiket.
– A fiatalok ugyanis valóban csak nehezen szólalnak meg. Arra szocializál minket az oktatási rendszer, hogy inkább hallgassunk, ezért is ilyen nehéz megmozgatni a diákokat.
De a mi generációnk politikai passzivitását egyébként nem csak ez magyarázza. Átvesszük a félelmet a szüleinktől. Az én anyukám is egyfolytában aggódik, hogy részt veszek a hálózat munkájában. Attól tart, hogy így nem fogok majd állást kapni – mondja a végzős lány, aki szerint a HÖOK mellett szükség van egy alulról szerveződő diákképviseletre, ami nem része az egyetemi bürokráciának. Ráadásul – szerinte – a HÖOK anyagilag is függ az egyetemtől, így nem fog soha olyan éles hangnemet megütni, mint amilyet a hálózat. (Ónody-Molnár Dóra)
