Budapest harca a vagyonáért: "a nyilvánosság csak zavarna"
A főváros mindent vissza kíván venni, ami az előző városvezetés alatt úgymond „kicsúszott a kezéből”. Tarlós kijelentése keveseket lephetett meg, hiszen már a választások előtt is élesen bírálta a közműcégek privatizációját, és legszívesebben azonnal felbontotta volna az erről rendelkező szerződéseket. De azt ő is belátta, hogy ez így nem megy: „első körben tárgyalni szeretnénk a szerződések módosításáról – hangsúlyozta. – Ha ebben nem lesznek partnerek, akkor jöhet a második menet. Az kevésbé lesz barátságos. Felkérjük a jogászainkat, keressék meg, hol sértették meg a szerződéseket, s megvizsgáljuk, mennyi adót fizettek be eddig”.
Ez megtörtént: a jogászok hosszan keresgéltek, majd a városháza is foglalkozott a kérdéssel, de fél év alatt sem jutottak előbbre. A főpolgármester így 2011 tavaszán a Budapesti Városüzemeltetési Központ (BVK) multivilágból érkező igazgatósági elnökét, Fodor Istvánt kérte fel a tárgyalásra.
– A politikusoknak joguk van egyszerűsíteni: mosoly vagy kesztyű. A szakmai tárgyalóknak viszont el kell merülniük a részletekben, hogy azokat az egyeztetés kellő pontján bevethessék – magyarázza Fodor, aki nem hisz a kényszerben.
– A jelen egyezség kemény, de elfogadható stílusú megbeszélések eredményeként, négy hónap alatt született. Ehhez már az elején tisztázni kellett, hogy az üzleti érdek és az üzleti etika nem szétválasztható fogalmak. Nem tartom elfogadhatónak, hogy nálunk más üzleti modellt alkalmaznak, mint Dániában vagy Ausztriában. Ha ezt az alapelvet az előző ciklus vezetői is vallották volna, akkor most nem kellett volna újratárgyalni a 2010-ben átadott szennyvíztisztító üzemeltetési szerződését, mert alá sem írták volna. A tulajdonosi, illetve üzemeltetői szerep különválasztása, illetve az irányítási jog átadása ugyanis súlyosan sérti a közérdeket – állítja a BVK elnöke. Ráadásul – teszi hozzá – a tét nem kicsi. 120 milliárd forintos beruházásról van szó, amelynek hibái elsősorban az üzemeltetés során jöhetnek elő. S ha van ilyen, akkor még a négyéves garanciális perióduson belül ki kell javíttatni.
A BVK most a Fővárosi Vízművek, a Fővárosi Csatornázási Művek és a Fővárosi Gázművek privatizációs szerződéseinek újratárgyalásán dolgozik.
A tárgyalóasztal másik oldalán részben ugyanazok ülnek. A központi szennyvíztisztítót üzemeltető Csepel 2005 FH konzorciumban döntő szerepet játszó Degremont S. A. a vízművek 25 százalékát megvásároló Suez cégcsoport része, míg az OTV France a magát a csatornázási művekbe bevásároló Veolia cég leányvállalata. A francia cégek 1997-ben kötöttek szerződést a fővárosi önkormányzattal. A Suez 16,5 milliárdot fizetett a vízművek részvénycsomagjáért.
Demszky Gábor akkori főpolgármester „nagyon jó üzletnek” tartotta az egyezséget. Az ár nem is lett volna rossz, csakhogy a francia konzorcium a részvények mellé megkapta a vállalatirányítási jogot, ami lehetővé tette számára, hogy menedzserdíj címén – a Heti Válasz számításai szerint – eddig 35 milliárdot vegyen ki a cégből. Hasonló üzletet kötött a szintén francia Veolia is, amely ugyancsak 16,5 milliárdot fizetett a csatornázási művek 25 százalékáért, illetve az osztalékelsőbbségi jogokért, míg a cégből eddig 42 milliárdot vett ki.
A szerződések 2022-es lejártakor a fővárosnak további 17-18 milliárdot kell fizetnie. De a főváros aligha tudna ennyit előteremteni. Talán nem is kell. Úgy hírlik, a jogászok találtak néhány vitatható részt a szerződésekben, ráadásul az állam is ringbe szállt a rögzített hatósági ár bevezetésének tervével.
Igaz, a másik oldalról is megpróbálnak nyomást gyakorolni. Nicolas Sarkozy francia elnök tavaly novemberben levélben fejezte ki aggodalmát Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek a fővárosi közműveket ellenőrző francia érdekeltségek miatt. A riadalmat Tarlós István kampánynyilatkozatai mellett a Suez pécsi esete táplálta. A baranyai megyeszékhely ugyanis 2009 őszén kizárta a Pécsi Vízmű Zrt. kisebbségi tulajdonosát a szolgáltatásból. A franciák egy bécsi választott bíróság előtt keresik igazukat, tízmilliárdos kártérítést követelve a város önkormányzatától.
A meglehetősen nagy összeggel – többek szerint – elsősorban a fővárosnak üzentek. De Budapest nem tántorodott el: a szerződések teljes dokumentációját átadták az ügyészségnek, amely tavaly októberben elrendelte a nyomozást. Majd Fodor István vette kezébe az ügyet.
– A tárgyalások igen forró szakaszába érkeztünk, amit a nyilvánosság csak megzavarna – zárkózik el a részleteket firtató kérdés elől a fővárosi delegáció vezetője. – Előre meghatározott, kiszámított tárgyalási metodika alapján dolgozunk, ahol nincs helye se a bokszkesztyűnek, se a mosolynak, csak a szerződések apró részleteire alapozó logikus érvelésnek. Csak azt nézzük, mi jogos és mi nem az.
Fodor István ugyanakkor azt is leszögezi, hogy a főváros nem kívánja Pécs példáját követni, mert – tette hozzá – az erőszak nem hoz valódi megoldást.
