Megyesi Gusztáv: Bolgár kapcsolat
Pár héttel ezelőtt Dux államtitkár-helyettes viszont a közgazdászképzés állami támogatását nehezményezte, mondván, „a közgazdászképzésben adóelkerülésre is megtanítják a diákokat”, akik aztán cégekhez kerülve nyilván adóelkerülésre buzdítják a többieket is, ezért „egyáltalán nem logikus, hogy azt miért kellene az adófizetőknek finanszírozni”.
Dux államtitkár-helyettes a lényegre tapintott rá. Ha például azt vesszük, hogy az orvostudományi karokon évszázadok óta a proszektúrán kezdik az oktatást, ami eléggé maradandó élmény a hallgatóknak, akkor az egyetemről kikerülő rezidensek a hátralevő évtizedeikben a betegben semmi mást, mint potenciális tetemet fognak látni, ennek megfelelően is nyúlnak hozzá, ergo teljesen indokolt az orvosképzés azonnali beszüntetése.
Mindazonáltal Dux államtitkár-helyettes szavaiban semmi új nincsen. Ezt a szellemiséget már Matolcsy miniszter is érzékeltette tavaly egy üzleti főiskolán tartott előadásában, csak akkor mindenki kiröhögte. Pedig már akkor kimondta, hogy az olyan őshonos magyar termelési ágazatok mellett, mint az agysebészet és a gulyásfőzés, a jövő a turizmusban van, mégpedig azért, mert „használja a vonós munkaerőt, használja a mangalicát, használja a pálinkát – a galagonya- és sompálinkát −, mindent, amit tudunk a Kárpát-medencében, azt használja”. Lát ebben a perspektívában valaki egyetemi diplomához kötött munkakört? Nem lát.
Plusz ehhez jön még az a hozzáadott érték, amellyel az ország legjobb elméi járulnak hozzá a nemzeti együttműködéshez, de szó szerint. A napokban derült ki például, hogy Kósa Lajos, a párt egyik esze a legutóbbi szónoklatához Schmitt Pál beszédéből vett át részeket és olvasta föl sajátjaként. Ez már emelt szint.
Mint tudjuk, Schmitt Pál minden tudása a saját doktori disszertációjában van elrejtve, ami viszont egy gyanútlan bolgár sporttörténésztől ered, úgyhogy még néhány leleplező írás, hogy melyik szónok kinek a beszédéből lopott, és fehéren-feketén kiderül, hogy az egész nemzeti szabadságharc mögött voltaképpen Nikolai Georgiev bolgár sporttörténész nézetei állnak, s nagyjából úgy is megy végbe.
Ez a jövő miatt fontos. Tegyük fel ugyanis, hogy teljesül a nemzettest nagy, közös óhaja, és a kommunisták egymás után vetik le magukat a Gellért-hegy szikláiról, a zsidók kivándorolnak Izraelbe, a cigányok Kanadához annektálják magukat, továbbá ha a nemzet ellenségei, úgymint a bankárok, multik, kereskedők, iparosok, munkások, panelprolik, parasztok, cselédek, alkalmazottak, valamint a munkanélküliek, a hajléktalanok, egyéb nincstelenek, a csecsemők és öregek, betegek és rokkantak s persze az egész humánértelmiség fölköti magát, szóval, hogy akkor ezek magukra maradva mit fognak csinálni. Különös tekintettel arra, hogy se földhöz, se iparhoz, se kereskedéshez nem értenek, mindenfajta tudást megvetnek, az ellenség viszont, létük egyetlen célja és értelme, elfogyott.
„Adjatok a kezembe egy üveg sompálinkát, és négy mangalicámmal kifordítom a világot a tengelyéből”, kiáltja majd az új rend legrátermettebb embere, a többi pedig nagy, csodálkozó szemekkel beül országértékelésre.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
