A 83 éves Grüner Miklós rosszul hall, ezért egy szót sem értett a Pataki Árpád bíró által felolvasott ítéletből.

– Elveszítettük? – fordult az ügyvédjéhez a tárgyalás berekesztése után már a bíróság folyosóján. – Akkor most hogy nézek az emberek szemébe? Azt fogják rólam gondolni, hogy egy történelemhamisító vagyok?

– Az ítélet ebben nem foglalt állást, talán majd a másodfok. Már ha fellebbezünk – magyarázta a döntést Bősze Ferenc ügyvéd, a felperes jogi képviselője. Az ausztrál állampolgárságú, de Malmőben élő holokauszttúlélő keresetében arra kérte a bíróságot, hogy jó hírnevének megsértése miatt marasztalja el Köves Slomót, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbiját, aki 2009-ben, Elie Wiesel magyarországi látogatásakor egy internetes cikkében történelemhamisítónak nevezte őt.

Grüner Miklós 1986 óta azt hangoztatja, hogy az Auschwitzban A-7713-as számon nyilvántartott Lázár Wieselnek az ötvenes évek közepén nyoma veszett, a ma Elie Wieselként ismert férfi pedig egyszerűen felvette a személyazonosságát. A tárgyaláson a felperes a bizonyítékai közül kiemelte azokat az auschwitzi és buchenwaldi levéltárakból beszerzett okiratokat, amelyek szerint az A-7713-as számú rabként nyilvántartott Lázár Wiesel – ellentétben Elie Wiesel állításával – valójában 1913. szeptember 4-én született. Grüner Miklós szerint Elie Wieselnek az az állítása sem igaz, hogy a haláltáborban az édesapját, Salamon Wieselt az A-7712-es számon vették nyilvántartásba. A felperes dokumentumokra hivatkozva azt állította: az A-7712-es számú rabot Ábrahám Wieselnek hívták, és 1900. október 10-én született, azaz nem lehetett az édesapja az 1913-as születésű Lázár Wieselnek.

Pataki Árpád bíró azonban a Grüner által előadott bizonyítékokat egyáltalán nem mérlegelte. Döntése indoklásában úgy fogalmazott: egy személyiségi jogi per nem alkalmas arra, hogy annak keretében a felperes a saját történelmi nézeteit, kutatási eredményeit igazolhassa. A Grüner által elővezetett dokumentumok értékelése a bíróság szerint a tudományra (a történészekre), valamint azon hatóságokra tartozik, amelyek érdemben vizsgálhatják a Nobel-békedíjas író személyazonosságát.

Pataki Árpád kizárólag abban a kérdésben foglalt állást, hogy Köves Slomó a 2009-es írásában megsértette-e Grüner jó hírnevét. A bíróság szerint a rabbi a felperes történészi tevékenységének minősítésekor nem lépte át a véleménynyilvánítás szabadságát, ezért nincs miért elmarasztalni. Mivel Grüner fellebbezett, az ügy a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik.