Robban a frankbomba
Az ügy jelentőségét a polgármester személye, Lázár János is adja, aki egyben a Fidesz parlamenti frakciójának a vezetője, tehát véleménye akár a jövőbeli kormányzati politika irányvonalát is jelezheti. Ekként lehetett értelmezni azokat a nyilatkozatait is, amelyekben az árfolyamveszteséget elszenvedő önkormányzat sanyarú helyzetéért a bankot tette felelőssé. Sőt utóbb már a bank- és az önkormányzati rendszer közti áthidalhatatlan szakadék képe rajzolódott ki beszédeiből.
Ehhez képest végül mérsékeltebb hangra váltottak, a közgyűlés arra hatalmazta föl Lázárt, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a svájci frank–forint árfolyam miatti veszteségek viseléséből az Erste is vegye ki a részét, de ha a szükség úgy kívánja, a polgármester az igazságszolgáltatáshoz fordulhat, illetve kérheti a parlament és a kormány segítségét is. Előbb azonban tárgyalnak.
A település még 2006-ban bocsátott ki 69,4 millió svájci frank értékben kötvényt. Lázár János szerint 2007–2008-ban a bank tanácsára forgatták meg a befolyt összeget (elmondása alapján az állampapírpiacon), a nyereségen a város és a bank osztozott. A polgármester szerint a veszteségen is kellene, de ezt – szerinte – a bank ultimátumszerűen elutasította, miután tavaly decemberben ilyen kéréssel fordultak az Erstéhez.
Nem a hódmezővásárhelyi az egyetlen önkormányzat az országban, amelyik ilyen gondokkal küzd. A 2008-as válság előtti években számos település teremtett magának forrást kötvénykibocsátással. Ami azonban nem a klasszikus értelemben vett ügylet volt – hívja fel a figyelmünket Zongor Gábor, a legnagyobb önkormányzati érdekképviseleti szervezet, a TÖOSZ főtitkára –, hanem egy sajátos finanszírozási eszköz. Amit pénzügyi trükknek tart: a kibocsátás körülményei –nem piacon, befektetők által méretik meg a kötvény, hanem a kibocsátásban közreműködő bank jegyzi le a papírokat. E lehetőséggel élve mintegy 600 milliárd forint forráshoz jutottak ebben az időben a helyhatóságok. Általában az uniós pályázatok önrészéhez, tehát fejlesztések miatt volt szükség a pénzre, de nagy volt a kísértés, hogy addig is fialjon az önkormányzatnak, amíg nem használják fel. Akkoriban a devizaalapú ügyletek igen népszerűek voltak, s az önkormányzatok – csakúgy, mint polgáraik – könnyen elcsábultak. Most, hogy a forint messze jár akkori árfolyamaitól, valakinek fizetnie kell.
Ez a helyzet alapvetően fogjameghatározni az önkormányzati rendszer pénzügyeit az előttünk álló években. Jövőre már a kibocsátott kötvények 90 százalékánál indul el a visszavásárlás (eddig javarészt a kamatot fizették). Eközben becsukódnak a hitelpiac kapui: a kormány szigorított az önkormányzati hitelfelvételen, magához telepítve az engedélyezést, de a hiányzó rendeletek miatt banki szakértők szerint nyárig néhány termék maradhat csak elérhető a helyhatóságok számára.
