Az ügyben levélváltás folyt az érintettek között: Lázár János a kötvényeken elszenvedett árfolyamveszteség megosztását várja el a banktól, amely erre nem hajlandó, ellenben olyan egyösszegű törlesztési lehetőséget kínáltak fel a városnak, ami viszont a polgármester szerint elfogadhatatlan. A vita odáig fajult, hogy a kötvénykibocsátó részéről az önkormányzati rendszer szándékos tönkretétele is előkerült érvként.

Az Erste Bank egyik fiókjának kirakata

Zongor Gábor emlékeztetett rá, hogy a kötvényeket a pénzpiacon értékesítik, s azok a befektetők, akik ilyet jegyeznek, alapos kockázatelemzést végeznek: annak eredményétől teszik függővé, hogy milyen hozam mellett hajlandók odaadni a pénzüket. Az önkormányzati kötvények esetében egészen más a helyzet, hiszen azokat tulajdonképpen a kibocsátásukban közreműködő bank jegyzi le, s a papírok mindvégig a birtokában maradnak. Az elnök úgy látja, ez csupán egy pénzügyi trükk: míg a klasszikus fejlesztési hitelnél a bank vizsgálja, hogy milyen célra kérik a kölcsönt, de még a beruházás megtérülését is, a kötvénykonstrukciónál az efféle elemzés elmaradt. A települések és a megyék tehát tulajdonképpen szabadon felhasználható pénzhez – összességében hatszázmilliárd forint körüli összeghez –jutottak, és még a hitelfelvételnél kötelező közbeszerzési eljárást is megkerülhették.

Látszólag a bankok és az önkormányzatok számára egyaránt előnyös konstrukció született, ám annak kockázataival senki nem számolt. Azzal sem, hogy a kötvények visszafizetése mára a települések számára szinte elviselhetetlen terhet jelent, a hitelintézetek pedig esetleg futhatnak a pénzük után. Ezért a főtitkár szerint mindkét felet terheli bizonyos felelősség.

A konstrukció a bankoknak szerény, de biztos hozamot ígért, ráadásul az elmúlt húsz évben az önkormányzatokat a legmegbízhatóbb adósok között tarthatták számon. Zongor korábban a saját bevételekkel alig rendelkező megyei önkormányzatok kötvénykibocsátásainak nyilvánvaló kockázatairól több kereskedelmi bankkal is tárgyalt, ám mindenütt azzal érveltek, hogy az állam biztosan nem hagyja csődbe jutni a megyéket, amelyek intézmények százait működtetik. A települések ugyanakkor viszonylag olcsón és tetszés szerint felhasználható forráshoz jutottak – hangsúlyozza –, amit a legtöbben eredetileg az uniós támogatások igénybevételéhez szükséges önrésznek szántak, és ezért tartalékolták. Sok helyütt azonban a pénzt próbálták megforgatni, például forintra váltották, és magasabb kamatozású kötvényekbe fektették, de egyes helyeken a jóval kockázatosabb tranz akcióktól sem riadtak vissza, s egyebek mellett határidős devizaügyleteket bonyolítottak le.

Addig nem is volt baj, amíg a forint árfolyama viszonylag stabilnak mutatkozott, és a kötvényekből származó pénz forgatásával százmilliókat lehetett keresni. (A Napi Gazdaság című lap szerint ez történt Hódmezővásárhelyen is, ahol 2007-ben még sokat nyert a befolyt pénzeken az önkormányzat, majd a válság beütésével el is vesztette azt.) Arra viszont Zongor szerint sem a bankok, sem az önkormányzatok nem gondoltak, hogy a forint akár ötven-hatvan százalékkal is leértékelődik, s ugyanennyivel nőhet a települések tartozása. Emiatt egy-egy település költségvetése akár fel is borulhat, és a főtitkár nem tartja kizártnak, hogy egyes nagyvárosok – néhány megyei önkormányzathoz hasonlóan – akár fizetésképtelenné válhatnak. A megyéket a kormány valóban megmentette, hiszen államosították az iskolákat, a kórházakat, a szociális és a kulturális intézményeket, s ezzel együtt a felgyülemlett adósságot is. A városok esetében a főtitkár ezt a megoldást elképzelhetetlennek tartja; csak az iskolák állami kézbe vétele van napirenden. Azok a települések ráadásul, amelyek fegyelmezetten gazdálkodtak, önkorlátozást gyakoroltak, igencsak ellenérzésekkel fogadnák, ha a felelőtlenül költekezőknek állami mentőövet dobnának – véli a főtitkár. Valamennyi támogatást egyébként a költségvetésből már eddig is kaptak: a harmincmilliárdos belügyminiszteri keretből tavaly decemberben több mint tíz megyei jogú város kapott kisebb-nagyobb összeget.

A finanszírozás sajátos rendszere, a folyamatosan újratermelődő hiány is felelős azért, hogy az elsősorban fejlesztési célokat szolgáló kötvényekből befolyt pénz egy részét felélték.

600 MILLIÁRD

A HELYHATÓSÁGOK nagyjából 600 milliárd forinthoz jutottak a kötvénykibocsátásokkal.

Kósa: Nem volt spekuláció

Nem tud olyan önkormányzatról, amely kifejezetten spekulatív céllal vett volna föl hitelt, vagy bocsátott volna ki kötvényt – szögezte le kérdésünkre Kósa Lajos, a Megyei Jogú Városok Szövetsége elnöke, a Fidesz ügyvezető alelnöke. Szerinte működési vagy fejlesztési célú hitelfelvételek és kötvénykibocsátások történek. Debrecen polgármestere szerint ha volt olyan település, amely valóban csak azért folyamodott ehhez a lehetőséghez, hogy ezzel pénzügyi eredményt érjen el, azt nem tartja helyesnek. Úgy fogalmazott: az ilyen akció az önkormányzati törvénnyel ellentétes, hiszen egy helyhatóság nem pénzügyi spekuláns. A politikus elismerte, hogy kockázatos döntés volt devizaalapú hitelt fölvenni és devizaalapú kötvényt kibocsátani, de meglátása szerint az önkormányzatok kényszerhelyzetben voltak, hiszen finanszírozniuk kellett a működésüket.

Korlátozott mozgástér

Az önkormányzatok hitelfelvételét néhány éve törvény korlátozza, az új alkotmány azonban az eddiginél szigorúbb állami kontrollt helyez kilátásba.

„Törvény a költségvetési egyensúly megőrzése érdekében a helyi önkormányzat törvényben meghatározott mértékű kölcsönfelvételét vagy más kötelezettségvállalását feltételhez, illetve a kormány hozzájárulásához kötheti” – olvasható az idén hatályba lépett alaptörvényben. Az önkormányzati törvény pedig a belügyminiszter feladatai között említi, hogy közreműködik a helyhatóságok hitelfelvételéhez vagy más kötelezettségvállalásához szükséges kormányzat engedély megadásánál. Egy megyei jogú város eseté ben százmilliós, míg a többi település legfeljebb tízmilliós kölcsönt vehet fel önállóan, kötvényt pedig a PSZÁF hozzájárulása nélkül senki nem bocsáthat ki.