Selyemzsinór Tarlósnak
A mór megtette. De maradna. Hiába küldenek neki egyre egyértelműbb jeleket. Tarlós István főpolgármester csak folytatná, amit elkezdett. A fővárosi intézmények önnön képére formálását, a rendteremtést, a pénzügyi ráncba szedést, a kulturális iránymutatást, az eladott közművek visszavételét, az utcák, aluljárók kisöprését. Az erős kéz politikája sokaknak tetszik.
Egyre többeknek nem. Nem csupán a hivatalból ellenzéknek. Nekik gyakorlatilag semmi beleszólásuk sincs a kormánypárt és a főváros politikai táncjátékába. Még rálátásuk se igen. Az oldalzsöllye takarásából bekiabált kritikáik visszhangtalanul hullanak alá. Mellékesek. Csakhogy a kormány is ráunt a statisztaszerepre. Nem erre fizettek be. Birtokolni szeretnék a várost. Maguk alá gyűrni.
A kezdetben szorosan zárt pénzcsapok ugyan szivárogni kezdtek, de még messze nem eléggé. A fővárosi kincstárat őrző szürke eminenciás szűrét is kitették, de a kontroll még mindig túl erős. Kezesebb, előzékenyebb városvezetésre vágynak a kormányban. A fővárosi Fidesz-frakció meg is adná nekik. Tarlós nem. Nem az a típus. Nem azért váltott pártot, hogy most hagyja, hogy dirigáljanak neki. Orbántól talán eltűri, de a többiek kevesek ehhez. S ezt folyton az orruk alá is dörgöli. Egyre bosszantóbb az a városmentő dicsfény, amit oly ügyesen kanyarít a feje fölé.
Utódjelöltek akadnak. Kevésbé erős emberek, jobban irányíthatók, ráadásul eladhatóak. Most még. A kétharmadot hozó biztos választók java még mindig megvan, s ők bárkit megszavaznak, akire Orbán Viktor rámutat. Két év múltán azonban elolvadhat a támogatók tábora. Miközben népi hőssé nőhet Tarlós. S akkor Budapest ismét elveszik – számukra. Nincs idő a tétovázásra. Most kell odaküldeni a párt hű – és főként engedelmes – katonáját.
Mással aligha magyarázható a kormány cinkos hallgatása BKV-ügyben, a Nemzetgazdasági Minisztérium – a dugódíjat havi tízezer forintos általános útdíjra alakító – provokációja. Tarlós pedig megingott. Erre utalnak korábbi lekezelő közleményei helyett adott pániknyilatkozatai, amelyekben egy titkos kerületi polgármesterre kenné az egészet. Rogán magára véve a ruhát, rögtön cáfol: ez a tétel a kormánynak megküldött nyolcpontos javaslatban szerepel, amelynek minden elemét a Budapesti Közlekedési Központ dolgozta ki. A javaslatot ő is, a főpolgármester is aláírta.
Tarlós elszámolta magát. A kollektív szerződés felmondásával felhergelt BKV-dolgozók még mindig nem léptek sztrájkba. A tarifaemeléssel, út-, dugódíjjal és járatritkítással riogatott utasok sem vonultak az utcára. A kormány viszont nagy honvédő háborúja kellős közepén egyre nehezebben viseli a hátországi tehetetlenkedést és a nyilvánvaló zsarolást. Olyan vezetőt akar, aki nem riad meg némi könnytől és vértől. Főként ha azt a bűnös város népe ontja.
