Jávor: senkit nem tehetünk szalonképessé
- Büszkeséggel tölti el, hogy frakcióvezető lett, vagy inkább nyomasztó kényszert érez?
- Eredetileg nem volt ambícióm, hogy a képviselőcsoportot vezessem. Viszont januárban olyan helyzet állt elő, hogy mindenkinek, aki felelősséget érez a pártért és küldetéséért, meg kellett néznie, milyen feladatot kész vállalni. Nekem most ez a feladatom.
- Elődje, Schiffer András azzal indokolta lemondását, hogy a frakcióban nem érzi az önálló politizálás mögötti többségi támogatást. A kongresszus mégis ez utóbbi mellett foglalt állást, vagyis Schiffer távozása értelmetlennek tűnik. Segítene megérteni, hogy akkor mégis mire volt jó ez az egész?
- András már a lemondásakor is mondtam, hogy túl hirtelen hozott döntést. Az LMP stratégiáját ugyanis a kongresszus határozza meg, és a döntés előtt két héttel támogatottság hiányára hivatkozva lemondani, elhamarkodott dolog. A kongresszus bizonyította is, hogy nincs feloldhatatlan ellentét a képviselt irányok között. Sajnálom, hogy András így döntött. Továbbra is a frakció meghatározó tagja. Ami a szövetségi stratégiát illeti: a kérdésről a frakcióban sem volt előzetes vita, így azt sem lehet kijelenteni, hogy a képviselőcsoportban sem volt meg a támogató többség. Voltak nézetkülönbségek bizonyos ügyek kapcsán, de ezeket meg tudtuk azóta vitatni. A stratégiai kérdést egyáltalán nem éreztem annyira feszítőnek, mint ahogyan az a nyilvánosság előtt megjelent.
- Az ön álláspontja mennyiben egyezik meg a kongresszus által elfogadott tézisekkel?
- Arra szerződök, hogy az LMP testületei által meghozott döntéseket a frakció élén képviseljem és érvényre juttassam. A kongresszuson hozott határozat tartalma számomra elfogadható. Ha nem így lenne, nem vállaltam volna a frakcióvezetést sem. Hiszek abban, hogy az ellenzék legfontosabb feladata, hogy lényegesen szélesítse a választói támogatottságát. Valahogy most az vált beszédtémává, hogy miként tudjuk kis legóként összerakni a választói bázisokat. De azt látni kell, hogy jelenleg együtt sem lehet biztos kormányváltó többséget alkotni a Fidesszel szemben. A döntő feladat most az tehát, hogy radikálisan növeljük az ellenzék támogatottságát. A Fidesz 2010 óta elvesztette választóinak a felét, amely a bizonytalanok vagy a tartózkodók táborát növelte. Az ellenzéknek ezt a kört kell meggyőznie. Ezt pedig a leghatékonyabban önállóan, saját programot felmutatva lehet. És nem csak az LMP-nek. A kormányváltás lehetőségét el fogjuk bukni, ha nem a választók magunk mögé állításával, hanem a nem létező pozíciók újraosztásával foglalkozunk.
- A kongresszuson egyértelművé tették, hogy nem vesznek részt a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztalon sem. Csak az MSZP és a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció a „büdös” vagy a Szolidaritással, a Millával és a 4!K-val sem kívánnak egy asztalhoz ülni?
- Utóbbiakkal semmi probléma sincs és az sem igaz, hogy a szocialisták vagy a DK-sok ab ovo „büdösek” lennének a számunkra. De egy ellenzéki kerekasztalt nem lehet olyan pártok részvételével megtartani, amelyek nem néztek szembe a 2002 és 2010 közötti kormányzásuk – a mostani Orbán-kormány tevékenységéhez képest valóban jóval kisebb, de akkor is letagadhatatlan – demokráciaromboló tevékenységével. Az említett civil szervezetekkel érdemi együttműködésre készülünk, a képviselőikkel magam is rendszeresen egyeztetni kívánok a jövőben.
- Mit kellene tennie az MSZP-nek és a DK-nak ahhoz, hogy „bűnbocsánatot” nyerhessenek? Hogyan tudnának „szalonképesekké” válni?
- Az LMP senkit nem tehet szalonképessé, vagy ütheti rá a hitelesség pecsétjét. Azt tudja eldönteni, kivel tud és kíván szorosabb együttműködést kialakítani. Nem fogok tudni egy komplett listát adni ehhez. De az biztos, hogy őszinte szembenézésre és felelősségvállalásra van szükség például a 2006-os rendőri túlkapások esetében. Mindenképpen kell egy őszinte és hihető kiállás a párt- és kampányfinanszírozás kérdésében is. A politika sötét bugyrai nem pusztán a Fideszhez kötődnek. Az elmúlt húsz évben a két nagypárt hibátlanul együtt tudott működni bizonyos kérdésekben a Puch–Simicska-tengely mentén. Amíg ebben nem vágnak rendet, nagyon nehéz lesz arról beszélnünk, hogy átlátható és demokratikus Magyarországot akarunk közösen építeni. Ha pedig erre nem kerül sor, abba az ország belerokkan és Orbán Viktor gyorsan visszatér. A szocialista kabinetek alatt az átláthatóság és a társadalmi részvétel szűkítése ugyanis nem állt antagonisztikus ellentétben a kormányzati gyakorlattal. Az, hogy utóbbit is a Fidesz fejlesztette tökélyre, ebben a kérdésben másodlagos. De van egy minimálprogram, amit teljesíteni kell az együttműködéshez.
- Ki tudja most őszintén jelenteni, hogy 2014-ben teljességgel kizárt bármilyen választási együttműködés az MSZP-vel és a Demokratikus Koalícióval?
- Választási együttműködést illetően a kongresszus hivatott dönteni. Most is napirenden volt egy javaslat, amely kizárt volna mindenféle együttműködést az említett pártokkal. A többség mellette szavazott, de az elfogadáshoz szükséges kétharmados támogatást nem kapta meg az indítvány. Vagyis, bár érvényes határozatunk nincs az ügyben, a küldöttek többségének álláspontját nem tudom és nem is akarom figyelmen kívül hagyni. Egy későbbi, választáshoz közeli kongresszus fog ez ügyben újra tárgyalni, addig ennek megfelelően alakítjuk a politikánkat. Bízunk benne, hogy addig tisztul a kép. De ez a kérdés még idő előtti. Most azzal kell foglalkozni, hogy miként tudunk vállalható alternatívát felmutatni a választóknak. Mindenki csak arról beszél, hogy le kell váltani az Orbán-kormányt. Rendben, de mi lesz másnap? Nem látszik még az a program, ami együtt tartja ezeket a szervezeteket. Nem mondom, hogy eleve kizárt egy korlátozott demokráciarekonstruáló program mentén végül együtt politizálni egyes formációkkal, de ez egyelőre a sci-fi kategóriája.
- Megválasztása után azt mondta: az utcára kívánják vinni a politikát és megszólítani a bizonytalanok tömegét. Nem gondolja, hogy a bizonytalanoknak eddig is megvolt a lehetőségük arra, hogy beálljanak önök mögé? Mitől lesz most szerethetőbb az LMP?
- Az emberek nem úgy mozognak a politikai pólusok között, hogy kedden Fidesz-szavazóként fekszenek le és szerdán MSZP-szavazóként ébrednek. A jelenlegi kormánypártról leszakadt tömegek 2010-ben sem feltétlenül azért szavaztak a Fideszre, mert az ő programjukat támogatták, hiszen az nem is volt. Ezek a százezrek protesztszavazók voltak, akik csak egy dolgot akartak: a szocialistákat minél messzebbre kergetni. Ennek a tömegnek egy jó része 2014-ben is nagy valószínűség szerint protesztszavazó lesz, csak most a Fidesz elkergetésére fog voksolni. De ez soklépcsős folyamat. Az első fázis megtörtént, már kiábrándultak a kormánypártokból. De ezek a szavazók egyben el is fordultak a politikától. Nagyon nehéz lesz őket érdemben megszólítani. Az LMP mára egy kicsit vesztett abból a frissességéből és bájából, amivel 2009-ben indult, viszont időközben színvonalas és hiteles parlamenti munkánkkal bizonyítottuk, hogy alkalmasak vagyunk a közügyek ellátására. Ráadásul az Új ellenállás meghirdetésével, az utcai akciókkal, ezt a háttérbe szorult arcunkat is újra meg tudjuk mutatni. Ha a választói preferenciák mozgása és az LMP új stratégiája találkozik, akkor lehetővé válik a megerősödésünk. Ez kockázatos stratégia, amit sokan kritizálnak és kritizálni is fognak. Jelen pillanatban úgy gondoltuk, hogy ez a megoldás tud a leghatékonyabban elvezetni minket az Orbán-kormány leváltásához.
