Trükkök a Fidesz legyőzésére - a Political Capital utánaszámolt
Az Orbán-kormány demokratikus ellenzékét ültetné tárgyalóasztalhoz a Magyar Szolidaritás Mozgalom. A tervezett kerekasztal-tárgyalások reményeik szerint elvezethetnének akár addig is, hogy a következő választáson az egyéni körzetek mindegyikében közös jelölteket indíthatnak, mert ellenkező esetben esélyük sem lehet a Fidesz legyőzésére.
Ez valóban így van, mert az összesen 199 mandátum közül 106 sorsa az egyéni választókerületekben dől el, és mindössze 93 képviselői helyet osztanak ki az országos listákról. Ami azt jelenti, hogy az egyéni körzetek aránya az eddigi 46-ról 53 százalékra nő. Vagyis: annak a politikai erőnek, amely nyerni akar, ezek közül minél többet el kell vinnie. S miután egyetlen forduló lesz, nincs majd lehetőség arra sem, hogy a pártok az első kör eredményeinek ismeretében alkalmi koalíciót kössenek.
Ráadásul megszűnik az a külön kompenzációs lista, ahonnan eddig az egyéni körzetekben a vesztes jelöltekre leadott, illetve a területi listákon mandátumot nem eredményező szavazatok alapján az össze képviselői helynek körülbelül a 15 százalékát osztották ki. Ezeket az elveszett voksokat a következő választáson már az országos listára leadott szavazatokkal adják össze, de a rendszer a győztest is „kompenzálja” majd.
A listára kerülnek ugyanis a győztes jelöltre leadott azon szavazatok is, amelyekre nem volt szükség a mandátum elnyeréséhez. Ha tehát valaki tízezer szavazattal nyert el egy egyéni képviselői helyet, s a második helyezettet csak ötezren támogatták, a befutóra leadott 4999 voks „felmegy” a pártjának országos listájára. Az eddig jól-rosszul működő, de kétségkívül létező kiegyenlítő mechanizmus tehát gyakorlatilag megszűnik, és a győztes szinte mindent vihet. Például a 2010-es választási eredmények alapján a nem egészen 53 százalékos támogatottság nem kétharmados, hanem háromnegyedes többséget eredményezne.
Ahogyan a szakértő látja
Az új választási törvény így kétségkívül együttműködést követel a Fideszt leváltani igyekvő ellenzéki mozgalmaktól – hívja fel a figyelmet a Political Capital választási szakértője, László Róbert legfrissebb elemzésében. De állítja, hogy elsősorban nem azért nem lesz közös listájuk, mert a felek képtelenek lennének ebben megállapodni, hanem azért, mert nem lesz erre szükség. A szakértő szerint azonban az egyéni körzetek mindegyikében sem érdemes közös jelöltet indítani.
Annak ellenére sem, hogy a jelöltállítás feltételeit a Fidesz az utolsó pillanatban jelentősen megkönnyítette. Az eredeti elképzelések szerint – a jelenlegi 750-nel szemben – 1500 kopogtatócédulát kellett volna összegyűjteni, és ezt leszállították ezerre. Ahhoz, hogy egy párt eddig mind a 176 egyéni körzetben indulhasson, országosan mintegy 130 ezer ajánlószelvényt kellett megszereznie, mostantól viszont elég lesz 106 ezer is, ami többeket csábíthat az önálló indulásra.
A Fidesz minden bizonnyal arra bazíroz – írja László Róbert –, hogy az egymással vitatkozó ellenzéki erők vérszemet kapnak, és a könnyített feltételeket mindenki igyekszik majd teljesíteni. A mostani kormánypárt számára ez tényleg előnyös lenne, mert a jelöltjei annál nagyobb eséllyel nyerhetnek, minél több ellenféllel néznek szembe az egyéni körzetekben. Ha például a voksok féltucatnyi jelölt között oszlanak meg, húsz százalék sem kell a győzelemhez.
László Róbert viszont javasol egy ügyes trükköt: három, legfeljebb négy politikai erő feloszthatja egymás között a 106 egyéni választókerületet úgy, hogy minden egyes körzetben csak egyikük gyűjti a szelvényeket. A Fidesszel szemben így az ellenzéki összefogásnak mindenütt csak egyetlen jelöltje lenne, és ezzel megteremthetnék legalább az esélyét annak, hogy mind több körzetben megverhetik a kormánypártot. Ebből az is következik, hogy az egyezkedés egyszerűbbé válhat, hiszen az alkalmi választási koalícióban részt vevő pártok saját erős embereiket indíthatnák, s nem kellene közös jelöltekben gondolkodniuk.
Közös listára pedig végképp nincs szükség – állítja László Róbert. Listát állítani egyébként a szakértő szerint minden korábbinál könnyebb lesz: ahhoz, hogy egy pártra minden egyes szavazókörben voksolni lehessen, korábban országosan majdnem 37 ezer szelvényt kellett összegyűjteni, de mostantól 27 ezer is elég lesz. Az is jelentős könnyebbség, hogy eddig minden egyes megyében és a fővárosban legalább két – de számos helyen ennél több – jelölt kellett ahhoz, hogy egy párt mindenütt területi listát állítson, a következő gyűjtési időszakban már elég lesz kilenc megyére és Budapestre összpontosítani.
A pártoknak arra kell csak figyelniük, hogy Budapest mellett legalább kilenc megyében mindegyiküknek legyen legalább 27 egyéni jelöltje. Ha ez sikerül, az egymással együttműködő politikai erők saját országos listát állíthatnak, amelyekre minden belföldi és külhoni szavazókörben voksolni lehet. (Eddig ehhez húsz területi – egy fővárosi és 19 megyei – listára volt szükség.) Egyéniben viszont nem harcolnak egymás ellen: mindenhol csak egyiküknek lesz jelöltje.
A választó számára így alig változik valami a korábbiakhoz képest, mert a korábbi két fordulóban tapasztalt kínálat sajátos elegye tárul majd az emberek elé – véli László Róbert. A listás szavazólapon viszonylag sok párt közül válogathatnak, ahogyan azt már a korábbi választások első fordulójában megszokhatták. Az egyéni kerületek szavazólapja viszont a második fordulós állapotokra emlékeztet majd, ahol már csak a legesélyesebb jelöltek szerepelnek.
Az együttműködésre ösztönzött felek számára a szakértő szerint a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy ideológiai ellentéteik mellett képesek lesznek-e felülemelkedni vélt vagy valós társadalmi beágyazottságukon. Ha a múltbéli választási eredmények vagy akár az aktuális közvélemény-kutatási adatok arányában igyekeznek meghatározni a jelöltek számát, az borítékolhatóan súlyos konfliktusokhoz vezet, ami vagy zátonyra futtatja az együttműködést, esetleg még kockázatosabb útra tereli a kooperációt.
Azt is mondhatják ugyanis az ellenzékiek, hogy mindenki gyűjtsön annyi szelvényt, amennyit bír, majd a jelöltállítási időszak lejárta után üljünk újra asztalhoz, és akkor eldöntjük, ki hány helyen lép vissza. Ez nemcsak azért rizikós, mert egymás ellenében is szelvényt kellene gyűjteniük, hanem azért is, mert kampányidőszakban saját magukkal lennének elfoglalva – és László Róbert szerint semmi garancia nem lenne rá, hogy éppen a legélesebb helyzetben tudnának megfontoltan, gyorsan, hatékonyan dönteni.
Hátulütője lehet ugyanakkor az ilyen típusú együttműködésnek, hogy a pártok jóval kevesebb töredékszavazatra számíthatnak, ha nincs mindenhol egyéni jelöltjük – figyelmeztet a szakértő. Ezt a hatást némileg ellensúlyozza, hogy azokban a kerületekben, ahol csak ők indulnak, azokat a töredékvoksokat is begyűjthetik, amelyek nagyobb kínálat esetén más pártoknak jutnának.
Ennél is nagyobb bizonytalanságot jelent, hogy a választási eljárási törvény még nem készült el. Csak kormánypárti nyilatkozatokból tudni például, hogy a szelvénygyűjtési időszak 36-ról 21 napra csökken. Ha esetleg ennél is radikálisabb lesz a visszavágás – állatja László Róbert –, az még inkább az előzetes kerületfelosztás felé terelheti a feleket, ha pedig nem, az a jelöltállítás utáni egyezkedés felé.
Előválasztást javasol Tóth Zoltán
Tóth Zoltán választási szakértő azt javasolja, hogy a 2014-es választások előtt az egymással együttműködni akaró politikai erők és civilek tartsanak előválasztásokat. Ezzel a módszerrel el lehetne érni, hogy az a jelölt induljon, akinek a legnagyobb az esélye a Fidesz legyőzésére. A költségek minimalizálása érdekében a próbavoksolást Tóth szerint az interneten kellene lebonyolítani. Ez manipulálható ugyan, ám a szakértő úgy véli, senkinek nem állhat érdekében, hogy az eredményt befolyásolja, mert ha például a Fidesz arra buzdítaná híveit, hogy a próbavoksokat az ellenzékre adják le, amely így fölényes győzelemben reménykedhetne, az önmagát beteljesítő jóslatként a kormánypárt bukását eredményezhetné.
