Korábban minden további nélkül meggyanúsították volna az őrt, majd félegy év múltán megállapították volna, hogy önmaga és a bank dolgozóinak védelmében járt el, és megszüntették volna vele szemben az eljárást. Ahogy tették ezt F. Árpád esetében, aki fenéken lőtte vadászpuskájával a házába behatoló, ott értékek után kutató rablót. Jó pár hónapba telt, amíg „bebizonyosodott”, hogy nem ő a bűnöző. Pontosabban, hogy ő nem bűnöző, csak önmagát védte.

A törvény ma úgy rendelkezik, hogy „nem büntethető az, akinek a cselekménye saját, illetőleg mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.” Az alaptörvénnyel ellentétben tehát a már korábban is hatályos Btk. mások személyének és javainak megvédésére is felhatalmaz. Bár a jogászok véleménye erősen megoszlik az alábbi értelmezés jogi precizitását illetően, tény: aki védekezik, maga is követhet el bűncselekményt (testi sértést, súlyos testi sértést és emberölést is), csupán a körülményekre tekintettel ő ezért nem büntethető.

A NÉMET Btk. erről úgy fogalmaz: „aki cselekményét jogos védelmi helyzetben követi el, nem cselekszik jogellenesen”.

AZ OSZTRÁK szabályozás szerint „nem jogellenesen cselekszik, aki csak azzal a védekezéssel él, amely a saját vagy más élete, testi épsége, szabadsága vagy vagyona ellen irányuló, fennálló vagy közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. Az olasz szabályozás amagyarhoz hasonlóan úgy rendelkezik, hogy „nem büntethető, aki a cselekményét olyan kényszerhelyzetben követte el, amely azáltal keletkezett, hogy szükségessé vált megvédeni saját magát vagy más jogát jogellenes támadás közvetlen veszélyével szemben, feltéve, ha a védekezés arányban áll a bekövetkező sérelemmel.

A SVÉDmegközelítés szerint „a jogos védelemben végrehajtott cselekmény csak akkor minősül bűncselekménynek, ha a támadás természetére, jellegére, a megtámadott jogi tárgya jelentőségére, és az eset összes körülményére tekintettel nyilvánvalóan nem igazolható”.

AZ ÉSZT Btk. pedig úgy rendelkezik, hogy „a cselekmény nem jogellenes, ha saját vagy más törvényes jogait támadó cselekményt hárít el, ha a jogos védelem határait át nem lépve sértik meg ezáltal a támadó törvényes jogait”.

Valamennyi ország kódexe tartalmaz több-kevesebb részletszabályt, a jogos védelem kereteit azonban szinte kivétel nélkül mindenütt a bírói gyakorlat szabja meg.