Leromlottan is gyönyörű vidék
Most csak egy apró élelmiszerbolt működik a boltíves előtérben. Hamarosan felújítják – a Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007–2013 keretében nyertek rá támogatást. Megszépül a 8 ezer lakosú kisváros egész főutcája: a házak homlokzata, a térburkolat, a becsatlakozó keresztutcák – megváltozik a város képe. A Maros-parti sétányt néhány éve már rendbe hozták. Igaz, a folyón átívelő évszázados, gyönyörű szerkezetű vashídra ráférne még egy alapos rozsdamentesítés és festés. A folyópartról a híres máriaradnai ferences templomra látni – ez a hely augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján vallási szempontból fontosabb zarándokhely, mint a pünkösdi csíksomlyói búcsú. A legenda szerint amikor a törökök el akarták foglalni, és egyikük lóháton berontott a templomba, a ló patája alatt megolvadt a kő. A megolvadt követ beépítették az újabb, kéttornyú székesegyház falába.
Ha tovább sétál az ember, hamarosan előtűnik a ma is impozáns Solymosi-vár. A Marostól délre található Lippafüred, a patinás, régi, de hideg vizes fürdő, amelyet emiatt csak nyáron használhatnak. A fürdő bejáratánál vadonatúj ortodox templom áll –az épület magántulajdonban van. Isten privatizált házában gyakran tartanak misét. Gyógyhatású termálvíz is van a mélyben – ha egyszer lesz elég pénz, kiaknázhatóvá válik. Az ugyanitt palackozott lippai ásványvizet egész Romániában fogyasztják.
Nem csoda, ha azonnal beleszeretett ebbe a kopott, mégis gyönyörű kisvárosba Kovács Sándor, Csanádpalota polgármestere, amikor 2006-ban először járt itt.
– Egyik oldalon a Maros, a másik oldalon a hegyek. A helybeliek talán meg is sértődtek, amikor úgy fogalmaztam elsőre, ahogyan a nyelvemre jött: nekünk, csanádiaknak itt vannak a legközelebbi hegyeink. Ha hegyvidéket akarunk látni, nem muszáj keresztülutaznunk félMagyarországon –emlékezik vissza Csanádpalota polgármestere.
A szándék, hogy testvértelepülési kapcsolatokat alakítsanak ki, találkozott a lippaiak akaratával is. A négyéves együttműködés betetőzése volt a 2011-es év, amelynek során egy új program – a helyi közösségek közötti kapcsolatok kialakítása és fejlesztése – lezajlott. Egy másikat – a Csanádpalota és a román Nagylak közötti kerékpárút építését, illetve a lippai városközpont rekonstrukcióját pedig előkészítették.
Nagy változások zajlanak a magyar–román határvidék e szakaszán. Néhány napja adták át Makón aHagymatikumot, azt a minden igényt kielégítő élmény- és gyógyfürdőt, amely várhatóan az egész hármashatár-térség egyik fő idegenforgalmi vonzereje lesz. 2014 augusztusára elkészül az M43-as autópálya még hiányzó szakasza Makótól az országhatárig. Bár a csatlakozás legalább egy évet csúszik, a belátható jövőben megszűnik a schengeni határ Magyarország és Románia között. Onnantól kezdve nem kell drága pénzért útlevelet váltani a személyi igazolvánnyal még nem rendelkező óvodás gyermekeknek, ha Lippáról Csanádpalotára akarnak menni a gyermekrajzversenyre.
Önmagában a fürdéssel ugyanis nem mindenki elégszik meg: kellenek hozzá változatos kiegészítő látványosságok, programok. Csanádpalota és a térség többi települése, amelyek nem rendelkeznek olyan idegenforgalmi adottságokkal, mint Lippa, e kiegészítő programok szervezésében, az –egyelőre olcsóbb – szálláshelyek bővítésében találjákmeg amaguk cél jait. A helyi közösségek közti kapcsolat azok számára is lehetőséget nyújt a lakóhelyükről való kimozdulásra, akiknek nincs annyi jövedelmük, hogy pia ci alapon utazzanak. A csanádpalotai önkormányzat egy másik román testvértelepülésével, Kőhalommal (Rupea) együtt létesített egy puritán, 50 fős szállást, amely egyelőre nem fűthető, ezért csak nyáron lehet megszállni benne. A négyágyas, egyszerű szobákban önköltségi alapon megalhat egy egész buszra való ember.
Csanádpalotán abban gondolkodnak, hogy minél több olyan programot szervezzenek, ahová például a makói fürdő vendégeit egy-egy napra el lehet csábítani. Az utolsó simításokat végzik a fogathajtópályán, ahol idén nyáron már versenyeket rendeznek. A vadásztársaság új kapcsolatokat épít ki. Együttműködnek a Körös–Maros Nemzeti Parkkal. A természetkedvelő turistákat hintón kiviszik a híres királyhegyesi pusztára, az érdeklődők láthatnak szürkegulyát, rackanyájat, és ha szerencséjük van, akár még túzokot is, szinte testközelből.
Kovács Sándor előrelátó, ugyanakkor realista. Amost lezáruló közös projekt arról győzte meg, hogy építeni kell a jövő üzleti lehetőségeit – mindezekhez azonban nagyon jó alapot nyújt, ha a határ mindkét oldaláról minél több ember tölti kellemesen és olcsón az idejét azzal, hogy együtt gyakorolják a hobbijukat, és együtt élvezik a sokféle étel és ital asztali örömeit.
