Szélre tolva
Ezek a folyamatok a romák többségi médiaképében minden korábbinál magasabb kriminalitáshoz, sugalmazott és előre gyártott igazságok tömegéhez vezettek. Bernáth Gábor a Roma Sajtóközpont rendezvényén ismertette a Messing Verával közösen készítettmédiavizsgálat eredményét. (A kutatók a 2010 novembere és 2011 márciusa közötti időszakot vizsgálták.)
Az adatok alapján a hírműfajok romaképét két kérdéskör uralta: a többségi politika és a bűnözés. A romák tehát leginkább akkor bírnak „hírértékkel”, amikor a politikusok róluk (a nekik szánt programokról) döntenek, vagy amikor bűnügyekben érintettek. A kormányzati bejelentésekről szóló tudósításokmellől csaknem teljesen hiányoztak azok a beszámolók, amelyek a cigányok erőfeszítéseivel foglalkoztak volna. Így minden bizonnyal a sajtó is hozzájárult annak a sztereotípiának az erősítéséhez, hogy a romák „a segélyekre rendezkedtek be”, „saját maguk tehetnek a helyzetükről” – állítják a kutatók.
A bűnözést, amédiamásik hangsúlyos témáját a tudósítások 37 százaléka érintette. Ez – hívják fel a figyelmet a kutatók – nagyon jelentős növekedés az előző évekhez képest. A rendszerváltás óta pedig a legmagasabb.
A rasszizmus a sajtóban úgy tűnt fel, mintha az kizárólag a radikális, szélsőséges jobboldalra lenne jellemző. Erre utal az elemzés címe: Szélre tolva.
Miközben a felmérések igazolják, hogy a magyarországi cigányság az egyik legsúlyosabb problémaként a többségi társadalom előítéletességét, a hátrányos megkülönböztetést éli meg, a diszkriminációs esetek jóformán törlődtek a médiából. Ami összefüggésben lehet azzal is, hogy a „politikai elit a nyilvánosságban leváltotta az emberi jogi beszédmódot. Nem árnyalta, ellensúlyozta vagy felülírta, hanem egyszerűen kitörölte”.
Mintha csak párhuzamos világban élnénk, egyes médiumok között olykor ordító a különbség – jegyezte meg Bernáth Gábor. Az elemzés külön is kitér a Magyar Nemzetre, amely „gyakorlatilag negligálja” az előítéletek létét.
A kevés pozitív változás közé tartozik, hogy a médiában megjelenő romák több mint felét konkrét személyként ábrázolták, további kilenc százalékukat pedig családjuk köré ben vagy kisebb csoportban mutatták be –szemben azzal a korábbi gyakorlattal, amikor a cigányok leginkább arctalan módon, általánosságban szerepeltek a sajtóban.