Per Elie Wieselről
A per valójában Elie Wiesel, Nobel-békedíjas íróról szól: a holokauszt-túlélőGrüner ugyanis azt állítja, hogy akit ma Elie Wieselként ismer a világ, ellopta az ő egykori auschwitzi barakktársának, Lázár Wieselnek a személyazonosságát.
– A bíróság politikai, illetve tudományos kérdésekben nem foglalhat állást – szögezte le Pataki Árpád bíró a tárgyalás kezdetén, majd hozzátette: kizárólag jogi kérdésekben hivatott dönteni. A bíró elsősorban a felpereshez intézte a szavait, mivel Grüner Miklós nem tagadja: a személyiségi jogi per keretében valójában az 1986 óta számos nyilvános fórumon és kiadványban hangoztatott állításait kívánja igazolni.
Köves Slomó 2009-ben, Elie Wiesel magyarországi látogatásakor egy internetes cikkében történelemhamisítónak nevezte Grünert. A most 83 éves felperes a keresetében úgy fogalmazott: a rabbi „jogsértően és megalapozatlanul tüntette fel őt történelmi és valós tényeket célirányosan csúsztatva, a valóságtól elrugaszkodva hivatkozó személyként”. A jó hírneve megsértése miatt indított eljárásban azonban Grüner valójában azt szeretné bizonyítani, hogy Elie Wiesel hamis személyazonossággal él.
Elie Wiesel a hivatalos életrajza szerint 1928. szeptember 30-án született Máramarosszigeten, 1944-ben a családjával együtt deportálták. Túlélte az auschwitzi haláltábort, ahonnan előbb Franciaországba került, később az Egyesült Államokban telepedett le. A holokausztról írt életrajzi könyve (És a világ hallgat) az ötvenes években jelent meg Buenos Airesben jiddis nyelven, majd 1958-ban a franciául megírt Az éjszaka hozta meg számára a világsikert. Eddig összesen 57 könyve jelent meg, munkásságát 1986-ban Nobel-békedíjjal ismerték el.
Grüner Miklós negyedszázada gyűjti azokat a dokumentumokat, amelyek állítása szerint egyértelműen azt igazolják, hogy az íróként elhíresült ElieWiesel nem lehet azonos az A-7713-as számon nyilvántartott auschwitzi fogollyal.
A keddi tárgyaláson a felperes a bizonyítékok közül kiemelte azokat az auschwitzi és buchenwaldi levéltárakból beszerzett okiratokat, amelyek szerint az A-7713-as számú rabként nyilvántartott Lázár Wiesel valójában 1913. szeptember 4-én született. Grüner Miklós szerint Elie Wieselnek az az állítása sem igaz, hogy a haláltáborban az édesapját, Salamon Wieselt A-7712-es számon vették nyilvántartásba. A felperes által beszerzett dokumentumok szerint az A-7712-es számú rabot Ábrahám Wieselnek hívták, és 1900. október 10-én született, azaz nem lehetett az édesapja az 1913-as születésű Lázár Wieselnek.
Köves Slomó ügyvédje, Nyizsnyovszki Alexandr a kereset elutasítását kérte a bíróságtól. Részben arra hivatkozott, hogy az alperes a kifogásolt cikkében nem tényállítást közölt, csupán a véleményét fogalmazta meg Grüner Miklós tevékenységével kapcsolatban. Az ügyvéd hozzátette: az USA-állampolgár Wiesel személyazonosságát ez idáig hivatalosan egyetlen amerikai és nemzetközi hatóság sem vonta kétségbe, így tényként kell kezelni, hogy a Nobel-békedíjas író azonos azzal a személlyel, akinek vallja magát.
Grüner Miklós szerint egykori rabtársa emlékének tartozik azzal, hogy az általa átélt szenvedésekből ne élhessen meg egy másik személy, ne használhassa fel jogtalanul a valódi Lázár Wiesel személyazonosságát.
