– Miért nem akarják a háziorvosok maguk meggyógyítani a betegeiket?

– Képtelenek megfelelni ennek a feladatnak, de erről a legkevésbé ők tehetnek. Soha senki nem mérte fel az alapellátásban, hogy mennyi idő az, amennyi alatt egy beteg vizsgálata a jogszabályok betartásával, tisztességesen elvégezhető. A háziorvosok általános véleménye szerint ez 20-25 perc. Ennyi idő kell a kórelőzmény megismeréséhez, a vizsgálathoz és a terápia megbeszéléséhez. Ha az orvosok ezt betartanák, akkor a jelenlegi betegforgalomnak csak a töredékét tudnák ellátni. Most országos átlagban öt perc jut egy betegre, de ennyi idő alatt semmit nem lehet tisztességgel elvégezni. Csak összehasonlításul: Svédországban egy pszichiátriai szakrendelés nyolc órája alatt öt beteget fogadnak. Nálunk ötvenet.

– Azt szokta mondani, hogy az OEP nem fizeti meg a praxisoknak a beteg ellátásának költségeit. Vagyis önök ajándékként gyógyítanak?

– Lényegében ez az igazság. Egy-egy beteg után havonta 160 forintos alappontértékkel fizet az egészségbiztosító a háziorvosi körzetnek. Ezért az összegért a beteg korlátlanul felkeresheti az orvost, és korlátlan időt tölthet nála.

– Kiszámolta, hogy ez mennyiért érné meg önöknek?

– Még nem és az egészségpénztár sem végzett efféle költségfelmérést. Azt viszont tudom, hogy egy átlagos, 1500-1600 beteges praxisban ahhoz, hogy a vállalkozás rentábilis legyen, a mostani 800 ezer forint körüli átlagtérítés kétszeresére lenne szükség. Ennek hiányában csak úgy lehet működtetni a praxisokat, hogy csalni kell vagy több mellékállást vállalni, hogy az ott szerzett jövedelemből lehessen pótolni, amit az egészségbiztosító nem ad oda.

– Mi az az ellátás, amit a forráshiány miatt nem kapnak meg a háziorvosi rendelőben a betegek?

– Amit itt nem tud megadni az orvos, azt pótolja azzal, hogy a beteget tovább küldi szakrendelőbe vagy kórházba. Pedig nagyon is lehet, hogy maga is meg tudná gyógyítani. Csak kéne hozzá mondjuk egy olyan készülék, amellyel például a trombózisos betegénél mérni tudná a véralvadási faktorokat. Ez egy kis labor. Elvben meg is vehetné, mert a kormány ad hozzá eszköztámogatást. Csakhogy a műszer működtetését, a vizsgálatonként felhasználandó kétezer forintos tesztcsíkot az OEP nem állja. Ha megtenné, és a beteget sikerülne helyben ellátni, meg lehetne spórolni az utazási, a labor- és a kórházköltségeket. Nagyon sok ilyen beavatkozás van.

– Segít az államosítás?

– Nem hiszem. Engem annak idején, amikor megkezdődött a háziorvosi körzetek privatizálása, három évig gyötört az önkormányzat, hogy legyek vállalkozó. Képtelenek voltak fizetni ugyanis a praxisban dolgozók közalkalmazotti bérét. Meggyőződésem, hogy annak idején azért is nyílt meg ez az út, mert a költségvetésnek ezt a feszültségét akarták levezetni.

– Azért a vállalkozásban gyógyítók csak tudnak valamit, hiszen kijönnek abból a pénzből, amiből korábban a helyhatóságok nem.

– Persze, mert tudnak elbocsátani. Amit az önkormányzat, mint állami fenntartó nem tehetett meg, arra rákényszerültek a vállalkozóvá vedlett orvosok. Tardon például a három körzeti nővérből egy maradhatott a praxisban. És biztos vagyok abban, hogy ez nem tett jót az ellátás minőségének. 

Névjegy

KESZTHELYI GYULA Az ország egyik legismertebb háziorvosa, sokat hallani róla, de kevesen láthatják. Egyszerűen gyűlöli, ha fotózzák, interjúnkhoz ezt a képet küldte magáról. A tardi háziorvos vonzza a konfliktusokat: rendszerint valamilyen szabály vagy egyszerűen az ésszerűség megtartásáért száll síkra. Így volt, amikor megtagadta egy váratlanul elhunyt betege halottszemléjét, mondván: csak az orvosi hibák eltussolását segítheti, ha a doktor maga vizsgálja felül a munkáját. Máskor az ellen tiltakozott, hogy az állam ellenszolgáltatás nélkül akarta beadatni a madárinfluenza-vakcinát a háziorvosokkal.