A hamburgi egyetem szociológiai intézetében dolgozó tudós sem a nevére, sem az arcára nem emlékszik Schmitt Pálnak, és azt állítja: elképzelhető, hogy valamilyen hivatalos rendezvényen esetleg találkoztak, de közös kutatómunkáról vagy tudományos eszmecseréről nincs és nem is volt szó – nem ismeri a magyar köztársasági elnök tudományos munkásságát.

A német tudós felháborodva közölte az Index munkatársaival, hogy a szóban forgó szakterületet – az olimpiák közgazdaságtanát – voltaképpen ő tárta fel, azaz ő dolgozta fel először tudományos alapossággal, és elképesztőnek tartja, hogy valaki az ő erőfeszítéseit jogtalanul kihasználva szerezzen doktori címet. Már csak azért is, mert Heinemann valójában ezzel az 1991-es publikációval vált a tudományág nemzetközileg is ismert szaktekintélyévé, és a tudományos közvélemény a témát azóta is az ő személyéhez köti. Az újságírók kérdésére a tudós azt is kifejtette: „Nem vet jó fényt magyar kollégáimra, ha politikai opportunizmus miatt tartózkodnak attól, hogy megbüntessék az alapvető és lényegi tudományos etikai normák ellen vétőket.” Ezzel Heinemann arra a lapunk szombati számában megjelent információra utalt, amely szerint a Semmelweis Egyetem etikai vizsgálatát nehezíti, hogy az intézmény – vélhetőleg az ügy politikai kitettsége miatt – nem talál olyan tekintélyes szakértőket, akik hajlandóak és alkalmasak lennének a plágiumvád tisztázására.)

A Népszabadság értesülései szerint az egyetemen annak a lehetőségét is vizsgálják, hogy esetleg külföldi szakértőket kérnek fel a vizsgálatra. Ebben az esetben valójában csak az ügy szerzői jogi vonatkozásait lehetne feltárni – vagyis azt, hogy jogszerűen kerültek-e át a bolgár és a német szerző tollából származó idézetek Schmitt Pál disszertációjába –, ám ha a plágium kérdése egyértelműen tisztázódik, utána már a további adminisztratív és jogi lépéseket is könnyebb lenne megtenni.

A szombati „diplomafosztó” tüntetésen Schmittet kalózzá avatták