Schmitt-ügy: egyetlen szakértő sem akar vizsgálóbiztos lenni

Információink szerint jelentős nehézségekbe ütközik a Semmelweis Egyetem azon törekvése, hogy – az intézmény néhány nappal korábbi bejelentésének megfelelően – létrehozzanak egy kompetens, tekintélyes és független tagokból álló testületet Schmitt Pál doktori fokozatszerzése körülményeinek kivizsgálására.

A Népszabadság úgy tudja: a szakterületen járatos, a francia nyelvet is ismerő szakértők (akadémikusok, egyetemi tanárok, kutatók) egymás után utasítják vissza a felkérést, nyilvánvalóan az ügy politikai szempontból kényes volta miatt. Az egyetem ugyanakkor a jövő hétre mindenképpen szeretné meghatározni a vizsgálat szakmai és személyi kereteit.

Schmitt Pál egri látogatásán azt mondta: helyesli a tisztázó vizsgálatot
Eger, 2012. január 19. A Heves megyei látogatáson tartózkodó Schmitt Pál köztársasági elnök beszél a városi közgyűlés ünnepi ülésén, az egri városházán.

Más érintettek számára láthatóan kevéssé sürgős az eset tisztázása: az MTA arra való hivatkozással utasította el a részvételt, hogy Schmitt Pál doktorija „nem tudományos fokozat”. Ennek az álláspontnak azonban ellentmond, hogy a magyar nyelvű lexikonok a tudományos fokozatok közé sorolják az egyetemek által odaítélt doktori címeket – nemcsak a nálunk 1993-ban bevezetett PhD-t, hanem az annak magyarországi meghonosítása előtti doktorátust (dr. univ.) is. Hogy a kettő között mi a különbség, azt láthatóan az 1992-ben doktorált Schmitt Pál sem tudja pontosan: egy interjúban hangsúlyosan említette, hogy kisdoktorija nem PhD-fokozat, ugyanakkor például az Európai Parlament honlapján fellelhető életrajzában több nyelven is a PhD címet használja.

Az Akadémia illetékességét még egyértelműbbé teszi, hogy az akadémiai törvény szerint az MTA feladata „őrködni a tudományos közélet tisztaságán, a tudományos kutatás és a tudományos véleménynyilvánítás szabadságán”, és ebben a tárgykörben a köztestület tudományetikai kódexe az irányadó szabálygyűjtemény. A kódex „meghatározza a tudományos kutatást végzők által követendő erkölcsi és etikai alapelveket, leírja azokat az ajánlott eljárásokat és szabályokat, amelyek a tudományos kutatás végzésére vonatkoznak, és ismerteti azokat az eseteket és az eljárási módokat, amikor a kutatási etika sérül.

Célja továbbá folyamatosan emlékeztetni a kutatókat, a kutatással foglalkozó intézményeket és a kutatást támogató szervezeteket a tudományos kutatás feddhetetlensége és hitelessége fenntartásában fennálló felelősségükre.” A fentiek ismeretében nehezen magyarázható az MTA elhárító magatartása, a plágiumügy ugyanis az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb, az egész hazai közvélemény érdeklődését felkeltő tudományetikai problémájává vált.

Az eset immár a magyar nyelvterületen túl is eredményezett reflexiókat: a média és a politika konfliktusaival, illetve az etikus újságírás kérdéseivel foglalkozó iMediaEthics szakmai portál a vezető hírek között közli, hogy „a magyar hetilap plágiummal vádolja az ország köztársasági elnökét”. Az ügyet párhuzamba állítja a német Karl Theodor zu Guttenberg, illetve Silvana Koch-Mehrin (mindkét esetben a politikusok lemondásához vezető) plágiumbotrányával.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
A NOL kiadója a Népszabadság zrt. © Minden jog fenntartva.