Tériszony, avagy a Fidesz és március 15.

Újabb unortodox lépéssel állt elő a kormány: lefoglalta Budapest egész belvárosát a március 15-i ünnepségek idejére. A biztonság kedvéért a fővárosi önkormányzat is interveniált, így a település centrumában egyetlen komoly ellenzéki tüntetésnek sem marad hely.

Az Orbán-társulat körbekerített magának egy türelmi zónát. Egy területet, ahol nem kíváncsi a központi direktívákban megfogalmazottaktól eltérő üzenetekre, ahol teljes a bizalom iránta. Még akár visszafogottnak is tekinthető a határozat, amennyiben nem az egész országot jelölte ki partihelyszínnek a nemzeti ünnep napjára.

A centrum kolonializációját biztosan nem azért végezte el, hogy megakadályozza valamiféle százezres tömeg föltűnését a Szabad sajtó útján. Ez két okból is lehetetlen. Részint, mert tudjuk, hogy a kormány támogatottsága továbbra is óriási, az ellenzéké meg elhanyagolható, így ennyien nem is randevúznának a helyszínen. Részint, mert Szijjártó Péter, a magyar parlamentarizmus VV Alekosza közölte az október 23-i tüntetés után, hogy egyetért a tiltakozókkal, mert neki sem tetszik a rendszer, azaz a kormánynak nem lenne oka korlátozni a szimpatizánsok megjelenését a frekventált tereken.

Ha azonban félretesszük a kevéssé hihető magyarázatokat, akkor esetleg arra jutunk: nem nemzeti érdek, hogy a demokratikus ellenzék az utcán hangoskodjon, amikor a Fidesz éppen erőt szeretne demonstrálni.

Nincs még egy éve, hogy a vonatkozó hivatali illetékesek eltüntették a potenciális tibeti tüntetőket, mikor a kínai elöljárók látogattak Budapestre. A kortárs demokráciában legalábbis indokolhatatlan eljárást Orbán utóbb azzal magyarázta a parlamentben, hogy egy esetleges tüntetés nem szolgálta volna az államérdeket. Hozzátette: minden esetben beavatkoznak majd, ha úgy ítélik meg, hogy egy demonstráció gátolja az állami célok elérését.

Íme. Mivel az államérdek aktuálisan megegyezik Orbán Viktor politikájával, a döntés logikus. A kormányfő sikerét ugyanis valóban nem szolgálja, hogy megannyi rétor áll a színpadra, és sorolja a miniszterelnök antidemokratikus lépéseit, a jogállam fölszámolásának elemeit; a sor folytatható.

Amúgy sincs ebben az eljárásban semmi fölháborító, maga a miniszterelnök is csöndes bólintással vette volna tudomásul, ha ellenzéki vezetőként egy kispesti sikátorban kell beszédet mondania a kétmilliósra becsült tömegnek.

Ami biztos: immár mulattató a hatalom rettegése a szabad szótól és a gyülekezéstől. Főként mert lehetséges, hogy a szónokok csupán Orbán Viktort szerették volna idézni. Például a 2009. március 15-i beszédét: „A gyarapodás szűk csoportok kiváltsága, egyre több az igazságtalanság, égbekiáltóak a társadalmi különbségek, az érdem szerepe csekély, a hatalmon lévők dölyfösebbek és erőszakosabbak, és eközben az ország még jobban lemarad az európai versenyfutásban.”

Fent a tömeg, lent az alagút - A Nem tetszik a rendszer tüntetése
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.