Schmitt védekezése lényegében arra épült, hogy egyrészt a Testnevelési Főiskolán akkoriban az volt a szabály: nem szükséges hivatkozni, elegendő a forrásmunkákat megjelölni, másrészt pedig ő valójában nem plagizált, hanem egy olyan „törzsanyagot” használt, amelyre korábban Nikolai Georgiev, az újkori olimpiák témáját szintén feldolgozó bolgár szerző is támaszkodott.

Ami az első tételt illeti: a TF korabeli doktori szabályzata tételesen nem foglalkozik az idézés és a hivatkozás rendjével, azt viszont előírja, hogy a disszertációt a tudományos publikációktól elvárt tartalmi és formai kritériumok szerint kell elkészíteni. Ezek közé pedig 1992-ben is odatartozott a korrekt, a visszakereshetőséget és az ellenőrizhetőséget lehetővé tevő idézés és hivatkozás (olyannyira, hogy mindkét opponens hiányolta is a dolgozatból).

Az érvelés jogilag is sántít: az 1992-ben hatályos szerzői jogi törvény szerint „nyilvánosságra hozott mű részletét – az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint a megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti”. A Legfelsőbb Bíróságnak egy 1982-ből származó ítélete, illetve a döntés indoklása szerint jogosulatlan felhasználásnak minősül, ha a tudományos műből szó szerint átvesznek bekezdéseket vagy egész oldalakat. „Az ilyen terjedelmű átvétel jogszerű átvételnek lett volna tekinthető, azonban a forrás megjelölése nem volt jogszerű. A forrást és a szerzőt ugyanis minden egyes átvételnél meg kell jelölni, nem elegendő forrásként egyetlen megjelent műre általában hivatkozni” – fogalmazott az indoklás.

A törzsanyag fogalma a tudományos publikációkkal kapcsolatban nem értelmezhető (a kifejezést a neveléstudományban használják a tantervek és a tananyagok kötelező részeinek megjelölésére), az viszont bizonyos, hogy ha valaki 180 oldalt emel át egy korábban publikált műből idézés és hivatkozás nélkül, majd a vendégszöveget kiegészíti 30-35 oldalnyi öszszefoglalással és következtetéssel – az elnök az interjúban azt mondta, hogy így készült a dolgozata –, akkor a fenti recept szerint megalkotott mű sem az eredetiség, sem az önálló kutatómunka és tudományos eredmény kritériumait nem fogja kielégíteni. Márpedig a TF doktori szabályzata ezeket az elvárásokat is rögzítette.

Az elnök azt is megemlítette, hogy „kijelöltek mellé” egy konzulenst és egy opponenst, ez azonban aligha fedi a valóságot (vagy – ha valóban így történt – Schmitt Pál doktorálása aligha tekinthető szokványosnak).

Valójában a témavezetőt a dolgozatíró kéri fel, illetve egyes tanárok ki is írnak konkrét témákat, amelyeket az ő témavezetésükkel ki lehet dolgozni – kijelölésről azonban egyik esetben sincs szó –, az opponenst pedig a téma alapján az egyetem jelöli ki.

Az elnöki interjú kapcsán lapunknak egy szakértő azt is felvetette: nem világos, hogyan szerezhet valaki doktori fokozatot sporttudományokból közgazdász létére. Már csak azért is, mert a disszertáció védését megelőzően doktori szigorlatot is kell tenni bizonyos szaktárgyakból, ami lényegében egy átfogó szóbeli vizsga az adott tudományterületet illetően, amire egy közgazdász nem feltétlenül képes a sporttudományok területén – még akkor sem, ha aktív sportolói-sportvezetői múlttal rendelkezik. „Tekintettel arra, hogy a köztársasági elnök úrnak nincs tudományos (PhD) fokozata, és nem tagja az MTA köztestületének, az Akadémia elnökének és testületeinek nincs jogköre vizsgálatot folytatni Schmitt Pál 1992-ben, a Testnevelési Egyetemen megszerzett, tudományos fokozatnak nem minősülő úgynevezett kisdoktori (dr. univ.) címével kapcsolatban” – közölte tegnap Pálinkás József akadémiai elnök a Schmitt Pál doktori címét illető plágiumgyanú kivizsgálásáért indított petíció aláíróival. Az MTA elnöke szerint plágium a tudományban és a szellemi élet valamennyi területén súlyos visszaélés, ennek vádja pedig súlyos vád, amelyet körültekintően és meggyőzően szükséges bizonyítani vagy cáfolni.

Az elnök megszólalt – nem volt meggyőző