Salkovics Dóra, a Szegedi Vadaspark munkatársa, a csoport egyik kísérője úgy emlékszik: ezek a gyerekek már a gondolattól is izgalomba jöttek, hogy ők most külföldre utaznak. Olyan gyerekeket vittek, akik jól ismerik a vadasparkot. Többen felismerték azokat az állatokat – a japán makákókat, a nagy marákat –, amelyek Szegedről kerültek ajándékként Temesvárra. A temesvári állatkertben gyönyörű amedvék kifutója – ez azért volt különleges, mert Szegeden egyáltalán nincs medve. A temesvári medvemamát és az újszülött bocsokat meg lehetett nézni egy betekintőn.

– Az állatkertek önmagukban nem tudják megmenteni az élővilágot. Arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy a természet nagyon nagy bajban van, ezért segíteni kell neki – mondja Veprik Róbert, a Szegedi Vadaspark igazgatója. – Egy kisgyerek azzal tud segíteni, ha nem bántja az állatokat, nem rongálja a növényeket. A felnőtt azzal, ha nem mutat rossz példát: nem dohányzik a természetben, nem szórja szét a szemetet. Kezdettől az volt a célunk, hogy állatkertbarát nemzedékeket neveljünk A Szegedi Vadaspark tagja az Állatkertek és Akváriumok Világszövetségének, és részt vesz a nemzetközi tenyészprogramban. Vagyis benne van a nemzetközi állatkerti világ vérkeringésében. Ingyen hozzájut olyan fajokhoz, amelyekhez mások nem, vagy csak állatkereskedők révén, nagyon drágán. A szegedi igazgató tanácsadóként szívesen megosztja tapasztalatait a temesvári állatkert vezetőivel.

Veprik Róbert szerint két alapkérdésre kell tudni a választ: mire jön be a közönség, és fenn tudják-e tartani azokat az állatfajokat?

– A koalamacit mindenki ismeri. A közönség imádná, beszerezni nem volna sem túl nehéz, sem túl drága. Csakhogy a koala kizárólag friss eukaliptuszt eszik, amit repülőgépen kellene hozatni Londonból. Igaz, hozna nézőt, de elvinné az összes hasznot. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a gyerekek érdeklődését a mesék, a filmek, a slágerek alakítják. Az Oroszlánkirány című film után mindenki oroszlánt követelt a vadasparkba. Amikor bemutatták a Táncoló talpakat, mindenki pingvint szeretett volna látni.

A temesvári állatkertben jóval több helyben honos állatfaj található, mint a szegediben. Ez egyrészt a nehezebb anyagi körülményekből adódik, de szemléletbeli különbségeket is takar. Salkovics Dóra szerint a helyben honos állatokat nem kell bezárva bemutatni, hiszen azokat a természetes élőhelyükön is láthatják az érdeklődők. A közös projekt tanulságainak hatására azonban módosított álláspontján. Ahhoz, hogy az emberek megismerjék hazájuk élővilágát, megtanulják, hogyan kell az állatokkal viselkedni, igenis meg kell mutatni nekik a saját tágabb természeti környezetükben honos fajokat is.

Temesváron néhány éve nyílt meg újra az állatkert. Üzemeltetői lelkes és jó szándékú emberek, de kezdetben kevés tapasztalatuk volt az európai trendekről. A Szegedi Vadaspark és személyesen Veprik Róbert igazgató is sokat segített nekik. Kézenfekvő volt, hogy közösen pályázzanak, amire csak lehet. A mostani együttműködés, amelyet a magyar–román határon átnyúló együttműködési program támogat, a Kárpát-medencei állatvilág bemutatását tűzte ki célul. Szegeden farkas, vidra, aranysakál, uhu bagoly, továbbá számos vízimadár került a látogatók elé. Temesváron a legnagyobb munka annak a mesterséges tórendszernek a kialakítása volt, amely a vízimadarak életét mutatja be. Mindkét városban oktatási program is kapcsolódik a fejlesztéshez: érintőképernyős infópultok, az állatok életét észrevétlenül dokumentáló webkamerák működnek.

Néhány éve a testvérvárosi kapcsolatok keretében a temesvári képviselő-testület tagjai meglátogatták a Szegedi Vadasparkot. Akkortól náluk is megváltozott a város hozzáállása. Felismerték, hogy viszonylag kevés költséggel fel lehet építeni és fenntartani egy jól működő intézményt, amely – korosztálytól függetlenül – szolgálhatja az emberek pihenését, szórakozását, szemléletük formálását.

Az aranysakált a magyar–román programnak köszönhetően láthatják a Szegedi Vadasparkban