A kép: más

A YouTube-on 2010 óta látható, Hungary – World of Potentials című országimázsfilm elején (írta és rendezte: Madarász Isti) fiatal pár érkezik Magyarországra, az előtérben pipacsok. Miközben bejárják hazánkat, kiderül, hogy lényegében minden, ami kicsit is jó, magyar találmány, még a világ legszebb női is nálunk vannak. A pár közben bort kóstol, rétest eszik, van wellness meg bicajozás a vízparton. A fiatalok elhelyezik szerelmük lakatját a vonatkozó helyen, önfeledten szaladnak a mezőn, a piacon téliszalámikkal bokszolnak, megnézik a készülő négyes metrót, beszélgetnek a visszhanggal (Hungary, mondják, Hungary, szól a válasz), virágesőben csókolóznak – jól érzik magukat. Annyira, hogy mikor indulnának haza, a repülőtéren visszafordulnak. Mert Magyarországon az élet: álom.

Ez a böngésző nem támogatja a flash videókat

Amivel nincs semmi gond különben, valóban gyönyörű az én hazám. Szépek a képek (Madarász Isti, Gaál Lacó, Gábor Sebestyén Gábor), a zene, hm, mondjuk, hogy passzol (a Muzsikás Repülj madár, repülj című felvételére a Balkan Fanatik tett rá, ének: Kovács Nóri). És az is rendben van, hogy a turista nem szociológiai tereptanulmányra érkezik, nem arra kíváncsi, hány százezer gyerek megy éhesen iskolába naponta. Egyáltalán: nem szomorkodni jön. Hanem mulatni és remélhetőleg pénzt költeni. Ekképpen természetes, hogy a filmbe sok egyéb mellett az a reménytelenség sem fér bele, amely ott tanyázik a Zsuzsi bisztró hátsó asztalánál, közvetlenül a vécé mellett üldögélők szemében. Akik számára Hungary nem okvetlenül a world of potentials. Vannak egy kevesen.

Téliszalámival bokszolni, mi?

Fogadjuk el, hogy ez a találmányügyi prezentáció kialakítja a kívánt imázst. De mivel az internet sajnos errefelé sem ritka, én is elgondolkodom, mikor a film tiszta képsorai után a szemcsés valóság jön szembe. Hogy bármilyen szép ez az országkirakat, azért nem lenne nagy baj, ha belül is tök rendben lenne a bolt. Ha ez az imázs (vö. képmás) kicsit közelebb állna a realitáshoz. Ha nem volna kényszeres, hogy a dicső múlttal takarózunk mindig, ha nem volna szikkadt a lángos, ha nem nyúlna a tegnapelőtti rétes, és – virágeső ide, szerelemlakat oda – ha nem lopnák el még a kétforintos golyóstollat (Bíró László, 1931) is az alaptörvény asztaláról néhanap.

Logó, szlogen és imázsfilm kell

Színes, érdekes, az érzelmekre ható profi imázsfilm, a világlapokban megjelentetett, szponzorált országmellékletek, a reklámok végére odatehető jól hangzó szlogen, felismerhető logó –ezek az országok turisztikai kampányainak „kötelező” elemei, amelyeket, ha jól eltalálnak, évekig használhatnak. India már évek óta az „Incredible India” azaz „Elképesztő India” szlogennel hirdeti magát. Manapság Malajzia reklámjait lehet gyakran látni a külföldi hírcsatornákon, „Malajzia, igazán Ázsia” jeligével. A nyolcvanas évek eleje óta alapeleme a kampányoknak a logó: ekkor tervezte meg Joan Miró festőművész az azóta ikonikussá vált emblémát Spanyolország számára, Espana felirattal. Azóta is sokan próbálják ezt utánozni. 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.