Zölderőmű zöldfélelmekkel
A francia Dalkia-csoport tulajdonában lévő pécsi erőműnek jelenleg két működő blokkja van. Az 50 megawatt teljesítményű turbina kazánját fával, a 35 megawattos blokkot gázzal fűtik. Az áramot adó és Pécs 31 ezer lakását, illetve 450 közintézményét hővel és meleg vízzel ellátó erőmű belefogott egy 35 megawattos új blokk építésébe. A 24 milliárd forintos beruházás eredményeképp megszületik hazánk legnagyobb biomassza-erőművi blokkja, s belépésekor leállítják a gázüzemű kazánt. Így az ország gázimportja 80 millió köbméterrel csökken. Az a pénz, amit az erőmű jelenleg a gázra fordít, egy év múlva az agrárgazdálkodók helyzetét javítja, s utóbbiak egy beszántott melléktermékért jutnak jól kalkulálható bevételhez.
A Pannonpower a Dél-Dunántúl gazdáitól és agrárcégeitől reméli összegyűjteni az új blokk 240 ezer tonnányi tüzelőanyagát. A régión kívülre nem éri meg elmenni a szalmáért és a kukoricaszárért, mert akkor a fuvar túlzottan megdrágítja a tüzelőanyagot. Ezt már Rudolf Pétertől, az erőmű fejlesztési főmérnökétől tudom meg. A Pannonpower megrendelésére egy piackutató cég felmérte, hogy mennyi, az erőmű számára eltüzelhető szárazanyag képződik a térség szántóin. Eszerint a kalászosok 1,5 millió tonna szalmát hoznak, kukorica szárából 4,4 millió, a repce és a napraforgó szárából egymillió tonna terem. Vagyis az erőmű szerint a régióiban annyi égethető agrármelléktermék képződik, hogy annak mindössze 3 százalékára tart igényt az új blokk, így a beszerzés könnyű lesz.
Ezek után meglepő a baranyai zöldek gyanakvása. A Tubes-hegyre tervezett katonai radar építésének meggátolásában élen járó Civilek a Mecsekért Mozgalom (CMM) integrálja az épülő blokkot bizalmatlanul szemlélőket. A CMM az erőmű 2004-ben átadott, évente 450 ezer tonna fát eltüzelő blokkját sem kedveli, mert – mint azt Vicze Csilla pécsi ügyvéd, a mozgalom szóvivője vallja – inkább védeni kellene az erdőket, s nem az erőművekben elhamvasztani.
Bár a CMM fórumain felszólaló erdészek mindig hangsúlyozzák, hogy alaptalan a félelem: az erdők fatömege Magyarországon 1985 óta gyarapodik, s a mostani szabályok alapján az évente képződő famennyiség legfeljebb kétharmadát lehet kivágni. Annyit viszont ki is kell, mert az erdőknek szüksége van megújulásra, s az erdők gazdáinak bevételre. Az erdőművelés is egy agrárvállalkozás, ha nem lenne belőle nyereség, senki sem foglalkozna vele.
A CMM már ezt sem fogadja el, s inkább azt szeretnék, ha az erdészeteket – az államiakat mindenképp –nonprofit társaságokká alakítanák, s ezek elsődleges célja az erdők védelme lenne, s nem a nyereség. A mozgalom attól tart, hogy az erőmű óriási faigénye ösztönzőleg hat a túlzott fakitermelésre, s így esetleg mégiscsak több fát vágnak ki, mint engedélyezett, és az erőműbe nemcsak tűzi-, hanem épület- és bútorfából is beszállítanak valamennyit. Az erdők gazdái és kezelői azt mondják, nem bolondultak meg a drágábban is elkelő bútorfát tüzelőnek eladni, ám a CMM-et ez a válasz nem nyugtatja meg, s 2009 óta azt szeretnék, ha szúrópróbaszerűen ellenőrizhetnék az erőműbe beszállított fa mennyiségét és minőségét. Az erőmű viszont csak arra hajlandó, hogy lakossági fórumokon mutassa meg fatárolóját, a váratlan ellenőrzésekről hallani se akar.
Tegyük hozzá, hogy ezzel nem sértenek jogot: az erőmű egy magánvállalkozás, s annyit mutat meg a lakosságnak a működéséből, amennyit akar. Ugyanakkor az erőmű rendszeresen arról beszél, hogy mennyire fontos számára a helybéliek bizalma, s a CMM-nél úgy vélik: az lenne igazán bizalomerősítő gesztus, ha az erőmű engedne a kérésüknek.
Amúgy a szalmaerőmű okán is az erdők féltése szólal meg a CMM-ből. Azt állítják, jóval kevesebb a régió szántóin termelődő biomassza, mint amennyit az erőmű statisztikája mutat, ezért borítékolható, hogy a szalmaerőműben fát is égetnek majd.
A tisztánlátás érdekében megkérdeztük a Központi Statisztikai Hivatalt arról, hogy mennyi szalma és kukoricaszár keletkezik Baranya, Somogy és Tolna megyében, s kiderült, hogy a CMM adatai közelebb vannak a valósághoz. A kalászosok vetésterülete 190–210 ezer hektár között változik, s ekkora területről átlagosan 5-600 ezer tonna szalmát lehet begyűjteni. Kukoricát az elmúlt években mintegy 300 ezer hektáron vetettek, s ez a növény másfél millió tonna tüzelőanyagot ad. Ez lényegesen kevesebb biomassza, mint amennyit az erőmű prognosztizál.
A CMM egyébként nem utasítja el „csuklóból” a biomassza-erőműveket, sőt. A mozgalomnak a pécsi létesítmény méretével van gondja. Azt szeretnék, ha országszerte – akárcsak Ausztriában – kisméretű erőművek épülnének, amelyek egy helyi gazdaságot vagy egy kisebb falut látnak hővel, árammal. Azért pártolják ezt a megoldást, mert a zöldenergia ellen szól, ha az energiaforrást 50-100 kilométerről fuvarozzák az erőműbe. Akkor a kamionok füstje „bekormozza” a zöldenergiát. Vicze Csilla állítja, hogy az erőmű tulajdonosának hazájában épp ezért nem is engednek 12 megawattosnál nagyobb biomasszablokkot.
Rudolf Péter viszont azt hangsúlyozza, hogy a biomasszakazán 150 ezer tonna szén-dioxidot bocsát ki, ám az elégetett tüzelőanyag korábban – növényként – nagyjából ugyanennyi szén-dioxidot oxigénné alakított. Ettől hívhatjuk az erőmű energiáját megújulónak. Ha a szalmát és a kukoricaszárat beszántjuk, akkor az elbomlás során nagyjából 150 ezer tonnányi üvegházhatású gáz keletkezik. A biomassza szállítása a pécsi erőműbe Rudolf szerint ötezer tonna szén-dioxiddal terheli a természetet, ami csak 3 százalékot ront a megújuló energia mérlegén. A főmérnök hozzáteszi, hogy a biomassza-erőművek méretére minden országban mások a limitszabályok. Franciaország energiaigényét 60 százalékban atomerőművek elégítik ki, s hogy a szalmások nem nyomulhatnak, abban szerepe van az atomlobbinak. Factur városában még így is van egy, a pécsivel egyező teljesítményű, fatüzelésű blokk.
Hát, így vitáznak a pécsi erőmű építői és kritikusai. A zöldek hangja aligha erősödik az erőmű bezárását követelő tiltakozássá. Ám arra, hogy a pécsi erőmű működése kemény civil kontrollt kap majd, felkészülhetünk. És arra is, hogy ha egy beruházó a pécsihez hasonló nagyságú biomasszablokkot akar építeni Magyarországon, akkor a természetvédők már az engedélyezés stádiumában megpróbálják azt meggátolni.
