...Őszentsége XVI. Benedek pápa a NEVELÉS kérdéseinek szentelte szokásos újévi körlevelét. Fontosnak tartjuk, hogy a neveléssel bármilyen minőségben foglalkozók megismerhessék az egyházfő üzenetét, hogy ki-ki belátása szerint meríthessen belőle – ezt üzente az oktatási államtitkár a pedagógusoknak az új év és az új közoktatási törvény hatálybalépése alkalmából. És küldte a pápai levelet. Nevezzük így. Őszentségeként laikusok nem szokták a pápát említeni.

XVI. Benedek azzal kecsegteti az emberiséget, hogy bár nőtt a keserűség a válság miatt, ennek gyökerei elsősorban a kultúra és az emberről alkotott felfogás terén keresendők. Bár úgy lenne! Könnyebben túljutnánk rajta.

Abban viszont nem lehet vita vele, hogy „a nevelés az élet leggyönyörűbb és legnehezebb kalandja. A nevelés, a latin educere alapján annyit tesz, hogy valakit kivezetünk önmagából, hogy bevezessük a valóságba.” Felnőtteket, akár államtitkárokat is megillethet a nevelésnek ez az áldása.

Különös tekintettel a pápa intelmére: „A politikai vezetők érjék el, hogy senki elől ne legyen elzárva a tanulás útja, és a családok szabadon megválaszthassák azokat a nevelő intézményeket, amelyeket legalkalmasabbnak ítélnek gyermekeik fejlődése szempontjából.” Úgy legyen, bár nálunk nem erre tartanak a dolgok. Ahogy tizenötször szerepel az üzenetben a szabadság szó is. Nem rosszallóan.

Oly fogalomként, melynek értelmét meg kell fejteni. Ideológiai elfogultság nélkül, tennénk hozzá. Kapnánk a választ: világnézeti semlegesség mint olyan nem létezik – ezt szögezi le Hoffmann Rózsa Etika az oktatásban című 1993-as tanulmányában. És most tanúbizonyságot tett róla.

Meg kéne gyónnia.