Az állam hűségszerződést íratna alá szeptembertől a hallgatókkal
Az előterjesztés közvetlen célja, hogy az állami ösztöndíjjal, illetve részösztöndíjjal tanulók a törvényben szabályozott támogatási idő másfélszeresén belül diplomát szerezzenek. Vagyis: egy hároméves bachelorképzés támogatási ideje négy év. Ennek a másfélszerese hat év. Ha a hallgató négy év alatt szerzi meg az abszolutóriumot, attól kezdve még két éve van a záróvizsgák teljesítésére. Ha ennyi időn belül erre nem képes, vissza kell fizetnie a képzési díjat.
Az előterjesztés célja az is, hogy a hallgatók a diploma megszerzése után három éven belül Magyarországon helyezkedjenek el. Ez a jogviszonyuk ugyanakkor legalább annyi ideig tartson, hogy minden, diákként rájuk költött százezer forint egy hónapnak feleljen meg. Ellenkező esetben vissza kell téríteni a képzés költségének a jegybanki alapkamat három százalékával növelt összegét.
Magyarul: ha valakinek a képzési költsége négymillió forint volt, akkor 40 hónapig kell Magyarországon dolgoznia. Természetesen záróvizsgázhat később is, de fizetnie már mindenképpen kell.
A kormányrendelet tervezete szerint a diploma megszerzése után évente elszámoltatják a hallgatókat azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon végzett-e munkát vagy külföldön. Amennyiben külföldön dolgozott, az adott évre vonatkozó törlesztőrészlet – átlagosan havi százezer forinttal kalkulálva – 1 millió 200 ezer forint, amelyet vagy egy összegben, vagy részletekben kell visszafizetnie.
A rendelet indokolása szerint a felsőoktatás jelenlegi finanszírozási modellje több szempontból is – idézzük az előterjesztést – „igazságtalan”. Ma a felsőoktatásban részt vevő hallgatók képzéséért ugyanis azok az állampolgárok is fizetnek, akik maguk közvetlenül nem veszik igénybe a felsőoktatás szolgáltatásait. Ez az érvrendszer teljes mértékben megegyezik azzal, amelyet annak idején a Gyurcsány-kormány használt a tandíj bevezetésének indoklására. Ezt az érvrendszert azonban épp a Fidesz zúzta szét az Orbán Viktor által életre hívott úgynevezett szociális népszavazással.
„A felsőoktatás olyan közszolgáltatás – áll az előterjesztésben –, amely az igénybe vevők jelentős része számára 'ingyenes szolgáltatásnak' tűnik”, holott egy-egy diploma kibocsátása többmilliós vagy tízmilliós nagyságrendű közpénz felhasználásával jár. A hallgatói szerződések célja tehát a társadalmi igazságosság érvényesítése is.
Az előterjesztő Nemzeti Erőforrás Minisztérium álláspontja szerint az államilag támogatott hallgatók egy része a fokozatát az optimális képzési időt túllépve, egy része pedig egyáltalán nem szerzi meg. Ennek oka javarészt a nyelvvizsga hiánya, amely nélkül a diploma nem „élesíthető”. E felemás helyzet megoldására irányul az a végül elfogadott javaslat, amely szerint a felsőoktatási intézmények az elkövetkezendő három évben saját maguk adhatnak „amnesztiát” a vizsgát nem tevőknek.
Azt az előterjesztés is elismeri, hogy a javaslatnak vannak úgymond politikai kockázatai, mert a fiatalok szavazatainak elveszítését okozhatja, valamint „nem becsülhető” kockázati tényezőként rögzíti annak lehetőségét, hogy a tanulni akarók inkább ausztriai intézményeket választanak, mivel ott továbbra is ingyenes az oktatás.