2011. május 1-jétől Ausztria és Németország is megnyitotta munkaerőpiacát. A szabad munkavállalást az unió 2004-es bővítése után az Egyesült Királyság, Írország és Hollandia azonnal bevezette. Ekkor megindult a kelet-európai, főként a lengyel munkavállalók beözönlése, Magyarországról azonban a csatlakozást követő két évben csak mintegy 10 ezer fő ment ezekbe az országokba. Ausztria és Németország azonban a magyar polgárok hagyományos migrációs célországa, így ezen országok munkaerőpiacának megnyitása feltehetően nagyobb hatással lesz a magyarországi munkaképes korú lakosság elvándorlására. Az Ausztriába járók döntően ingáznak, de a nagy távolság miatt ez nem tehető meg a német munkahelyeken.

A németek elsősorban szakképzett munkavállalókat várnak (szakképzetleneket is tudnak foglalkoztatni, de idényjelleggel). Jellemzően a vendéglátóipar, idegenforgalom, szállodaipar területére, illetve az ipar egyéb ágaiban – gépgyártás, építőipar, feldolgozóipar – keresnek szakembereket. A felsőfokú végzettségűek közül a mérnökök, informatikusok a keresettek. Az egészségügyben dolgozó szakképzett ápolók és orvosok pedig nemcsak Németországban, hanem szinte bárhol el tudnak helyezkedni. A magasabb végzettségűek esetében a magasabb béreken kívül fontos motivációt jelentenek a jobb munkakörülmények és a szakmai fejlődés lehetősége is.

A nürnbergi Munkaerő-piaci Kutatóintézet becslése szerint 2020-ig körülbelül 600–900 ezer közép-európai munkavállaló érkezhet Németországba. A kölni Gazdasági Kutatóintézet 1,2 millió munkavállalóval számol. Bár ezek meglehetősen magas számok, mégsem irreálisak, amit az is jelez, hogy 1991–2000 között több mint hárommillió bevándorló érkezett Németországba. Az újak is bőven találnak munkát, hiszen 2015-től közel 3 millió képzett munkaerő hiányzik majd Németországból a lakosság csökkenése miatt.

A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének munkatársa, Földházi Erzsébet a Korfa című hírlevélben megjelent tanulmányában azt próbálta megbecsülni, hogy az elvándorlás milyen hatással lesz a hazai lakosságra. A számítások kiindulópontja az, hogy a kölni Gazdaságkutató Intézet által felső határként becsült 1,2 millió külföldi munkavállalói seregnek csupán fele, tehát hatszázezer ember vállal munkát Németországban 2011 és 2020 között. A statisztikus becslése szerint ennek a csoportnak 20 százaléka lesz magyar. Ez azt jelenti, hogy 120 ezer magyar vállal munkát és telepszik le Németországban 2011 és 2020 között, negyedük legalább egy családtagjával együtt (ez további 30 ezer főt jelent). 2021 és 2030 között a feltételezések szerint a kivándorlás alacsonyabb szinten állandósul, így ebben az időszakban 40 ezer munkavállaló hagyhatja el az országot.

A becslés legfontosabb eredménye az, hogy a munkaképes korú lakosság egy részének elvándorlása tovább súlyosbítja a kedvezőtlen népesedési folyamatokat, amelyek az ország lakosságának csökkenésében és elöregedésében mutatkoznak meg. A számítás nem az elképzelhető legnagyobb mértékű elvándorlással számolt, továbbá a bevándorlók számát is feltehetően felülbecsülték.

A hazai munkanélküliség alakulására – a munkanélküliségi ráta jelenleg 10,8 százalék – várhatóan nem lesz számottevő hatással az osztrák és a német munkaerő-piaci nyitás. A lapunkat tájékoztató Földházi Erzsébet szerint ennek elsődleges oka az előzőekben már említett munkaerő-keresleti oldal: szakképzett munkaerőt várnak, akik körében itthon is alacsonyabb a munkanélküliség. A munkanélküliek körében ugyan – a felmérések szerint – nagyobb a hajlandóság a külföldi munkavállalásra, de főleg rövid távon. A legszegényebb régiókban, ahol a legnagyobb problémát jelenti a munkanélküliség, legtöbbször fel sem merül a külföldi munkavállalás lehetősége. A nyelvtudás hiánya minden munkavállalói rétegnél visszatartó erő, az általában alacsonyabban képzett munkanélküliek körében pedig még inkább.

Általában igaz az, hogy a migrációra hajlandó munkavállalók a hazai munkaerőpiacon is nagyobb teljesítményt nyújtanak, nagyobb áldozatokat hoznak a jobb körülmények megteremtéséért, rugalmasabbak, mobilabbak. Ez azzal az eredménnyel is jár(hat), hogy bizonyos szakmákban munkaerőhiány keletkezik.