A választások után az országban érezhető volt némi óvatos bizakodás: sejtettük, hogy a demokrácia megszenvedi a kétharmadot, de (az előző Orbán-kormány országlására emlékezve) reménykedtünk, hogy a jobboldali retorika mögött érvényesülni hagyják a gazdasági racionalitást. Abban, hogy most már tömegeket lehet utcára hívni a Fidesz ellen, a csalódottságnak, meg a gazdasági és politikai tévtanokat kanonizáló alaptörvénynek kulcsszerepe van.

Ki hitte volna, hogy 2012-re az lesz az alapvető kérdés: összeomlik-e a forint, és kiszorulunk-e a demokratikus országok közösségéből?

Az elkeseredettek tegnapi vecsernyéjéhez A grófi szérűn című Ady-vers két sora illett volna: „Az egész táj vad fájdalom. S a gróf mulat valahol”. Az urak az Operában vigadtak, zárt körben ünnepelve az egypárti alaptörvényt. A hivatalból jelen lévő notabilitásokkal együtt is kényelmesen elfértek a dalszínház falai között azok, akik az országra oktrojált törvényt igazán a magukénak érzik. Talán annak a brüsszeli expresszvonatnak a kalauzát lehetett volna még elhívni, amelynek a fedélzetén Szájer József az iPadjébe pötyögte a művet – a történelmi pillanatnál őrt álló vasutas esetleg büszke lenne rá, más aligha.

Kormányunk ezzel az önfeledt önünnepléssel azt is elérte, hogy egy platformra álljon vele szemben az Orbán-rendszer szinte teljes ellenzéke: az „elmúlt nyolc évvel” nehezen vádolható LMP, a szocialisták, a Demokratikus Koalíció, meg a legnagyobb mozgósító erejű „civil” (többnyire a parlamentbe igyekvő) szervezetek.

A fő problémát – néha már úgy tűnt – számukra nem is az egység megteremtése, hanem a DK-hoz való viszony és Gyurcsány Ferenc csöndben tartása jelentette. Végül is a korábban beszédre jelentkező Gyurcsány nem kapott szót – ahogy más politikus sem.

Az össztánc koreográfiáját bonyolulttá tette az is, hogy a résztvevők némelyike ma a teljes arcvesztéssel, a törzsközönség otthon maradásával fizetne, ha a volt kormányfővel együtt mutatkozna. A „új ellenzék” ugyanis majdnem annyira az előző kormány opponense, mint amennyire a Fideszé, ahogyan a sajtószabadságért tüntetők is egyértelművé tették a legutóbbi tömegdemonstrációjukon, hogy nekik a 2010 előtti rendszer sem tetszett.

A Jobbik ebben a mezőnyben nem vállalta a nyilvános fellépést. Dokumentálhatóan jelen volt ugyanakkor a rendezvény megzavarására verbuválódott, formailag mindkét oldaltól független szélsőjobboldali gyülekezetben – amelyet a rendőrök előzékenyen a tömeg közepéig engedtek –, azt a látszatot keltve: ez a két (?) tábor a háttérben sokkal olajozottabban kollaborál, mint a demokratikus ellenzék.

A politika báli szezonja elkezdődött. Míg az Operaházban zajlott a zártkörű parti, kint a hidegben százezres tömeg búcsúzott az alkotmányos demokráciától, jelezve: hisznek a feltámadásban. Errefelé így bálozunk: „grófi föld ez, és magyar”.