Megszavazta a jegybanktörvényt?

Igen.

Annak ellenére is, hogy Barroso európai bizottsági elnök az Orbán Viktornak írt levelében „erőteljesen tanácsolta” a visszavonását, mert a szöveg ellentmond az uniós alapszerződésnek is?

Bárki bármit szóvá tehet. Egy uniós tagország esetén különösen igaz ez az Európai Bizottság elnökére. A kérdés, milyen tartalmi kifogásai voltak. Az Európai Központi Banknak 15 észrevétele volt, a jegybanktörvénynek az Országgyűlés által elfogadott végső változata ennek megfelelően tizenhárom ponton módosult.

Simor a legcsekélyebb mértékben sem működik együtt a kormánnyal

Barroso elnöknek nincs jogalapja szokatlanul éles elvárást megfogalmazni?

Az Európai Bizottságnak nyilvánvalóan nincs módja meghatározni, hogy egy törvényt mikor fogad el a magyar Országgyűlés. A bizottságnak és az Európai Központi Banknak vannak jogosítványai a jegybankokra vonatkozó szabályozásokkal kapcsolatban, ez azonban az eljárás jelen szakaszában véleményezési jog, tartalmi kérdésekre vonatkozik. Rogán Antal ezeket figyelembe vette, és ennek megfelelően korrigálta a parlament az MNB-törvény tervezetét. Tehát a mi állításunk az: a bizottságnak azért nincs dolga a már elfogadott jegybanktörvénnyel, mert az mindenben megfelel az európai normáknak, és az MNB függetlenségét maximálisan, a korábbinál is jobban garantálja.

Az uniós alapokmány 130. cikkelye szerint – amelyet Magyarország is aláírt – nem lehet csorbítani a jegybankok függetlenségét. Nem kerül az MNB kormánybefolyás alá azzal, hogy egy harmadik alelnöki posztot is létesítettek, az alelnökre a miniszterelnök tesz jelölést, illetve a hétfős monetáris tanácsot két olyan új taggal bővítik, aki nyilván kormányhoz közel álló delegált lesz?

A monetáris tanács a döntései jelentős részét eddig is nagy többséggel vagy egyhangúlag hozta meg. Az új alelnök és monetáris tanácsi tag kinevezésével a törvényhozó célja a folyamatosság biztosítása. A rendszerváltás és az EU-csatlakozás óta nem először kerül sor a monetáris tanács-tagok számának emelésére. Mögöttünk van az ezzel kapcsolatos szocialista kormányzati gyakorlat, amikor Járai Zsigmond MNB-elnök mandátumának időszakára jelentősen megemelték a monetáris tanács tagjainak számát, hogy azután megbízatásának lejártát követően ismét csökkentsék. Tehát, ha valamikor, akkor felvethető volt a politikai beavatkozás szándéka.Ha ez akkor tagállami hatáskörnek minősült és azt az EB, illetve az EKB – véleményezési jogának gyakorlása után – tudomásul vette, akkor most, amikor egy új alelnökről és tanácstagról van szó egy viszonylag egységes monetáris tanács mellett, aligha lehet jogos a kormánybefolyástól való aggodalom.

Az MNB és a pénzügyi felügyelet, a PSZÁF összevonása egy új elnök kinevezésével – aki az MNB elnöke fölé rendelt pozíciót töltene be – nem szegné meg a Központi Bankok Európai Rendszere alapokmánya 14.2 cikkének a jegybanki elnökök elbocsátásának lehetséges okairól szóló rendelkezését?

Az új alkotmány átmeneti rendelkezéseinek a megszavazása csak a lehetőségét teremti meg az öszszevonásnak. Ez Simor András és az IMF 2009-es, általuk írásban is megörökített szakmai véleményével megegyezik. Arról persze lehetne beszélni, hogy a jegybanki függetlenséget sértené-e, ha a mostani elnök megbízatásának időtartama alatt valamilyen lefokozással járna együtt az összevonás. De Rogán Antal világosan elmondta, a kormányzati szándék Simor András 2013 márciusával lejáró mandátumát nem érinti.

Akkor a bizottság, illetve az Európai Központi Bank l’art pour l’art avatkozna be a magyar törvényalkotási folyamatba? Vagy a magyar szabadságharcot megelégelő „gazdasági nehézfiúk” állnának az EU-intézmények mögött?

Ez a kérdés általánosságban is felvethető a demokráciavitákkal kapcsolatosan. Az nyilvánvaló, hogy míg a monetáris politika terén a jegybanknak kell, hogy jelentős függetlensége legyen, addig a gazdaságpolitikai célok tekintetében a jegybanknak is együttműködési kötelezettsége van a kormánnyal.

Simor András nem működik együtt a kormánnyal?

A lehető legcsekélyebb mértékben sem működik együtt, ha finoman szeretnék fogalmazni.

És ha konkrétan fogalmaz?

A kormányzati gazdaságpolitikát folyamatosan kritizálja, még a fiskális részét is, ami már nem a monetáris politikáért felelős jegybank feladata.

Azt sérelmezi, hogy a jegybank gazdasági növekedési, vagy éppen inflációs prognózisa nem egyezik a Matolcsytárca számaival?

Simor András véleménynyilvánítása időnként túllép ezen a határon, a monetáris politika keretein meszsze túlmutató politikai véleményeket fogalmaz meg. De a lényeg: ha a Magyar Nemzeti Bank elnökétől véleményt kér az Európai Központi Bank, akkor a magyar kormány gazdaságpolitikájáról, vagy éppen törvényalkotási szándékairól nyilvánvalóan nem a legkedvezőbb véleményt fogja hallani. Ráadásul ez időben egybeesik azzal az országot érintő demokráciavitával, amelynek nyilván külföldi következményei is vannak...

A kormányoldal részéről keményen támadják az „offshore lovag” jegybankelnököt... Mi a véleménye, mégis miért folyik „demokráciavita” Magyarországról szinte az egész világon?

Személyes véleményt tudok mondani: a Magyarországon elég gyenge ellenzék külföldön még mindig erősebb, és ahol lehet, szövetségeseket keres. És az ilyen jellegű vádakra egy jobboldali kormány esetén a nemzetközi közvélemény mindig nyitottabb, mint egy baloldali kormány esetén, függetlenül attól, hogy ezeknek a vádaknak van-e alapjuk, vagy nincsen. Az „offshore lovag” címkével kapcsolatosan kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a most az egykulcsos adóval kapcsolatosan kritikát megfogalmazó jegybankelnök a többkulcsos adózással együttjáró terheket elkerülendő menekített offshore cégekbe jelentős pénzeket.

Simor András, illetve a szocialisták „ármánya” elég az uniós, illetve amerikai figyelmeztetéssorozathoz? Ahhoz, hogy az Európai Bizottság részéről az IMF-tárgyalások megszakítását is kilátásba is helyezzék?

Az IMF-tárgyalásokat érdemes külön kezelni, hiszen nyilván a valutaalap és Magyarország is abban érdekelt, hogy minél jobb tárgyalási pozícióból kezdődhessenek a hivatalos egyeztetések. Azt pedig tekintsük belpolitikai sajátosságnak, hogy a baloldali ellenzék pártjainak a szívéhez közelebb áll a valutaalap, mint a magyar kormány. Az amerikai kritikákban valószínűleg az egyházügyi törvény játszik jelentős szerepet, mert a közjogi felvetéseik nagy többsége az amerikai alkotmányos berendezkedésből kiindulva is megnyugtatóan megválaszolható. Ettől még az Egyesült Államoknak is érdemes megfontolnia azt, hogy valóban megfelel-e a saját politikai céljainak, ha magyar belpolitikai vitákban akar döntőbíró lenni, időnként olyan kérdésekben is, amelyeknek semmi közük nincs jogállamhoz vagy demokráciához.

Nem arról van szó, hogy Orbán Viktor függetlenítené szeretné magát minden EU- és nemzetközi kontrolltól? És az ország piacokról való finanszírozását azon az áron is biztosítani, hogy az új felállású monetáris tanácson keresztül lehetővé tenné a hozzáférést az MNB 35 milliárd eurós devizatartalékának egy részéhez, ötmilliárd euróhoz, ha nagy baj lenne pénzügyi-likviditási téren. Simor András, valamint Király Júlia és Karvalits Ferenc ezt nem tudná megakadályozni, hiszen kisebbségben vannak.

Ez az a terület, ahol egy jó kormányzati és jegybanki együttműködés esetén lehetne előre lépni. Abban a gazdasági szakkérdésben én nem szeretnék állást foglalni, hogy lehet-e és ha igen milyen mértékben a jegybanki tartalékokat gazdaságélénkítésre fordítani.

Nem tilos jogilag a jegybanki devizatartalék ilyen célú mozgósítása?

A jogi lehetőség szerintem erre adott, illetve szükség esetén megteremthető. Ez nem alkotmányjogi, hanem gazdaságfilozófi ai kérdés. Az euró pai országok jegybankjai, illetve az EKB is különböző eszközökkel segíti a gazdaság élénkítését. Gazdaságpolitikai szakkérdés, hogy ezt a jegybank a korábbinál lényegesen jelentősebb tartaléka egy szerény részének e célra fordításával, vagy más módon, például a korábbi gyakorlat szerint jelzáloglevelek, illetve kötvények felvásárlásával segíti. Ennek helyes megválaszolásához a kormány és a jegybank közötti korrekt együttműködésre lenne szükség. Ez az együttműködés ma hiányzik, a két szerv közötti véleménykülönbségek a pártpolitikai vitákba illeszthetők.

Christoph Rosenberg, az IMF magyar misszióvezetője a Reutersnek arról beszélt: amíg nem lesznek egyeztetések a jegybanki és a stabilitási törvényről, minden bizonnyal nem kezdődnek el az IMF-tárgyalások sem. Megéri kockáztatni?

Nem kapcsolnám össze a két ügyet, még akkor sem, ha az IMF összekapcsolja. Az más kérdés, hogy amikor az IMF-fel tárgyalunk, az nem, vagy nem elsősorban közjogi kérdés. A valutaalappal a tárgyalásokat nem csak részben határozzák meg uniós direktívák, hiszen ezektől függetlenül is természetes, hogy a két félnek különböző érdekei és igényei lehetnek. A magyar Országgyűlés most és a jövőben is nagyon rossz utat választana, ha úgy járna el, hogy azokon a területeken, ahol a szuverenitásunkat nem az Európai Unió intézményeivel közösen gyakoroljuk, lemondanánk a kizárólagos tagállami hatáskörről.