Az üzlettulajdonos lemondott a közel negyven éve itt játszó zenekarról, Dékiéket másik társulatra cserélik, a zenészek máshol folytatják pályafutásukat.

– A cigányzene nem szűnik meg, a magyaros jelleget megőrizzük – felelte kérdéseinkre Fekete Tamás, a Mátyás-pince üzletvezetője. – Hogy kik jönnek ifjabb Déki Lakatos Sándorék után, még nem tudjuk. Időben értesíteni fogjuk a nagyközönséget.

Nem ez az első eset, hogy az üzemeltető nem tud zöld ágra vergődni a cigányzenekarral. A 2008-as tulajdonosváltás után egyszer már eltávolították őket. A hat hónapos téli kényszerszünet idején a Halászbástya étterem zenekara játszott a Mátyásban, de utána újra alkalmazták a Déki Lakatos dinasztia hetedik prímásának zenekarát, melyben édesapja, a 2006-ban lovagkereszttel kitüntetett világhírű zenész, Déki Lakatos Sándor is muzsikált.

– Először azt kérték a fiamtól – mondta a 66 éves Déki Lakatos Sándor –, hogy csökkentse a zenekar létszámát hat főre. Elküldtük az 1968 óta velünk játszó segédprímást, aki valószínűleg annyira a lelkére vette a dolgot, hogy nem sokkal később meg is halt. Aztán az volt a kérés, hogy próbáljunk még „költséghatékonyabban” föllépni, hétfőn és kedden legyen kisebb a fizetésünk. Ebbe is belementünk. Később szerdánként és csütörtökönként ingyen kísértük a folklórműsort. S olykor hónapokat vártunk arra, hogy megkapjuk a fizetésünket. A legutolsó kérés az volt, hogy legyünk csak hárman a zenekarban. Ezt a zenekarvezető fiam nem tudta elfogadni, mert ez a műfaj halála lenne. Úgyhogy november 4-én felmondtak a zenekarnak, december 3-án muzsikáltunk utoljára a Mátyásban.

Déki Lakatos Sándor jövőre ünnepelhette volna, hogy negyvenedik éve ugyanazon a helyen játszik. Mint mondta, apja 1965-ben szegődött a Mátyásba, amikor senki sem akart ide jönni. Utána viszont minden magára valamit adó zenész álma az lett, hogy a külföldiek körében is fölöttébb ismert mulatóhelyen léphessen föl. – Sok tízezer dollárt és márkát bemuzsikáltunk az üzlet kasszájába – jegyezte meg Déki Lakatos –, elkeserítő, ami történt velünk. Miközben tisztában vagyunk azzal, hogy semmi se tart örökké. Nem nagyon értjük, mivel szolgáltunk erre rá. A Mátyás-pince egykor az apám által lett ismert név.

A cigányprímás arra a kérdésünkre, hogy hol folytatják, nem válaszolt, mert még nem kötöttek új szerződést.

– Nem értünk máshoz – tette hozzá –, csak a muzsikához. Nem vagyunk válogatósak, de nem játszhatunk bárhol és bármilyen felállásban. Ha a közönség nem volna ránk kíváncsi, nem szólnék egy szót sem. De sok vendég miattunk látogatott a Mátyásba. Nem mi mentünk ki a divatból, noha többen a cigányzene halálát vizionálják. Méltatlan ez a végjáték, de megyünk tovább.

A szegénysortól az élturizmusig

A Mátyás-pincét Baldauf Mátyás építtette 1904-ben. A vidéki mészáros és pincér a szegénysorból küzdötte fel magát, feleségével és négy alkalmazottal kezdte működtetni bor- és sörházát az Eskü téren, a „Duna és a Kéményseprő utcza sarkán”. 1929-ben már 50 főt foglalkoztat, amerikai lapok is cikkeznek a népszerű pincéről. 1945-ben a berendezés java része elpusztult, népkonyhát működtettek benne. Baldauf átépíttette, de 1949-ben államosították. Harmadik fénykorát a hetvenes években érte el, amikor újra divatba jött az éttermekben a cigányzene. Ez volt az egyik első olyan étterem Magyarországon, melybe légkondicionálót telepítettek (1971). A cigányzene a hetvenes évek óta az étterem márkavédjegye. A Mátyás-pince a nyolcvanas-kilencvenes években lett a belváros exkluzív étterme.

Nem volt elég költséghatékony...