Az ítélet eladó?
Hosszabb ideje vizsgálódtak ellene, s miként arról korábban lapunk is beszámolt, már október végén kezdeményezték bírói mentelmi jogának felfüggesztését az ügyészségi nyomozók, a döntés azonban csak közvetlenül az ünnep előtt született meg. Miután Schmitt Pál köztársasági elnök felfüggesztette dr. N. Norbert bírói mentelmi jogát, december 23-án az ügyészek őrizetbe vették, majd karácsony másnapján a Kecskeméti Városi Bíróság nyomozási bírója elrendelte az előzetes letartóztatását.
Egy nappal később a Szegedi Nyomozó Ügyészség szabadlábra helyezte K. Zoltán ügyvédet, akit még október elején befolyással üzérkedés és dr. N. Norbert megvesztegetésének gyanújával letartóztattak. A Csongrád Megyei Főügyészség keddi közleménye szerint az ügyvéd előzetes fogva tartásának törvényi indokai már nem álltak fenn. Összegyűjtötték a neki tulajdonított bűncselekménnyel összefüggésben a beszerezhető bizonyítékokat az ügyészségi nyomozók, így a büntetőeljárás meghiúsításának veszélye már nem áll fenn. Nem kell tartani a szegedi sztárügyvéd szökésétől, elrejtőzésétől sem, mert – mint a közlemény fogalmaz – „a bűncselekmény felderítésében való közreműködése olyan jelentős enyhítő körülmény, amely miatt már csak olyan súlyú büntetés kiszabása várható, ami miatt a Szegeden komoly egzisztenciával rendelkező ügyvéd eltűnésére nem lehet számítani”.
Okkal feltételezhető a fentiekből, hogy dr. K. Zoltán a bíróra vallott.
K. Zoltán azért került előzetesbe, mert az ügyészség bizonyítottnak látta, hogy kétmillió forintot kért és kapott egy fémilliárdos csalással gyanúsított vállalkozótól azért, hogy elintézze az előzetes letartóztatása megszüntetését. A gyanúsított fizetett, s röviddel ez után a másodfokon eljáró bíróság (dr. N. Norbert és két másik bíró) a megyei bíróság által utóbb szabálytalannak minősített eljárás keretében szabadon is engedte az adócsalót. Csakhogy a vállalkozót később egy másik bíróság visszaküldte az előzetesbe. A vállalkozó azonban nem hagyta annyiban a dolgot, s alkut kötött az ügyészséggel.
Ami ez után történt, annak részletei egyelőre nem nyilvánosak. Az ügyészségi nyomozók titkosszolgálati eszközökkel és módszerekkel nyomozást indítottak dr. K. Zoltán, majd később ügyvédjelöltje, K. László ellen is. Előbb csak befolyással üzérkedéssel gyanúsították meg őket, (azaz, hogy azt állították, az eljáró bíró megvesztegetésével képesek bizonyos ügyek kimenetelét befolyásolni), majd vesztegetéssel, ami már sejteni engedte, hogy az ügyészségnek bizonyítékai vannak arra, hogy az ügyvéd a részére átadott pénzt (vagy annak egy részét) továbbadta az adott ügyben eljáró bírónak.
Bánáti János ügyvéd, a dr. N. Norbert bírót védő team vezetője a Népszabadságnak azt mondta: védence tagadta, hogy (kenő)pénzért hozta volna meg az eljárásban vitatott ítéleteket. Elismerte, hogy baráti kapcsolatot ápolt volt évfolyamtársával, dr. K. Zoltán ügyvéddel, tagadta ugyanakkor, hogy az ügyvéd bármikor is törvénytelen eszközökkel próbálta volna befolyásolni a döntéseit.
Bánáti megerősítette, hogy négy ügyben gyanúsítják kenőpénz elfogadásával védencét, ezek között vannak ítéletek és vannak kényszerintézkedéssel (előzetes letartóztatással) összefüggő döntések egyaránt. Dr. K. Zoltán szabadlábra helyezésének tényét, annak indoklását és az abból általunk levont következtetést Bánáti nem kívánta részleteiben kommentálni. Emlékeztetett azonban arra az ügyvédek által gyakran kifogásolt ügyészségi gyakorlatra, miszerint felajánlják az előzetesben lévő gyanúsítottaknak, hogy ha vallanak, szabadon engedik őket. Sok terhelt ilyenkor az ügyész vélt-valós elvárásához igazítja vallomását.
Arra a kérdésre, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara elnökeként miért vállalta el egy a gyanú szerint ügyvéd által megvesztegetett bíró védelmét, Bánáti azt mondta: – Nem volt okom nem elvállalni. És tisztelem annyira a bírókat, hogy ha valamelyikük bajba kerül, segítsek neki.
