A Majtényi-féle Eötvös Károly Közpolitikai Intézet „gondozásában” megalakult szakmai műhely (aminek tagja Lehoczki Zsófia, Majtényi László, Nagy Krisztina, Polyák Gábor és Uszkiewicz Erik jogászok, Mong Attila újságíró, Navratil Szonja szociológus és Urbán Ágnes közgazdász) azt tűzte ki feladatának, hogy a korábbiaknál mélyebben elemezze a médiaviszonyokat, a jogi környezetet és annak a médiapiacra gyakorolt hatásait – ezt most komoly hiányosságnak tartják. „Egyre gyakrabban halljuk, hogy mit paráztunk a médiatörvénytől, nem történt semmi”. Polyák Gábor médiajogász szerint egyáltalán nem igaz, hogy ne hozott volna változásokat az új médiaszabályozás. Ráadásul a médiapolitika nem ér véget a médiatörvénynél, összességében is mély és maradandó nyomokat hagyott a médiarendszerben a szabályozás hatálybalépése óta eltelt egy év. Olyan folyamatok indultak be Magyarországon, amilyenek eddig inkább a tőlünk délebbre, illetve keletebbre lévő országokat jellemezték – a médiahatóság pályázati döntéseitől a szerkesztőségi öncenzúráig. Az egyik legfontosabb következménye az volt, hogy a médiapiacon, a szerkesztőségekben is bizonytalanságot keltett a médiatörvény, sokszor még a jogászok sem tudják, meddig lehet elmenni, mik a médiaszabadság új határai.

A műhely jelentése szerint egy év után a félelmek többsége beigazolódott, még akkor is, ha a médiaszabadságot nem is kizárólag a példátlan széles jogkörrel felhatalmazott médiahatóság fenyegeti. Legalább ilyen fontos döntések születnek a médiapiaci viszonyok újraszervezése érdekében, ami a nyilvánosság torzulását hosszú távon is megalapozza.

A médiahatóság működése átláthatatlan, a piacszabályozási döntések esetlegesek és önkényesek, a pályáztatások jobboldali médiabirodalom építését segítik elő. Kiépült az egypárti közszolgálat, nincs érdemi intézményi kontroll. A sajtóbírságolási hatáskörével pedig ugyan nem élt eddig a médiahatóság – sőt, ezeket az ügyeket kiszervezte a médiumok szakmai szervezeteinek –, de az AB döntése miatt ezeket a társszabályozási szerződéseket is felül kell vizsgálni, így szűkül a társszabályozás lehetősége.

Az Alkotmánybíróság hétfői döntésével ugyan sok tekintetben javulhat a helyzet, de a műhely szerint mindent ez nem oldott meg. Majtényi László kétarcúnak tartja a döntést. Egyfelől üdvözli, különösen az újságírói forrásvédelem tekintetében nyújt nagyobb védelmet a mostanihoz képest, azt pedig személyes elégtételnek is tartja, hogy az AB kihúzta a törvényből „ezt az ombudsmanszerűséget”, aki mindazon információkat beszerezhet a médiától, amelyeket a majdnem teljhatalmú médiahatóság nem. Az is pozitív, hogy az AB kimenekíti a nyomtatott és az online médiát az állami ellenőrzés alól, illetve pozitív lenne, ha az AB nem írta volna le azt is, hogy a hatóság hatáskörének kiterjesztése a sajtóra önmagában nem alkotmányellenes – csak a módja. Majtényi felhívta a figyelmet, hogy az AB által megsemmisített szabályokat jelentős részben vissza lehet majd építeni a törvénybe, így nyitva hagytak egy kiskaput.

– Az AB ugyanakkor nem foglalkozott a médiahatóság függetlenségének problémakörével, holott a kritikák többsége ezzel kezdődött, és több alkotmánybírósági beadvány is erről szólt – mondta Polyák Gábor, aki szerint ahhoz, hogy az AB-döntés megszülethessen, kompromisszumokat kellett kötni.

Majtényi László