Elbukott a Balsai-csomag
Megsemmisítette a büntetőeljárási törvénynek a kiemelt ügyekre vonatkozó, július óta hatályos több rendelkezését az Alkotmánybíróság. Nyert tehát a decemberig hivatalban levő főbíró és az Országos Ügyvédi Kamara elnöke – többek közt ők nyújtottak be ugyanis indítványt, mert az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának Balsai István korábbi bizottsági elnök által jegyzett előterjesztését több ponton az alkotmánnyal, illetve nemzetközi egyezményekkel ellentétesnek vélték. A tegnap kihirdetett határozat aláírói között Balsai – akit időközben alkotmánybíróvá választottak – nem szerepel.
Az indítványokban egyebek mellett azt kifogásolták, hogy a kiemelt ügyekben a legfőbb ügyész dönthet arról, mely bíróság előtt emel vádat. Azt is kezdeményezték, hogy az AB semmisítse meg azokat a szabályokat, amelyek szerint bizonyos esetekben százhúsz óráig tarthat a bűnügyi őrizet, s annak első negyvennyolc órájában a gyanúsított nem veheti fel a kapcsolatot az ügyvédjével.
Az AB nagyrészt osztotta a beadványokban foglaltakat, így alkotmányellenesnek, illetve nemzetközi egyezményekkel is ellentétesnek tartotta, hogy az ügyész maga választhatja meg, melyik bíróságon tárgyalják az ügyet. Ez sérti a pártatlan bírósághoz való jogot és a tisztességes eljárás elvét is. Az általános illetékességi szabályoktól való eltérés – amely szerint előre meghatározott szabályok alapján dől el, melyik bíróságnak kell eljárnia – csak akkor engedhető meg, ha annak előfeltételeit pontosan szabályozzák, és ilyen döntést csak a bírósági szervezeten belül hozhatnak meg – szögezi le a határozat.
Az emberi jogi bíróság gyakorlatára hivatkozva semmisítették meg a százhúsz órás őrizetet lehetővé tevő rendelkezést. A személyi szabadságot bírói döntés nélkül csak a lehető legrövidebb ideig korlátozhatják. Az, ha a gyanúsított nem veheti fel a kapcsolatot az ügyvédjével, a védelemhez és jogorvoslathoz fűződő alkotmányos jog megsértésének minősül.
Amennyiben a tanú a személyi adatainak zárt kezelését kezdeményezi, kérésének minden mérlegelés nélkül helyt kell adni. Az alkotmánybírák ezért megsemmisítették a büntetőeljárási törvénynek azt a pontját is, amely ezt mérlegelés tárgyává tette, mert ez az információs önrendelkezési jog súlyos korlátozása. Ugyanerre a sorsra jutott az a rendelkezés, amelynek alapján a külföldön, de ismert helyen tartózkodó bűnelkövetőt a távollétében is elítélhetnék – erre csak akkor van lehetőség, ha tudatosan vonja ki magát az eljárás alól.
A büntetőeljárásban a nyomozási bírónak a most vizsgált szabályozás szerint figyelemmel kell lennie a nyomozó hatóság és az ügyész speciális, kizárólag a nyomozás során érvényesíthető taktikai szempontjaira. Vagyis: amikor például az előzetes letartóztatás elrendelése előtt meghallgatja az őrizetest, óvakodnia kell attól, hogy számára a nyomozás érdekeit esetleg sértő információt adjon. Ezt a szabályt az AB szintén megsemmisítette, mert az eljárásban közreműködő felek közötti funkciómegosztás alkotmányos elvét és a pártatlan bírósághoz való jogot is sérti.
Két parlamenti képviselő – a házszabálysértésekre hivatkozva – a törvény közjogi érvénytelenségének megállapítását is kezdeményezte. Az indítvány azonban nem tartalmazott a jogszabály megsemmisítésére vonatkozó kifejezett kérelmet, ezért azzal az AB érdemben nem foglalkozott. Mindazonáltal ismét megjegyezték: „alkotmányossági szempontból nem fogadható el az a törvénykezdeményezési gyakorlat, melynek során a jogalanyok széles körét érintő, átfogó törvényeket nem a kormány terjeszti elő a jogalkotásra előírt egyeztetési, véleménynyilvánítási előírások betartása mellett, hanem bizottsági, kormánypárti képviselői indítvány alapján fogadja el a parlament”.
Két napig nem adna ügyvédet
A határozathoz Balogh Elemér és Bragyova András párhuzamos indokolást csatolt – ők a határozat érdemi részét nem vitatták –, Lévay Miklós viszont különvéleményében azt kifogásolta, hogy a panaszjog szűkítéséről rendelkező passzust is hatályon kívül kellett volna helyezni. Ugyancsak különvéleményt fogalmazott meg Szívós Mária, aki nem túl régen maga is nyomozási bíróként dolgozott. Ő a határozatnak szinte valamennyi pontját vitatja, tehát szerinte nem jelent gondot, ha az ügyész választja ki, hol emel vádat, nem kifogásolható a százhúsz órás bűnügyi őrizet – az nem sért nemzetközi egyezményt –, s nem jelent gondot az elkövető távollétében meghozott ítélet sem. A volt bíró szerint az meg kifejezetten szerencsés, ha a gyanúsított két napig nem kap ügyvédet, mert a védővel való érintkezés célja nem más, „mint – utasítások és tippek megadásán, illetőleg nevek és helyek megjelölésén keresztül – a cselekmény felderítésének és az elkövetők kézre kerítésének a megakadályozása”. A különvélemény több megállapításához Dienes-Oehm Egon és Pokol Béla csatlakozott. (L. K.)
