A Greenpeace közleményben tudatta, hogy egy héttel ezelőtt szakértői talajmintát vettek az almásfüzitői hetes vörösiszap-tározó Duna felőli oldalán. A tározó melletti partfalból származó mintában a határértéket sokszorosan meghaladja az arzén, a molibdén és a bróm mennyisége. A környezetvédő szervezet szerint a toxikus arzén koncentrációja a megengedett 15 mg/ kg helyett 324 mg/kg volt a part menti talajban.

Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője úgy fogalmazott: „A minták újabb megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot jelentenek arra, hogy a tározó szigeteletlen, és szivárog. Innentől kezdve az ügyészség nem halogathatja tovább a veszélyes hulladékok tározójának bezárását. Az sem lehet tovább kétséges, hogy az almásfüzitői tározó a Budapest ivóvízbázisát is jelentő Dunát veszélyezteti mérgező anyagaival.”

A Greenpeace azt is vizsgálta: veszélyesek lehetnek-e az alacsony vízállás miatt felszínre kerülő, kellemetlen szagú vörös elszíneződések a Duna medrében, de határérték fölötti toxikus anyagokat nem találtak.

Cseszregi Róbert, a tározót hulladékhasznosítással rekultiváló Tatai Környezetvédelmi Zrt. szóvivője a Greenpeace közleményét félretájékoztatásnak tartja. Arra utal, hogy cégük az idén december 8-án akkreditált laboratóriummal mintát vetetett a tározó melletti talajból, hogy megállapítsa a Duna-mederben jelentkező kisméretű, barnás elszíneződések okát. Feltételezték, hogy az extrém alacsony vízállás esetén a Duna más szakaszain is látható kisebb barnás foltokat a talajból kiázó, oldott humuszos anyag okozza.

A céghez hétfőn érkezett meg a Wessling Hungary Környezetanalitikai Laboratórium vizsgálati jegyzőkönyve. Eszerint a talajszelvényből százméterenként, összesen 12 helyen, nemzetközi és a hazai standardok alapján történt mintavétel eredménye igazolja a Tatai Környezetvédelmi Zrt. korábbi feltételezését. A mintavételi helyenként 12-12 komponensre elvégzett 144 vizsgálat közül egyetlen ponton, két szennyező anyag értéke haladja meg némiképp (1,3-, illetve 1,5-szeres mértékben) a természetes talajokra vonatkozó határértéket, ez pedig – így a szóvivő – a korábbiakhoz képest erőteljes környezeti állapotjavulást bizonyít.

Megkérdeztük tőle, mivel magyarázza, hogy a Greenpeace a partfalból származó mintákban a toxikus anyagoknak a határértékeket jelentősen meghaladó mennyiségét mutatta ki. Cseszregi úgy véli: a környezetvédő szervezetnek ezek a vizsgálati eredményei szakmai szempontból megítélhetetlenek. Nem elég ugyanis akkreditált laborban elvégeztetni a mérést. A pontos, megbízható vizsgálatok előfeltétele, hogy a mintavétel is akkreditált körülmények között történjen, a mintavétel idejének, helyének s a vizsgálati módszernek a pontos feltüntetésével. Simon Gergely elismerte: a mintát maguk, s nem akkreditált módon vették, ám dokumentálták, és felelősséget vállalnak érte.

Németh Zoltán, a győri környezetvédelmi felügyelőség igazgatója érdeklődésünkre leszögezte: a felügyelőség a tatai cégtől függetlenül december 9-én hatósági mintát vett a Duna medréből, a vízből és az iszaphordalékból egyaránt. Ezek semmiféle határérték fölötti szennyezést nem mutattak ki. A Greenpeace partfali vizsgálati eredményeinek kizárólag akkor lehet hitelt adni, ha a mintavétel akkreditált körülmények közt történt. Ha valóban létezik a zöldek által közölt szennyezés, az nem eredhet a tatai cég szigorúan ellenőrzött tevékenységéből.

– Köztudomású, hogy régebben szinte még az eget is megfestette a vörösiszap, a szálló por mindenütt megtelepedett. Nem lehetetlen, hogy a környéken ma is lehet mérni a lerakódott porból származó olyan toxikus anyagokat, amelyek a határértéket meghaladják. Épp ezért kell lefedni a tározótavakat – tette hozzá a hatóság vezetője.

Simon Gergely továbbra is állítja, hogy nem a szálló por okozza a bajt, hanem a szigeteletlen tározó agyagrétegén átjutó vörösiszap. Ezért adataikkal ma a hatósághoz fordulnak, s arra kérik az ügyészséget, szüntesse meg a tározón folyó munkálatokat.

– Nincs rendkívüli szennyeződés, valamennyi mérésünk egybehangzóan igazolja, hogy a gát nem szivárog – summázza Németh Zoltán.

Az almásfüzitői vörösiszap-tározó