A csernelyi alapfokú oktatási intézményt az idén kénytelen volt bezárni a tetemes adósságot felhalmozó önkormányzat, s erre a sorsra jutott volna a sátai iskola is, ha nem sikerül oktatási megállapodást kötniük a Dzsaj Bhím buddhista közösséggel. Ők országszerte több, Borsod megyében például négy úgynevezett Ámbédkar gimnáziumot tartanak fent, s a sátai együttműködés révén immár általános iskola is tartozik hozzájuk. – Idén tavasszal kerestemeg a Dzsaj Bhím közösséget a sátai polgármesteri hivatal, hogy vállalnánk-e szeptembertől az iskola működtetését – mondja Horváthné Budai Júlia, az intézmény vezetője, aki ezt megelőzően az ózdi Dr. Ámbédkar Gimnáziumot irányította, előtte pedig évekig szülőhelyén, a Sátához közeli Borsodbóta általános iskolájában dolgozott. Szavai szerint többször is egyeztettek a sátai tanárokkal a terveikről, elképzeléseikről, s úgy látták, mindenki örül, hogy nem kell bezárni az intézményt, és dolgozhatnak tovább.

Ehhez képest derült égből villámcsapásként érte őket a hír a tanévkezdés előtt néhány nappal, hogy tizenkét korábbi pedagógusból tízen nem írják alá a munkaszerződésüket. – Hivatalosan azzal indokolták a döntést, hogy nem fogadják el a három hónapos próbaidőt, amit kikötöttünk – fogalmaz az igazgató. A közalkalmazotti státuszból – miután már nem az önkormányzat vagy az állam a fenntartó – mindenki kiesett volna, ám azt vállalta az újműködtető, hogy a közalkalmazotti bértábla szerint fizeti az alkalmazottakat. Sokak esetében azonban ez keresetcsökkentést jelentett, hisz ilyen-olyan jogcímen pótlékként sokan kaptak korábban pluszjuttatást. Horváthné Budai Júlia szerint azonban kimondva-kimondatlanul az is szerepet játszhatott a nevelők döntésében, hogy nem akartak cigány vezetők irányítása alatt dolgozni.

Bakai Vilmosné korábbi igazgató szerint nem érzelmi vagy egyéb, hanem egzisztenciális okok vezettek odáig, hogy sokan inkább végkielégítéssel távoztak, de nem fogadták el az új munkaszerződést. – A három hónapos próbaidő után bárkitől megválhattak volna anélkül, hogy végkielégítést kelljen adni: ez elbizonytalanította a kollégáim jó részét. Arra a felvetésre, hogy így viszont szembe kell nézniük az állástalansággal, hisz a környéken nemigen találnak végzettségüknek megfelelő munkahelyet, Bakai Vilmosné azt mondta: két rossz közül kellett választaniuk, s így legalább néhány hétig kipihenhetik az elmúlt stresszes időszakot. Hozzátette: annak kell örülni, hogy megmaradt az iskola, s azt remélik, később az ő sorsuk is rendeződik. A sátai iskola új vezetői végül az ózdi munkaügyi központtal karöltve valamennyi álláshelyre találtak alkalmas, szakképzett pedagógust. A gyereklétszám is megnőtt: a bezárt csernelyi iskolából negyven gyerek szülei jelezték, hogy nem Ózdra, hanem inkább ide hoznák át a diákokat, annak ellenére, hogy a csernelyi önkormányzat az ózdi Árpád vezér úti iskolával kötött oktatási megállapodást a gyerekek átvételére. A szülőket megilleti a szabad iskolaválasztás joga, s ők éltek is ezzel. Sátán és Csernelyben sokan azt mondták: az elszegényedett borsodi térségben a legtöbb szülőnek az a legfontosabb, hogy az Ámbédkar iskolában a gyerekük ingyen kap reggelit, ebédet és uzsonnát, tankönyvet, felszerelést. Horváthné Budai Júlia szerint ez sem kevés, de lényegesebb, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket megfelelő körülmények között szakközépiskolai és gimnáziumi tanulmányokra készítsék fel. Ezt a küldetésüket komolyan is veszik.