A tértivevényes levelet kedden vitte ki a postás az 55 éves K. Lajosnak a zirci Köztársaság útra. – A napokban legalább tíz ilyen határozatot hoztam – mondja Hegedűs Péter kézbesítő. – Azt hallottam egy súlyos szívbetegtől, még őt is munkaképesnek nyilvánították. Mostanában gyorsan gyógyulnak az emberek...

K. Lajos régebben lakatos volt a zirci téeszben, tíz éve gerincbetegsége miatt rokkantosították. A szövetkezetből alakult Bakony Agro Kft.-nél néhányan még emlékeznek rá. Jó szerelő volt, csöndes ember, mondogatják róla.

K. Lajos a feleségével él, a környékbeliek szerint néha a fiuk is ott lakik náluk. A lánya a férjével pár lépcsőházzal odébb költözött, ott nevelik az ikreiket.

A zirci férfit kedden arról értesítették a levélben, hogy fellebbezését elutasították, javuló egészségi állapotára tekintettel rokkantsági nyugdíj helyett ezentúl csak rendszeres szociális járadékot kap.

– Ennek az összege 28 500 forint – tájékoztat a Veszprém Megyei Kormányhivatal Nyugdíj-biztosítási Igazgatóságán Réfi Jenő igazgató.

Az 55 éves rokkantnyugdíjas szerdán beutazott Veszprémbe a nyugdíjbiztosítóhoz, kivárta a sorát, leült az ügyintézővel szemben, megmutatta a levelet, kérdezett néhány dolgot, majd fölállt, és a magával hozott késsel szívtájékon szúrta magát. Hogy pontosan mit mondott előtte, arra szó szerint senki sem emlékszik. Annyi biztosan elhangzott: „...ha én ennyit érek az országnak…”

– Nem nálunk tudta meg a számára kedvezőtlen hírt, amire valamennyire fel is készülhetett, hiszen a levélben megkapott értesítés már a fellebbezésének az elutasítása volt – magyarázza Réfi Jenő. – Még a munkaügyi bírósághoz is fordulhatott volna, de nem tette. A fellebbezésben egyébként azt kérte, hogy ha nem adnak neki rokkantsági nyugdíjat, akkor legalább a rendszeres szociális járadékot kapja meg. Ezt végül is megkapta.

Hogy mi játszódhatott le a szerencsétlen emberben a szívszúrás előtti 24 órában, nehéz lenne megmondani. Az öngyilkossági kísérletekkel, az öngyilkosságokkal is foglalkozó Varga Gábor klinikai pszichiáter szerint a személyiség és a történtek pontos ismerete nélkül nem lehet megmondani, hogy egy pillanatnyi rövidzárlatról lehetett szó, vagy pedig egy tartós krízis robbant be. Az közismert, hogy a frusztrált helyzet – s kétségtelenül ilyen a társadalmi nyomor – agressziót szül, amely a közösség ellen éppúgy irányulhat, mint ahogy öndestruktív megnyilvánulásokat is hozhat.

– Magyarországon már a rendszerváltás környékén, a nagy privatizációs folyamatokban azt a játékot játszották a cégek, hogy a szociális kérdéseket medikalizálták. Ha valakitől meg akartak szabadulni, akkor emberségesebbnek tűnt a lerokkantosítás, ami mögött persze gyakran az állt, hogy ne kelljen végkielégítést fizetni – magyarázza a szakember. – A medikalizálás folyamata azóta sem szűnt meg, egészségügyi oka annak ugyanis aligha lehet, hogy a 20 és 60 év közötti korosztályban Magyarországon 12 százalék a rokkantak aránya, Szlovákiában és Csehországban pedig alig több a hatnál.

Varga Gábor szerint a társadalomnak is hasznot hozó rehabilitációs munkahelyek létrehozása jelentene megoldást. Hiába a szándék az egészségkárosodottak visszairányítására a munka világába, ha nincs munkalehetőség. Még az egészségeseknek is kevés van.

Korózs Lajos, az MSZP elnökségi tagja a veszprémi eset után nyílt levelet írt Orbán Viktornak és Selmeczi Gabriellának.

– Riogatással vádoltak meg, amikor azt mondtam, hogy tömeges tragédiákat fog okozni a rokkantak és megváltozott munkaképességűek ellátásának hatástanulmányok nélküli, a szakma számításait teljesen figyelmen kívül hagyó átalakítása – fogalmaz a szocialista szakpolitikus. Hozzáteszi: „a politikai érdekek miatt még a szakmai minimumot is sutba dobó, embertelen megszorítások menthetetlenül vezettek” a veszprémi végkifejlethez, Zircen az utca emberei közül kevesen szólalnak meg K. Lajos ügyében. Fejükre húzzák a kabátot, és továbbsietnek a nyirkos időben. K. Lajoséknál a csöngetésre senki sem nyit ajtót.

A málló falú tömbépület ablakaiból a szomszédok közül néhányan kinéznek, de mindenki elhárítja az érdeklődést. Fiatal nő lép ki a lépcsőházból bevásárlószatyorral, megelőzi a kérdést.

– Semmit sem mondok – jelenti ki.

A vidéki buszmegállóban valamivel beszédesebbek az emberek. Néhányan sajnálkoznak, de az indulatok is elszabadulnak.

– Én a szúrás miatt elvégzett operáció árát is megfizettetném vele – habzik egy K. Lajoshoz hasonló korú férfi. – Harmincnyolc éve robotolok, most éppen a minimálbérért, ezek a csalók meg évtizede lopják a napot.

Többen csatlakoznak hozzá. Egy fiatalabb ember – tanár valamelyik veszprémi iskolában – föláll, s ellép tőlük.

– Elérte a kormány, amit akart. Egymásnak ugranak az emberek, annyi indulat, gyűlölet van ebben az országban, hogy kifolyik belőle. Számomra a hazafiság meg a nemzeti érzelem nem a zászlólobogtatást meg a kettőskereszt-állítást jelenti, hanem hogy legalább valamilyen csekély mértékben szolidárisak legyünk egymással. Ha úgy teszik, a tízparancsolat szellemében.

K. Lajost a nyugdíjbiztosító irodájából szerdán a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórházba szállították. Rácz Jenő főigazgató szerint akkor életveszélyes állapotban volt, a műtét után állapota stabilizálódott, jelenleg az intenzív osztályon ápolják.