Cezúra vagy boszorkányüldözés? - Az MSZP eltüntetésének kísérlete
A Lázár János (Fidesz) és Harrach Péter (KDNP), valamint több fideszes politikus által jegyzett beadvány szerint a mai magyar jogállam nem épülhet a kommunista rendszer bűneire. Kimondják, hogy az MSZMP és jogelődjei felelősek többek között a második világháborút követő esztendők többpártrendszerre épülő demokratikus kísérletének szovjet katonai segítséggel történő felszámolásáért, a kizárólagos hatalomgyakorlás és a törvénytelenségre épülő jogrend kiépítéséért, az ország eladósításáért, a nemzeti önazonosság aláásásáért, emberek meggyilkolásáért, törvénytelen bebörtönzéséért, kényszermunkatáborba hurcolásáért. Szintén az MSZMP-t és jogutódját teszik felelőssé az 1956-os forradalom „vérbe fojtásáért és az azt követő rémuralomért és megtorlásért”.
A fideszesek által benyújtott javaslat szövege szerint az MSZMP és „jogelődjei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és a nemzet elárulásáért”. A kormánypártok törvényjavaslata egyértelművé teszi, hogy az MSZMP jogutódjaként („a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként”) a jelenkori Magyar Szocialista Párt (MSZP) „osztozik a felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető”.
A fideszes beterjesztők elsősorban azzal érveltek, hogy húsz évvel a rendszerváltás után végre meg kell húzni a cezúrát, Rétvári Bence közigazgatási államtitkár például azt mondta: a törvény lakmuszpapír annak bizonyítására, ki hogyan viszonyul az előző rendszerhez. A Jobbik történelmi pillanatot érez a javaslatban, Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő máris az MSZP jogi értelemben vett felszámolását kezdeményezte. Az LMP boszorkányüldözésről és figyelemelterelésről beszélt, rámutatva: az MSZP több alkalommal is legitim felhatalmazást kapott a választóktól, ami rehabilitálta a szervezetet.
A szocialisták a parlamenti vitában szintén bűnbakkeresésről szónokoltak, hangsúlyozva: az elmúlt húsz évben lehetőség lett volna rendezni ezt a kérdést, de érdekes módon a kormánypártok csak most vették elő. Bárándy Gergely szocialista képviselő vezérszónokként azt mondta: a fideszesek a jogi alapokat kívánják megteremteni arra, hogy tönkre tudják tenni politikai ellenfelüket és elkobozhassák a vagyonát. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a jelenlegi kormánytagok, kormánypárti politikusok is kapcsolatban álltak az MSZMP-vel és a KISZ-szel, így a törvény őket is megbélyegezi. Ide sorolták az MSZMP-tag Járai Zsigmondot, Fónagy Jánost és Matolcsy Györgyöt, az MSZMP-titkár Pintér Sándort, az egykori központi bizottságban ülő és most a Fidesznél prominens szerepet betöltő Pozsgay Imrét és Szűrös Mátyást, vagy a KISZ-titkár Varga Mihályt, Deutsch Tamást, Kövér Lászlót és Orbán Viktort.
Ami pedig a szintén hivatkozott MSZMP-vagyont illeti, legutóbb Simon Gábor szocialista választmányi elnök mutatott rá: az MSZP a rendszerváltás után elszámolt az örökölt vagyonnal, amelyből egyébként a többi párthoz hasonlóan a Fidesz is részesült. A Fidesz az Állami Egyházügyi Hivatal Lendvay utcai villáját kapta meg 1991-ben, a mostani törvényjavaslatot szintén jegyző KDNP pedig a Pest megyei pártházhoz jutott hozzá ingyen a budai Nagy Jenő utcában.
2300 ingatlant adtak le
A vitatott és hivatkozott MSZMP-vagyon pontos és teljes feltárása az átalakulás óta nem történt meg, holott az MSZP elszámolt. Legalábbis azzal, amivel tudott, és ahogyan tudott. Az MSZP – az állampárt vagyonelszámolását kimondó négyigenes népszavazás előtt tíz nappal – 1989. november 16-án nyújtotta be bejegyzési kérelmét a bírósághoz, csatolva vele egy vagyonmérleget. A tételes vagyonleltár azonban hiányzott, a kiegészítő dokumentumokat egy hónappal később adták be. Az Állami Számvevőszék ellenőrző jelentése – amelyet lapunk betekintésre kikért a szervezettől – megállapítja: az ellenőrzést nagyban megnehezítette, hogy az MSZP alakuló kongresszusát követően az MSZMP gazdasági apparátusa lényegében megszűnt. Olvasható feljegyzés benne arról is, hogy számos irat nem volt fellelhető a vizsgálat során.
A párt jogutódként számos vagyonelemről lemondott, az MSZMP 1989. szeptember végi összvagyona – könyv szerinti értéken – meghaladta a nyolcmilliárd forintot. Az MSZP egyébként megtehette volna, hogy minden vagyontárgyat – elsősorban ingatlanokat – átad az államnak, és az esélyegyenlőség elvéből kiindulva megvárja, hogy mit juttatnak vissza neki, de ez – a morális előnyök mellett – a gazdasági ellehetetlenülés felé lökte volna a szervezetet.
Az állampárti vagyon legnagyobb részéből, az ingatlanokból az MSZP csak annyit tartott meg, amennyi a működéséhez szükséges volt; ezt kongresszusi határozatban is kimondták. A megyei önkormányzatoknak adták át az összes, egykor még a pártfunkcionáriusok által használt vidéki vadászházat és pihenőtanyát, állami kézbe került 79 üdülő is, a tihanyi szállót például a szakszervezetek kapták meg. 1989 végéig csaknem 2300 ingatlant adtak le, ebből 140-et Budapesten; ezek akkori könyv szerinti összértéke meghaladta a négymilliárdot.
A pártvállalatok közül a Kossuth Könyvkiadó tulajdonjogát tartotta meg akkor az MSZP, a Szikra Lapnyomdát és a Műszaki Ellátó Vállalatot („pártgarázs”), illetve a Hírlapkiadó Vállalatot állami tulajdonba adta. A műkincsek, festmények, szobrok egy része a Nemzeti Galériába került, a többi az akkori művelődési tárcához. A fellelhető jelentés szerint 287 ingatlan maradt a párt kezelésében, ez utóbbiból mára alig több mint száz maradt, az is a három évvel ezelőtti párttörvény értelmében már nem kezelésben, hanem – kedvező hitelkonstrukció alapján –megvásárlásra került, néhány tucatot bérelnek csak. „Olyan állami ingatlan nincs, amit ajándékba kapott volna a párt” – tette hozzá lapunknak az MSZP egyik prominense.
