A kormány részéről most a tervezett IMF-megállapodás előmozdítása érdekében sincs szándék arra, hogy a Lázár János Fidesz-, illetve Harrach Péter KDNP-frakcióvezető által jegyzett, Magyarország alaptörvényének átmeneti rendelkezései címet viselő javaslatból kiemeljék azt a bekezdést, amely úgy szól: ha „az Alkotmánybíróság vagy az Európai Unió Bírósága döntéséből az állam által teljesítendő olyan fizetési kötelezettség fakad, melynek teljesítésére a központi költségvetésről szóló törvényben e célra előzetesen meghatározott összeg nem elegendő”, és „a kiegyensúlyozott költségvetési gazdálkodás követelményének sérelme nélkül” más forrásból sem biztosítható, e kötelezettség teljesítéséhez „hozzájárulást kell megállapítani”. Legalábbis amíg az államadósság meghaladja a teljes hazai össztermék felét.

A félreértések elkerülése érdekében az előterjesztők leszögezik: javaslatukból „nem következik, hogy a hozzájárulás megállapításának és beszedésének a fizetési kötelezettség teljesítése előtt kell megtörténnie”. Tehát különsarcot visszamenőleg is kivethetnek majd.

Így például különadót vethetnének ki akár már annak a mintegy 250 milliárdos áfának a kifizetésére is, amit az Európai Unió Bírósága szerint a magyar hatóságok jogtalanul tartottak vissza. A luxemburgi fórum közelmúltban hozott ítélete szerint a hazai áfaszabályozás ellentétes ugyanis a közösségi joggal, tehát a forgalmi adót a még ki nem fizetett beszerzések után is vissza kell téríteni. Erre a költségvetésben egyetlen fillér sincs, ezért a szükséges összeget az államosított magán-nyugdíjpénztári vagyonból csoportosítják át.

A tervezet ugyanakkor az előremenekülést is szolgálja: könnyen előfordulhat például, hogy már jövőre döntenek az európai bíróságon a több hazai közlekedési beruházást is érintő áfaelszámolási ügyben. A magyar hatóságok a projektek esetében az áfát is költségként vették figyelembe, de Brüsszelben másként látják, és összességében háromszázmilliárd forintnyi forgalmi adót követelhetnek vissza. Ehhez jöhet még a devizahitelesek végtörlesztésének ügye: lehetséges, hogy a hitelek rögzített árfolyamon történő lezárása miatt keletkező, már százmilliárd körüli banki veszteségért is jót kell állnia valakinek. Egyébként áfaügyben már korábban is született Magyarország számára kedvezőtlen döntés Luxemburgban.

Az uniós csatlakozás után másfél évig a hazai szabályok szerint a részben állami támogatásból finanszírozott eszközbeszerzések esetén csak a saját forrásnak megfelelő hányad után járt vissza a forgalmi adó. Ezt a szabályozást az EU normáinak megfelelően 2006 januárjától módosították, de nem visszamenőleges hatállyal. Az európai bíróság azonban ezt egy konkrét ügyben jogsértőnek találta, így több ezer adózónak járt vissza a teljes áfa, ami tízmilliárdos nagyságrend lehetett. Van emellett néhány kisebb – néhány milliárdnyi – tétel is, például a határellenőrzés fejlesztéséhez nyújtott tizenkétmillió eurós támogatás, amit nem megfelelő célra használtak fel, mert egyebek mellett tömegoszlatásra szolgáló eszközöket vásároltak belőle. Az Európai Bizottság és a magyar kormány közötti vitás ügyekben az Európai Unió Bírósága mondja ki a végső szót. Ha a kormány veszít, jöhetnek a különadók. Azt ugyanis egyetlen kormánypárti politikus sem titkolja, hogy a „hozzájárulás” kifejezés valójában különadót jelent.

Forrásaink egyértelművé tették: e passzus a különadók alkotmányba emeléséről szól, ráadásul nem az alaptörvény preambuluma, hanem a rendelkező része tartalmazza majd. A Fidesz egyik jogi szakpolitikusa kérdésünkre nem tett különbséget az Alkotmánybíróság és más hazai bíróságok között – noha a javaslat szövegében csak a taláros testület szerepel. Munkatársunknak ezzel kapcsolatban azt mondta, értelmezése szerint e bekezdés minden hazai bíróság döntésére vonatkozhat. Az ominózus bekezdéshez a kormányoldalon már készítik a módosító indítványt, de ez forrásaink szerint „csak technikai jellegű” lesz; pontosabban fogalmazzák meg, milyen bírósági döntések esetén lehet/kell a „hozzájárulást” megállapítani.

Szükség is lesz erre, mert a helyzet jelenleg meglehetősen kaotikus. Az Alkotmánybíróság ugyan eddig nemigen hozott azonnali és jelentős fizetési kötelezettséggel járó döntést, néhány határozat – például a Bokros-csomag idején – inkább a költségvetés bevételi oldalát érintette érzékenyen. A javaslat így főként jelzés lehet a bíráknak: ha esetleg „rosszul” döntenek majd valamiben – talán éppen a magán-nyugdíjpénztári befizetések államosítása kapcsán –, az emberekkel fizettetik meg az árát. Ugyanez lenne a helyzet a javaslat szerint akkor is, ha az alaptörvény hatálybalépése után egyedi jogalkalmazói döntéssel állapítanának meg valakinek kárpótlást az 1990 májusát megelőző időszakban politikai okok miatt elszenvedett jogsérelem miatt. Ekkor sem a költségvetés állná a számlát, hanem a „közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulást kell megállapítani”. Ez újabb különadó lehetne.

Ugyanakkor forrásaink hangsúlyozták: a rendelkezés nem jogosítja fel a kormányt arra, hogy ha különadót vet ki, az büntetőadó legyen – vagyis az esetlegesen kirótt adó nem lehet 50-60 százalékos. Arra hívták fel a figyelmet, hogy a büntetőadó akkor is alkotmánybírósági kontroll alatt áll, ha az AB-nak már nincs hatásköre az adók, járulékok esetén – az emberi méltóság sérelméből ugyanis egy ezzel kapcsolatos határozat is levezethető lenne.

A „rendes bíróságok” egynémely ítélete már több tízmilliárdos lyukat ütött a büdzsén. Vagy üthetett volna például az egy évtizede folyt metróperben, amikor a főváros egy korábbi, kevéssel az 1998-as választás előtt kötött szerződésre hivatkozva százmilliárdot követelt az első Orbán-kormányon. Az LB azonban megmentette a helyzetet, mert kimondta: a Horn-kormány nem állapodhatott volna meg a parlament megkerülésével a metrótámogatásról. A kismamáknak viszont legalább három évre visszamenőleg megítélte annak a havi 6700 forintos jövedelempótléknak a kifizetését, ami egy kodifikációs hiba miatt nem került ki a rendszerből. Így körülbelül 35 milliárdot fizettek ki a büdzséből.