Irányított verseny a reklámért
Már ha minden simán megy. Ám erre kicsi az esély. A fővárosi közösségi járművek reklámhelyeinek értékesítési joga túlságosan zsíros falat ahhoz, hogy jelenlegi birtoklói egyszerűen átengedjék, miközben nagy a tülekedés a piac eddig háttérbe szorított szereplői között is. Mindenki közelebb szeretne jutni a konchoz. Bár áttétekkel ugyan, de eddig is sokan hasítottak belőle. Többet, mint maga a tulajdonos.
A BKV jelenleg bérleti szerződés útján értékesíti hirdetési felületeit. Néhány terület kivételével a Peron Reklám Kft. értékesítheti az egészet. Java részét további (al)bérleti szerződéseken keresztül. A cég tulajdonrészének 74,8 százalékát a szocialista kötődésűnek tartott ESMA Kft., míg a többit a – korábbi százszázalékos tulajdonos – BKV birtokolja. A Peron 1999-ben kötött és időközben lejárt szerződését Kocsis István azóta távozó BKV-vezérigazgató kétszer is meghosszabbította, legutóbb tavaly februárban. A határozatlan idejűre módosított kontraktust alig egy hónappal azután írták alá, hogy a Fővárosi Közgyűlés az LMP javaslatára határozatot hozott: visszaveszik a reklámfelületek értékesítésének jogát.
A döntést elsősorban az vezérelte, hogy a bérbeadásból befolyó évi öt-tízmilliárd forintra becsült bevételből alig 854 millió folyik be a BKV-hoz. (A Peron Kft. nettó 55,4 milliót, a 2006-ban szerződött BBO Kft. 5,24 milliót, míg a csapathoz 2008-ban csatlakozó Promix Zrt. 10,8 milliót fizet a közlekedési cégnek havonta.) Az LMP eredeti elképzelése szerint a reklámhelyeket a Budapesti Közlekedési Központ (BKK), illetve egy fővárosi közszolgáltató nonprofit társaság hasznosította volna. Végül a koncepció kidolgozását bízták a BKK-ra, s előterjesztése alapján a szükséges szakmai tapasztalat és piaci jártasság hiányára hivatkozva a városatyák ismét egy külsős cég megbízására szavaztak, a tulajdonosi jogok megtartása mellett. A szerződő partnert pedig nyílt versenyeztetéssel – de nem közbeszerzési eljáráson – választják ki.
Hanzély Ákos (LMP) már a közgyűlési vitában jelezte, hogy az előterjesztéshez csatolt pályázati kiírás alkalmatlan arra, hogy valódi versenyt generáljon. A felhívás ugyanis olyan szűkítő kitételeket tartalmaz, amelyek nyomán csökken a lehetséges versenyzők száma. Így a résztvevőknek két, darabonként legalább 50 millió forint értékű, magyar önkormányzattal vagy önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társasággal kötött reklámrendszergazdai szerződést kell bemutatniuk. S ha konzorciumban pályáznának, akkor az összes tagnak teljesítenie kell ezt a feltételt. Ez gyakorlatilag kizárja a külföldi pályázókat, ami sérti az uniós szabályokat és így erősen sebezhetővé teszi a pályázatot. Még meghökkentőbb a tavaly módosított közúti törvény részleges beemelése a pályázatba.
A közkeletűen csak „Lex Mahirnak” keresztelt jogszabály értelmében az utak mentén (50 méteren belül) tilos reklámtáblát elhelyezni. Piaci vélemények szerint a módosítás elsődleges célja az oszlopreklámokban érdekelt ESMA Kft. kiszorítása volt. Csakhogy a BKV ajánlattevőinek csak arról kellene nyilatkozniuk, hogy nincs a tulajdonukban lakott területen belül olyan hirdetőeszköz, amelyet a törvény tilt. Azon kívül viszont nem számít. A közúti törvény teljes körű alkalmazása – a pályázati kiírás ellen tiltakozó cégek értelmezésében – ugyanis a Fideszhez közel álló Simicska Lajos érdekkörébe tartozó társaságokat is kizárná a versenyből. Az érintettek azt pedig különösen furcsának találják, hogy a pályázónak előre nyilatkoznia kell arról, hogy amennyiben van a tulajdonukban a BKV területén, illetve járművein hirdetőeszköz, akkor azokat könyv szerinti értéken – gyakorlatilag nulla forintért – át kell adniuk a majdani győztesnek. Nem erősíti a tender iránti bizalmat a tenderbontás titkosítása sem.
Mindez könnyen azt a képzetet keltheti a szereplőkben, hogy a pályázat célja nem a feladatra legalkalmasabb piaci szereplő kiválasztása, hanem inkább a többi résztvevő távoltartása. Közülük néhányan jogi lépéseket fontolgatnak.
