Tüntetnek a gyermekekért
„Van egy 13 éves, Down-szindrómás kisfiam, akit nagyon is embernek tartok. (...) Mintha nem is ebben az országban élnék, jó tapasztalataim vannak, szeretik a fiamat, jó iskolába jár, ahol lelkes pedagógusok teszik ki a lelküket értük. Hiszem, hogy helyük van az életben, csak sokkal nehezebb lesz nekik majd felnőttként... Mi, szülők tele vagyunk szorongással, félelemmel, hogy a társadalom mennyire szereti majd őket, ha mi nem leszünk már velük.”
Mindezt egy fogyatékos gyereket nevelő édesanya írta az interneten egy fideszes módosító indítvány kapcsán, amely eltörölné a halmozottan fogyatékos tanköteles korú gyerekek kötelező, heti húsz óra iskolai oktatását. A Lázár János nevéhez köthető módosító – amit a fogyatékosügyekkel foglalkozó szervezetek, a szülők és a gyógypedagógusok megkérdezése nélkül nyújtott be a Fidesz frakcióvezetője – az eddig kötelező óraszámot megszüntetné, annak eldöntését pedig, hogy melyik gyereknek mennyi iskolai foglalkozás jár, az önkormányzatok illetékes bizottságaira bízná. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy elképzeljük: a folyamatos forráshiánnyal küszködő önkormányzatok mennyire fogják törni magukat, hogy megszervezzék a súlyosan fogyatékos gyerekek iskolai foglalkozásait. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Iskolások iskola nélkül című kisfilmje már tavaly bemutatta, hogy a törvény ellenére sok tanköteles gyerek marad ki a közoktatásból, mert taníttatásukat, fejlesztésüket az önkormányzatok nem szervezik meg.
Lázár János módosítója ellen civil szervezetek, gyógypedagógusok, szülők és jogvédők is tiltakoznak, s péntekre tüntetést szerveznek a Parlament elé.
Megkérdeztük a frakcióvezetőt, miért szüntetné meg a kötelező húsz órát, és miért utalná szakértői bizottságok körébe az óraszámok meghatározásának a jogát. „A módosító javaslat szakértői bizottság véleményéhez kötné a fejlesztő foglalkozások heti óraszámát, ami azonban nem jelenti azt, hogy a súlyos és halmozottan fogyatékos gyermekek nem kapnák meg a számukra szükséges ellátást. Éppen ellenkezőleg!”
Ez olvasható a kérdésünkre küldött válaszban. Lázár János azt írja, „a módosító javaslat célja, hogy minden súlyos és halmozottan fogyatékos gyermek olyan mértékben vehessen részt fejlesztő foglalkozásokon, amely a lehető legjobban segíti a fejlődését. Javaslatom elsősorban az általánosításoktól kíván óvakodni, hiszen nem szabad megfeledkezni arról, hogy vannak olyan súlyos és halmozottan fogyatékos gyermekek, akiknek az eredeti tervezetben szereplő húszórás limit komoly megterhelést jelentene, mások számára viszont kifejezetten szükséges a minimum húsz óra fejlesztő foglalkozás biztosítása. A jelenlegi szabályozás tehát az, ami nem veszi figyelembe a gyermekek érdekeit, nem pedig a módosító indítvánnyal javasolt változtatás!”
A frakcióvezető szerint a szakértői bizottságokra nincs hatással a helyi források szűkössége, ugyanis ezek a bizottságok szakmai autonómiával rendelkeznek, munkájukat sem a fenntartóknak, sem az iskoláknak nincs joguk befolyásolni. Az óraszám meghatározásának kérdésében úgy nyilatkozott: „Nem csupán számokban, hanem egyénekben kell gondolkodni. Mérlegelni kell, hogy milyen korosztályról van szó, mekkora óraszám az, amely a gyermek fejlődését szolgálja, de még nem jelent aránytalan terhet számára. A súlyos és halmozottan fogyatékos gyermekek esetében nem a gazdaságosságnak, hanem a szakmaiságnak kell dominálnia, amibe az is beletartozik, hogy az egyénre szabott óraszám meghatározását megfelelő szakmai fórumra, szak értői bizottságokra kell bízni.”
A TASZ fogyatékosügyi programvezetője szerint értelmetlen azt állítani, hogy a húszórás limit túlzott megterhelést jelenthet.
– Ezt az oktatási formát a súlyosan-halmozottan fogyatékos emberek sajátosságaihoz szabták, a pihenés – ahogyan a többségi iskolában a 15 perces szünetek – az iskolai oktatás része – állítja Verdes Tamás, hozzátéve: – Lázár János valótlanságot állít, amikor azt mondja, hogy a szakértői bizottságok döntésében nem lehet meghatározó a helyi lehetőségek szűkössége. – Hasonló állásponton van Márkus Eszter, aki 21 éve dolgozik a fogyatékosügyben.
– A fejlesztő iskolai oktatás elindítása 2006 óta lehetséges, 2010 szeptemberétől viszont az önkormányzatok kötelező ellátási feladata. Ám az önkormányzatok jó része törvénysértést követ el, ugyanis sok megyében nincs is fejlesztő iskolai oktatás. Minden oktatási rendszerben meg kell határozni a minimálisan teljesítendő óraszámokat. Csak ez nyújt garanciát az oktatás megvalósulására, és egyetlen gyerek esetében sem jósolható meg, hogy mennyit bír – szögezi le Márkus Eszter, hozzátéve: ezek a gyerekek szárnyra kapnak a fejlesztéstől. Szerinte legfeljebb száz olyan gyerek lehet az országban, aki képtelen iskolába járni. – Az a normális, ha a gyerek mindennap iskolába megy, és akkor a szülei is el tudnának menni dolgozni – mondja.
A statisztikákból nem derül ki, hány önkormányzat nem szervezi meg a fejlesztő iskolai oktatást, de az tudható, hogy a 3000-3500 tanköteles gyerekből mindössze 600 jár iskolai csoportba.
Szorosan a témához kapcsolódik, hogy a költségvetést megalapozó salátatörvényhez a Lehet Más a Politika olyan módosító indítványt adott be, amely szerint egy sajátos nevelési igényű gyerek után az iskolák ne dupla, hanem háromszoros fejkvótát kapjanak. Ha ugyanis egy gyerek háromnak számít, akkor nagyobb az esély, hogy az iskola fizetni tud egy gyógypedagógust, illetve jobb eséllyel integrálja ezeket a gyerekeket (ha egy gyerek „3-nak” számít, akkor kisebb tényleges létszámmal érik el a kötelező minimális osztálylétszámot). A Fidesz–KDNP ezt a javaslatot nem támogatta.
